Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
(Folytatás múlt heti lapszámunkból)
A Pesti Napló egyik újságírója interjút készített Erősdyvel, aki a következőképpen válaszolt:
„Gyűlölnek, mert én szerveztem az autonómiapártot, mely kivette kezükből a hatalmat. (…) Mindenféle eszközzel megpróbáltak dolgozni ellenem. Egész rémregény, amit műveltek. De mindez hiábavaló kísérlet volt, a megyében megvan a többségem. Mellettem van az erős középosztály és olyan egyéniségek, mint gróf Teleki Sámuel, báró Kemény Kálmán, a főrendház alelnöke, báró Huszár Károly, báró Bálintitt József, György és Károly, gróf Teleki József, Matskássy István, Illés Lajos, Dósa Elek, vezérei pártomnak. Egyszerűen: életre hoztuk a régi hatvanhetes pártot, és a negyvennyolcasok ezt nem bírják megbocsájtani.” Ugyanannak a napilapnak az újságírója interjút készített Gál Sándor országgyűlési képviselővel, Désy Zoltánnal, az ellenzék maros-tordai vezetőjével és Köllő Ignác felfüggesztett alispánnal is. Hármuk véleményét Köllő Ignác összegezte: „Itt addig békesség nem lesz, míg Erősdyt el nem távolította”(201) a belügyminiszter. Désy Zoltán a Budapest napilap újságírójának a következőt mondta: „Ha tíz nap alatt Erősdy Sándort a kormány el nem ejti, fölmegyek Budapestre, én vagyok a függetlenségi párt ügyvezető alelnöke, s magam szedem össze a húsz aláírást a képviselőház összehívására.”(202) A felfüggesztett alispán által augusztus 11-re meghirdetett maros-tordai közgyűlést a főispán nem ellenezte, de nem vett részt rajta, és elfogadta Urmánczy Nándor képviselőnek azt az indítványát, mely szerint a közigazgatási bíróság döntsön arról, hogy jogos volt-e a belügyminiszternek és a főispánnak a közgyűlést elnapoló intézkedése. A közgyűlés az új alispán, dr. Boda Jenő elnöklete alatt zajlott le, melyen az ellenzék egyhangúlag elhatározta, hogy a közigazgatási bizottsághoz fordul a vármegyei közgyűlés bizonytalan időre való elhalasztása miatt. Ezt a határozatot az Erősdy által kinevezett új alispán is elfogadta.(203) Közben megszületett az ellenzéki sértegetések miatt fölkért becsületbíróság döntése, mely Erősdy Sándor főispánt a lovagias elégtételadásra vagy vevésre képtelennek tartotta. A becsületbíróság döntéseit Erősdy segédei nem fogadták el, és egy tiltakozó levelet írtak gróf Károlyi Gyulának, a becsületbíróság elnökének. A döntés szerint a közvélemény a főispánt bukott emberként könyvelte el. Az újságcikkek címe megalázóak voltak: „Erősdyt diszkvalifikálták.” A Székely Napló aug. 17-én arról értesíti a vármegye polgárait, hogy a fővárosi sajtóorgánumok Erősdy mellett foglaltak állást. Különös, biztató, magasztaló sorokat írt Erősdyről a Dél-Magyarország napilap. (204) Az Újság augusztus 17-én, Erősdyt védelmezve, három oldalon egydolgozatnyi cikket írt a becsületbíróság döntéséről. A Pesti Napló ugyanezen a napon ezt az eljárást a demokrácia arculcsapásának nevezte. Erősdyt védelmezve vélekedett a Népszava, Az Est, a Polgár, a Pesti Hírlap és a Független Magyarország is az említett napon. Augusztus 18-án a fővárosi és az erdélyi lapok Erősdy diszkvalifikálásáról írtak. E döntés miatt Erősdy Budapestre utazott, beadta lemondását, de a belügyminiszter nem fogadta el, mert egy becsületbírósági döntés nem érvénytelenítheti a főispáni kinevezést. (205) Erősdy a Budapesti Tudósító munkatársának a becsületbírósági döntés után a következőképpen nyilatkozott:
a képviselőház elnöke (1909–1910)
„Közjogi állásomnál fogva nagyon könnyen elkerülhettem volna, hogy becsületbírósági eljárásnak vessem alá magam. Könnyen tehettem volna ezt, nyugodt lelkiismerettel, mert nincs múltamban egyetlen egy olyan dolog, amely miatt emelt homlokkal nem jelenhetnék meg az emberek előtt, és mert joggal tételezhettem fel, hogy egy gavallér urakból álló becsületbíróság egyhangúlag mondja ki igazamat.” (206) De az ellenzék és az ellenzéki sajtó nem így vélekedett, megtámadta a miniszterelnököt, mert semmisnek vette a becsületbíróság döntését. Erősdy kérvénnyel kérte a miniszterelnököt, hogy a becsületbíróságon fölsorolt nyolc vádpontot vizsgáltassa meg, kiemelte, hogy „a vizsgálat elrendelését szükségesnek ítélem.” (207) A miniszterelnök a vádakat annyira kicsinyeseknek és rosszhiszeműeknek tartotta, hogy szerinte azokról nem is lett volna szabad tárgyalni. Marosvásárhelyen aug. 21-én, vasárnap, Erősdy hazaérkezésekor hívei nagy tüntetést szerveztek, melyről az olyan vidéki lap, mint a Szeged és Vidéke is beszámolt. A Székely Napló egy nagyméretű és váratlanul impozáns népgyűlésről írt, de az ellenzéki sajtó azt híresztelte, hogy ebből a fogadtatásból, ünneplésből semmi sem igaz. Viszont a Pesti Napló saját tudósítója „impozáns tömeg” jelenlétéről, ünnepléséről beszélt. (208) Az ellenzék napilapjai, köztük a Politikai Ellenőr a „kiebrudált főispánt” és még mindig a darabontügyet emlegette. A Határszéli Újság aug. 22-én rövid újságcikkét a következő mondattal fejezte be: „Erősdy Sándor helyzete teljesen tarthatatlan a megyében.” A politikában jelentős szerepet játszó Nemzeti Kaszinó egyes tagjai, az ellenzéki politikusok elítélték az Erősdyt támogató miniszterelnököt, és egyesek már a kormány bukását emlegették. Gál Sándor, a képviselőház volt elnöke ezt nyilatkozta: „Mi végig folytatjuk a harcot Erősdy ellen. Vagy mi bukunk el, vagy Erősdy. (…) Az bizonyos, hogy az Erősdy-ügy ma már nem az Erősdy Sándor személyes ügye, hanem országos kérdéssé változott.” (209) A humoros Baros Gyula képviselő megjegyezte, hogy Erősdy nyugodtan lehetett volna képviselő, nem bántanák érte, mert a képviselősködéshez nem kell semmi, még becsület sem, de a főispáni becsület kényes. Erősdy főispáni székét a közigazgatásban végrehajtott újabb vármegyei kinevezések és helyettesítések még jobban megingatták. (210) Augusztus utolsó napjaiban Sárkány Miklós tiszti főügyész és Szentiványi Sándor árvaszéki elnök felfüggesztéséről írnak az ellenzéki napilapok, ami nem felelt meg a valóságnak. Az ellenzék igyekszik Erősdy fiatalkori életében kotorászni, és ezekről az ellenzéki sajtó szívesen beszámolt. Az, hogy mennyire volt indokolt szakmailag egyes vármegyei tisztviselők helyettesítése vagy felfüggesztése, vagy mennyire voltak a politikai csatározások áldozatai, nem derül ki kellőképpen a korabeli sajtó híradásaiból. Valószínű, hogy ez is, az is indoka lehetett eltávolításuknak. A becsületbíróságon fölsorolt vádpontok mellett az is nagy bűnnek számított, hogy a fölfüggesztett alispán, Köllő Ignác táviratait, az ellenzéki sajtó szerint, a postával ellenőriztette. (211) Az ellenzék már a miniszterelnököt is épp úgy támadta, mint Erősdyt. A miniszterelnök Erősdy kérésére fölhatalmazott három államtitkárt, hogy a becsületbíróságon felsorolt vádpontokat vizsgálják át. Az egyik fővárosi lap megjegyzi, hogy nem tartja helyesnek azt, hogy a becsületbíróság ítélete miatt kell Erősdynek buknia. (212) A helyi sajtó értesítése szerint Marosvásárhely polgármestere, ha nem is szállt nyílt harcba Erősdyvel, aki egyébként tisztelte őt, az ellenzék táborához húzott, ugyanis szeptember közepén a városi közigazgatási bizottság ülésén sem ő, sem az alpolgármester nem vett részt. Az aznap megtartott vármegyei közigazgatási közgyűlésen az ellenzék egyik durva sértegetője Gál Sándor országgyűlési képviselő volt. (213)
Az ellentét tovább fokozódott. Hofbauer Aurél polgármester-helyettes, a polgármester utasítására (?), megtagadta dr. Fekete Andor ügyvédtől, a Székely Napló szerkesztőjétől az eskübe vételt, akit a főispán városi főügyésznek nevezett ki, mert ez Bernádyt panamista gazembernek nevezte.(214) Pedig a „Főispán úr őméltósága újólag és újólag meghagyta azután is, hogy Bernády Györgyről ne írjunk a lapban, de mivel Bernády György sajtója, (a Székely Ellenzék) nap-nap után a legkíméletlenebb támadásokat intézi Erősdy Sándor személye ellen, az újságírói véna nem hagyhatja mindig szó nélkül a támadásokat.” (215) A vígjátékba illő maros-tordai vármegyei politikai csatározásokat a Vígszínházban Guthi Soma A vármegye című vígjátékával örökítette meg. (216) Az országos visszhangú maros-tordai politikai eseményeket a főváros ellenzéki lapja, a Magyarország szinte naponta figyelemmel kísérte, akárcsak a többi budapesti ellenzéki napilap. A miniszterelnök által fölhatalmazott három államtitkár befejezte szeptember utolsó hetében az Erősdy ellen fölhozott vádak vizsgálatát, és arra a következtetésre jutottak, hogy a főispán ellen felhozott és előterjesztett vádaskodások alaptalan rágalmak, és a miniszterelnök a parlamentben fogja megcáfolni az Erősdy főispán ellen felhozott vádakat. (217) Szeptember utolsó hetében Erősdyt a miniszterelnök kihallgatáson fogadta, és teljes, rendíthetetlen bizalmáról és barátságáról biztosította – olvasható a Székely Napló október elsején megjelent számában. Erősdy a Nemzeti Munkapárt egyik legtekintélyesebb vezetője volt a vármegyében, annak a Munkapártnak, mely 1918 októberéig vezette az országot, politikai jövője egyelőre biztosítva volt, de nem Maros-Torda vármegyében. Október 4-én, mihelyt hazatért a fővárosból, az ellenzék újabb támadást indított ellene. Ötvenkilenc aláírással rendkívüli közgyűlés összehívását sürgették, újra napirendre akarták tűzni a volt vármegyei főjegyző, Erősdy ellen indított fegyelmi vizsgálatot, melyet a belügyminiszter annak idején beszüntetett. (218). Bernády október 12-én hivatalos ügyben Budapesten járt, ezért aznap a város közigazgatási bizottságának ülésén, melyet a főispán elnöklete alatt tartottak meg, az alpolgármester Bernády távollétét igazolta. Másnap a vármegye közigazgatási bizottságának ülésén Erősdy unokaöccse, dr. Boda Jenő aljegyző ellen indított támadást gróf Bethlen István képviselő, és a többségben lévő ellenzék szavazatával Bodát felfüggesztették állásából. (219) Az ellenzék által kérelmezett közgyűlést október 14-én végül is összehívták, de a számbelileg alulmaradt ellenzék az indítványát visszavonta. (220) Október harmadik hetében Erősdy ismét a fővárosba utazott, ahol a miniszterelnököt a vármegyei helyzetről tájékoztatta. A vármegye ellenzéke tovább folytatta küzdelmét Erősdy megbuktatásáért. Dr. Betegh Miklóst, Torda-Aranyos vármegye főispánját, belügyminiszteri vizsgáló biztost, egyrészt Erősdy kérésére, másrészt az ellenzék követelésére azzal a megbízással küldték Marosvásárhelyre, hogy alapos vizsgálatot végezzen mindkét fél tanúinak vallomása alapján. Az egyik helyi lap ötvenhat tanú nevét sorolta föl. A közel 100 ívre terjedő iratcsomót dr. Betegh Miklós elvitte a minisztériumba. (221) A politikai csata nem szűnt meg. A kuruckodó ellenzék a vármegyei közigazgatási bizottságban az Erősdy pártján álló tisztviselőket szavazati többségével felfüggesztette.
(Folytatjuk)
Hivatkozások
201. Pesti Napló, 1910. aug. 12., 2-3.o.
202. Budapest, 1910. aug. 12., 4. o.
203. Budapesti Hírlap, 1910. aug. 12., 3-4. o.; Budapest, 1910. aug. 12., 3. o.; Reggeli Újság, 1910. aug. 12., 1-2. o.; Szeged és Vidéke, 1910. aug. 12., 1. o.
204. Az Újság, 1910. aug. 15., 3-5. o.; ua., 1910. aug. 16., 3. o.; Budapest, 1910. aug. 16., 3. o.; Az Újság, 1910. aug. 16., 3. o.; Pesti. Napló, 1910. aug. 16., 6. o.; Pesti Hírlap, 1910. aug. 16., 2-3.o.; Szeged és Vidéke, 1910. aug. 16.; Tolnai Világlapja, 1910. aug. 28., 1972. o.; Vásárhelyi Reggeli Újság, 1910. aug. 17., 2. o.; Székely Napló, 1910. aug. 17., 1-2. o. Rendkívüli külön kiadás; Budapest, 1917. aug. 17., 1-4. o.; Pesti Hírlap, 1910. aug. 17., 4-5. o.; Budapesti Hírlap, 1910. aug. 17., 3-5. o.; Pesti Napló, 1910. aug. 17., 2-3. o.; Az Újság, 1910. aug. 17., 3-4. o.; Magyarország, 1910. aug. 17., 5-6. o.; Dél-Magyarország, 1910. aug. 17., 1. o.
205. Székely Napló, 1910. aug. 18., 1-2. o. Rendkívüli különkiadás.
206. ua., 1910. aug. 18., 1. o.
207. Budapest, 1910. aug. 19., 2-3. o.; Pesti Hírlap, 1910. aug. 19., 5. o.
208. Szeged és Vidéke, 1910. aug. 22., 3. o.; Székely Napló, 1910. aug. 23., 1-2. o.; Budapest, 1910. aug. 23., 2-3. o.; Pesti Napló, 1910. aug. 23., 3. o.
209. Budapest, 1910. aug. 24., 3. o.
210. Székely Napló, 1910. aug. 25., 1-2. o.
211. Magyarország, 1910. szept. 2., 5-6.o.
212. Népszava, 1910. szept. 10., 2. o.
213. Székely Napló, 1910. szept. 15., 1-2. o.
214. ua., 1910. szept. 20., 1. o.
215. ua., szept. 22., 2. o.
216. Szeged és Vidéke, 1910. szept. 20., 5. o. (A híradás címe: „Az Erősdy-affér a színpadon.”)
217. Székely Napló, 1910. szept. 29., 2. o.
218. ua., 1910. okt. 6., 1. o.; ua., 1910. okt. 8., 2. o.
219. ua., 1910.okt. 13., 2. o.; Pesti Hírlap, 1910. okt. 13., 9. o.; Magyarország, 1910. okt. 14., 5-6. o.
220. Székely Napló, 1910. okt. 15.; ua., 1910. okt. 16., 1-2. o.
221. ua., 1910.okt. 25., 1. o.; Pesti Hírlap, 1910. okt. 26., 8. o.; Székely Napló, 1910. okt. 27., 1. o.; Magyarország, 1910. okt. 28., 4. o.; Pesti Hírlap, 1910. okt. 28., 8. o.; Székely Napló, 1910. okt. 30., 1-2. o.; Székely Napló, 1910. nov. 1., 2. o.