Bernády már 1902-es székfoglaló beszédében szóvá teszi a közegészségi viszonyok javításának a szükségességét.
(Folytatás március 11-i lapszámunkból)
Bernády és a város közegészségügyi gondjai
Bernády már 1902-es székfoglaló beszédében szóvá teszi a közegészségi viszonyok javításának a szükségességét, amikor kijelenti: „Igen, természetesen vannak bizonyos körülmények közegészségügyi, rendészeti, köztisztasági s végül szépészeti tekintetben, amelyeket a jelen súlyos viszonyok között nem szabad, s nem lehet egészen tekinteten kívül hagyni”.39
De nem ez az első megnyilvánulása az egészségügyi kérdésekre vonatkozóan. Már 1900. augusztus 27-én, a törvényhatósági bizottság ülésén kevésbé megértő hangnemben fogalmazott szavakkal elmarasztalta a bizottságot és a polgármestert, mivel a város rossz anyagi helyzete miatt nem tudott az országos gyógypedagógiai szaktanács által indított mozgalomhoz kapcsolódni, amely indokolttá tette volna egy süketnéma-tanintézet létrehozását Marosvásárhelyen.40 Ugyanakkor megvétózta a Kereskedelmi és Iparkamara azon felterjesztését, amely egy Marosvásárhelyen létesítendő műegyetemről szólt. Ennek ésszerűtlenségét azzal magyarázta, hogy a városban nincsenek meg a szükséges feltételek egy ilyen intézmény létrehozására és működtetésére, másrészt pedig tudomása volt a budapesti műegyetem kibővítéséről, amely szintén indokolatlanná tette egy vidéki intézmény nyitását.41
Tisztában volt azzal, hogy a város egészséges ivóvízzel való ellátása közegészségügyi kérdés is. Ezért már 1902-ben erre alapozva érvelt Darányi mezőgazdaságügyi miniszternél a vízmű építésének támogatása érdekében. A közegészségi viszonyok előmozdítása szerepel mindenik programjában. 1908-ban ígéri, hogy gondoskodni fog az élelmiszerek vizsgálatának a rendszeresítéséről, a betegnyilvántartás intenzívebbé tételéről és a szegények számára rendszeres közegészségi szolgálat felállításáról, hogy közbenjár az állami új kórház kibővítése alkalmával a tüdőbetegek, az elmebetegek és a heveny fertőző betegek részére külön pavilon építéséhez. Az aggmenházzal kapcsolatosan megígéri, hogy a tanács kórházat és hullaházat fog építtetni a kórházba fel nem vehető, elhagyatott és gyógyíthatatlan betegek részére.
Az egészségügyi intézmények nem a városhoz, hanem az Egészségügyi Minisztériumhoz tartoztak. 1903-ban a városban 2 kórház 190 ággyal, 14 orvos, 2 halottkém, 21 bába, 4 gyógyszertár működött. 1910-ben a közegészségügyet az állami kórház, az állami gyerekmenhely, a tüdőbeteg-gondozó intézet, 2 katonai kórház, 4 gyógyszertár, kerületi munka betegsegélyező és balesetbiztosító pénztár szolgálta. Habár ezeket az egészségügyi egységeket nem a város működtette, azokat a tanács rendszeresen támogatta.
Amint már fennebb tárgyaltuk, 1908–1910 között megvalósult a vízművesítés és a csatornázás, amely mérföldkőnek bizonyult a város közegészségi helyzetének javulásában. Ezenkívül számos olyan intézkedést hoztak, amely elősegíti a fennálló, illetve felmerülő egészségügyi kérdések megoldását. 1902-ben az állami lelencház építésének támogatására kétholdnyi területet adományoztak, amelyet előzőleg magánszemélyektől megvásároltak.42 Ugyanazon évben a törvényhatósági bizottság bábaképző tanfolyam létesítéséről döntött, azzal a megokolással, hogy „egy, a városunkban létesítendő tanfolyam a város forgalmát emelné, s okul szolgálna arra, hogy városunkban nőgyógyászok állandóan megtelepedjenek”.43 És a bábaképző tanfolyam berendezése költségeinek részbeni fedezésére felajánlott három éven keresztül fizetendő évi 500 koronát. Ugyanakkor hullaház és járványkórház építésének a kérdését is tanulmányozás tárgyává tette.44
1903-ban a város a katonaság számára csapatkórházat épített, amelynek költségeit hitelből biztosította.45 Ugyanabban az évben a tüdővész meggátolása érdekében szanatórium építése is napirendre került. „Hogy a tüdővészesek számára egy szanatórium létesíttessék – olvashatjuk a törvényhatósági bizottság egyik ülési jegyzőkönyvében –, feladatának ismeri el [mármint a bizottság], és annak megvalósítása érdekében a székelyföldi törvényhatóságok bevonásával széles körű mozgalmat indít azzal a céllal, hogy a városban létesítendő egész erdélyi részekre kiható szanatórium közköltségen állíttassék fel.”46 És felvállalták az Országos Orvosszövetség 1904. évi összejövetelének, mint az ország közegészségügyét szolgáló orvosi rendezvénynek Marosvásárhelyen való megtartását is.47
Ugyancsak 1903-ban jóváhagyták az állami gyermekmenhely számára szükséges terület megvásárlását a Kosárdombon,48 valamint egy elmebeteg-intézet létesítését. Ez utóbbi kérdés megoldását az új állami kórház megépítéséhez csatoltan látták kivitelezhetőnek. „Mivel az itteni állami kórháznak a város belterületéről való kihelyezése és újból építése úgy közegészségügyi, mint a város rendészeti szempontból is sürgős szükségletet képez – szól ugyancsak a törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyv –, elhatároztatik, hogy a m. kir. kormány az állami kórház sürgős újjáépítése és kihelyezése iránt feliratilag felkerestessék, s egyidejűleg felkéressék arra, hogy az újjáépítés alkalmával a kórház kebelében egy elmebetegosztályt is létesítsen, és azzal kapcsolatban léptesse életbe az ún. koloniális ápolási rendszert, miután városunknak és vidékének székely népe az ilyen ápolásra kiválóan alkalmas.”49 Sajnos, ez a kérdés a későbbiekben több alkalommal szerepelt a megoldásra váró feladatok között, de az állami befektetések halogatása miatt mindegyre csúszott, és Bernády polgármesterségének a végére sem valósulhatott meg.
1904–1910 között több ágyalapítványt létesítenek a leendő aggmenház számára. Az első 4000 koronás alapítványt Jókai Mór emlékére, a másodikat pedig 1907-ben Oroszlány István elhunyt alpolgármester emlékére nyitották. És az alapítványok számát a későbbiekben tovább növelték egy-egy elhunyt városi személyiség emlékére létesítettekkel. Ilyen volt a Dobai Albert, a Kabdebó Ferenc vagy a Soós Pál nevét viselő ágyalapítvány.50
1905-ben segélyalapot hoznak létre az elhagyott gyermekek támogatására, és 100.000 téglát irányoznak elő a fertőző betegségben szenvedők elhelyezésére létesítendő (állami) pavilon számára, azzal a megkötéssel, hogy az ne a város belterületén létesüljön.51
Az új kórház felépítése érdekében kifejtett erőfeszítések mellett a városi tiszti főorvos irányításával a tanács állandóan nyomon követte a közegészség állapotát, intézkedett a fellépő járványok megfékezése érdekében, és számos egyéb intézkedést hozott a fennálló egészségügyi viszonyok javítására. Ha összevetjük a város köze-gészségi állapotát a tíz évvel korábbival, jelentős változásokat észlelhetünk az egészségügyi kérdések szinte minden vonatkozásában, főként a járványos betegségeket és a gyermekhalandóságot illetően.
A kultúra színvonalának emelése
Ha áttekintjük Bernády programjait, értékeléseit, a városrendezés és az építkezések mellett legjelentősebb megvalósításnak a kultúra terén elért eredményeket találjuk. Bernády nem is tagadta, a városfejlesztés terén legfőbb céljának Marosvásárhely kulturális felemelkedését tekintette. Többször is kijelentette, hogy „a város civilizációs fokmérője a közművelődés állapota”. És itt nem a szűk értelemben vett művelődési megnyilvánulások szélesebb körűvé és értékesebbé tételére gondolt, hanem a városi élet műveltségi színvonalának az emelésére.
A kultúra terén elért legfontosabb megvalósításnak általában az iskolahálózat kiépítését és az oktatás színvonalának a javítását tekintette. És az itt elért eredményeket minden egyes alkalommal kiemelte és méltatta. Csak azután tért rá a tulajdonképpeni művelődési élet kérdéseire. Itt pedig legfontosabbnak egy, a jövő igényeit is kielégítő közművelődési ház létrehozását látta, amelyet polgármestersége utolsó éveiben sikerült is állami támogatással megvalósítania. A „Ferencz József Közművelődési Ház” elnevezést kapó Kultúrpalotát az utókor – megfeledkezve a vízmű és a csatornahálózat rendkívüli jelentőségéről – Bernády legkiemelkedőbb megvalósításának tartja. És ennek az értékelésnek köszönhetően ez az intézmény az utóbbi időben több kutatás és méltatás tárgya volt. Mivel a palota története többszörösen is feldolgozott, ismertetésétől eltekintünk.52
Bernády egyik be nem teljesült nagy álma is a kulturális élethez kapcsolódik. Ez pedig a városi színház megépítése. A marosvásárhelyi színházi élet kibontakozásának útjában a legkomolyabb akadályt egy színházi épület hiánya képezte. Megfelelő épület hiányában a színügy-pártoló társulat sem működhetett az elvárásoknak megfelelően, pedig a város színi élete évszázados múltra tekintett vissza. A színügy-pártoló egyesületnek és színielőadásokat igénylő közönségének nem állt rendelkezésére sem állandó helyi színtársulat, sem színház. Az áldatlan helyzet megváltoztatására a városi törvényhatósági bizottság már 1896. február 21-én elhatározta, hogy a sétatért átengedi a színügy-pártoló egylet részére, állandó színház céljaira.53 De az egyletnek sosem volt lehetősége fel is építtetni azt.
(Folytatjuk)
[39] Székely Lapok, 1902. március 9.
[40] Ua. 1900. augusztus 23.
[41] MmNL, Mvhely város lt. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 73/1893. sz., 73–74.
[42] Ua. 82/1902. sz., 33, 73, 79.
[43] Uo. 58.
[44] Uo. 33.
[45] Ua. 83/1903. sz., 36–37.
[46] Uo. 45.
[47] Uo. 30.
[48] Uo. 13, 26–27.
[49] Uo. 15. Mivel az új kórház építésének ügye éveken keresztül elhúzódott, az elmebeteg-ápolás kérdése évek múlva is szerepel a város megoldandó gondjai között.
[52] A Kultúrpalotára vonatkozó legteljesebb munka: Oniga Erika: A marosvásárhelyi Kultúrpalota. 1908–1913. A Maros Megyei Múzeum kiadása, Marosvásárhely, 1913. (román nyelvű változata: Palatul culturii din Târgu Mureş. 1908–1913. Editat de Muzeul Judeţean Mureş, Târgu Mureş, 1913.)
[53] MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 85/1905. sz., 34.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató