2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A községi iskolák államosítása után hamarosan jelentős változás állt be a város iskolaügye terén. 


(Folytatás március 4-i lapszámunkból)
A községi iskolák államosítása után hamarosan jelentős változás állt be a város iskolaügye terén. Mivel – bankkölcsönök révén – könnyebbé vált az iskolaépítésekhez szükséges pénz biztosítása, egypár év alatt egy sor új iskola épült. 1905-ben egyszerre három népiskolát építettek (a Jókai utcai fiúiskolát, a Szentgyörgy téri leányiskolát és a Sándor János utcai leányiskolát), amelyek költségeire a Magyar Jelzálogbanktól 366 ezer korona hosszú lejáratú (ötven évre szóló) hitelt kaptak. A Jókai utcai fiúiskola ideiglenesen a polgári, valamint a kereskedő- és iparostanonc-iskola székhelyéül is szolgált.17 
Az 1907/08-as tanévben Marosvásárhelyen már öt állami népiskola működött. Az országos statisztikai összesítés szerint a törvényhatósági város összes tanulója közül 1188 járt az öt állami népiskolába, amelyből kettő volt fiú-, kettő leány- és egy vegyes iskola.18 
Az elemi iskolahálózat kiépítése csak az első lépés volt az oktatási körülmények radikális javítása terén. Bernády tervei e téren távolabb tekintettek, hiszen jól látta, hogy a fejlődő városnak nemcsak írástudókra, hanem szakemberekre is nélkülözhetetlen szüksége van, akiknek a képzését lehetőleg helyben kell megoldani. E célból azon fáradozott, hogy a két elméleti jellegű felekezeti (római katolikus és református) gimnázium mellett minél több felsőbbfokú iskolát hozzanak létre, amelyek biztosítani tudják a szakképzést. 
1906-ban elkészül a polgári iskola új épülete, következik a tanítóképző, a kereskedelmi szakközépiskola és községi felső leányiskola hat osztállyal.19 A fa- és fémipari szakiskola 1892-ben létesült Marosvásárhelyen, amely mellett szükségessé vált egy felső kereskedelmi iskola is. Ehhez kedvező körülményeket 1891-ben a székely megyék kereskedelmi és iparkamarai kérdéseinek az összehangolására itt létrehozott Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara biztosított. Az ötlet, hogy a székely közönség számára feltétlenül szükség lenne egy felsőfokú kereskedelmi ismeretek elsajátítását biztosító intézet létrehozására, már 1896-ban felmerült. A küzdelembe bekapcsolódott a Székely Társaság is, így mintegy tíz évnél is hosszabb kérvényezés, kísérletezés, a minisztérium jóindulatának Marosvásárhely felé fordítása következett. 
Mivel Bernády az iskola kérdését szívügyének tekintette, az 1917-ben megfogalmazott emlékiratában részletesen foglalkozik az ígérgetésekkel, a szűnni nem akaró buktatókkal. „[…] az illetékes kormányhatóság részéről azt a biztatást nyertük – írja –, hogy valamely meg nem felelő helyen levő és ennek folytán áthelyezendő felsőkereskedelmi iskola rövid időn belül Maros-Vásárhelyre fog áthelyeztetni.”20 Az első csalódás 1905-ben érte, amikor a fogarasi kereskedelmit nem a közeli Vásárhelyre, hanem a távoli Besztercebányára költöztették.21 Később a város azt az ígéretet kapta, hogy a következő tanév (1906/1907) folyamán „foko-zatosan Maros-Vásárhelyre fog helyeztetni a Felvidék egyik kisebb városában levő, amúgy is úgyszólván teljesen néptelen felsőkereskedelmi iskola.” […] – írja Bernády.22 1907 első felében azt javasolták neki bizalmasan, hogy csöndben tegye meg az előkészületeket az áthelyezendő alsókubini iskola (előbb csak az alsó osztály) fogadására. 1907 augusztusában elkezdődtek a beiratkozások, de amikor az alsókubiniak tudomást szereztek az ügyről, botrányt csaptak a vallás- és közoktatási minisztériumban, és az iskola helyben maradt. 
A kudarc láttán Bernády Budapestre utazott, ahol azt a tanácsot kapta, hogy ha már mindenképpen ragaszkodnak a kereskedőképzéshez, akkor egyelőre városi iskolaként (csak alsó osztályokkal) nyissák meg azt. Ígéretet kapott arra is, hogy támogatásként az alsókubini iskola igazgatóját és egy felsőkereskedelmi iskolai tanárt Vásárhelyre fognak áthelyezni („sza-badságoltatni”). A hazatérő polgármester a tanácsot megfogadta, és az iskola 1907 őszén 45 diákkal beindult. Ugyanazon az őszön megérkezett a vallás- és közoktatási minisztertől az iskola nyilvánossági jogának az engedélye. Az iskolakezdésre pedig megjött a két megígért személy is: Nagy Endre és Braun Róbert.23
Az 1908/09-es tanévben már ikresíteni kellett az iskola alsó osztályát a nagyszámú jelentkező és felvett tanuló miatt, ui. ekkor az elsőévesek 76-an voltak. 1909/10-ben a létszám alakulása a következő: alsósok 68 fő, középső osztályosok: 71 fő (veszteség 4 tanuló); felsősök: 26 (az egykor felvettekhez képest 19 fő volt a csökkenés) tanuló. Természetesen a nagy létszámú diáksereg hatékonyabb oktatását párhuzamos osztályok létesítésével oldják meg.24
„Az iskola beváltotta a hozzá fűzött összes reményeket – emlékezik tovább Bernády –, sajnos beváltatlanok maradtak azonban azok az ígéretek, amelyek alapján az iskola annak idején létesíttetett.” Ugyanis Alsókubinban maradt az áthelyezésre ítélt intézmény, a városi iskolát az állam nem vette át, az Marosvásárhely költségvetését terhelte, noha a város elöljárói számtalan esetben figyelmeztették a minisztériumot ígéretére. 
A kereskedelmibe már az 1907/1908-as esztendőben leányok is jelentkeztek, akiket magántanulóként vettek fel. Kezdetben húsz lány részesült „távokta-tásban”. 1908/1909-ben már 37 lány vizsgázott a kötelező tananyag ismeretéből.25 Figyelembe véve a sikeres leányoktatást, az 1909/1910-es tanévtől kezdődően a város belevágott a női felsőkereskedelmi iskola működtetésébe is. Ugyanabban az iskolában dolgozott egymás mellett a két intézmény. A fiúiskolához hasonlóan háromosztályossá vált a leányiskola is, és közel félezer leány jutott diplomához 1916 -ig.26
Bernády csökönyös kitartásának köszönhetően 1907-ben megnyílt a városi fenntartású felsőbb leányiskola is, amely hét tanév múltán, 1914-től gimnáziumi osztályokkal bővült. Ezt az iskolanyitást illetően is folytak tárgyalások Budapesten a főhatósággal.27 Ezzel kapcsolatosan írja az 1917. évi számadásában, hogy „a vallás és közoktatásügyi minisztériumban irányíttatott figyelmünk a felsőbb leányiskolára, s bátran mondhatom, hogy az iskola nagyon rövid időn belül való államosításának határozott kilátásba helyezése mellett a szó szoros értelmében kapacitáltattunk a felsőbb leányiskola felállítására”.28
A felsőbb leányiskola aktualitásáról Bernádynak kételyei voltak. Ez a kétely kiolvasható az 1917. évi számadásából, amelyben azt írja, hogy nehezen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, indulásakor kevés volt a jelentkező. „[…] aránylag kevésszámú tanuló jelentkezett itt is az iskolába való felvételre, éppúgy, mint a többi vidéki városokban. A közönség idegenkedését az aránylag magasabb tandíjaktól eltekintve, itt is éppúgy, mint minden vidéki városban, az a körülmény idézte elő, hogy az iskola magasabb osztályainak elvégzése semminemű különlegesebb képesítést nem biztosított. […] Közbevetőleg meg kell említenem – folytatja Bernády –, hogy a városi felsőbb leányiskolába járó leánygyermekek legnagyobb része a Maros-Vásárhelyen állomásozó állami és más köz- és magántisztviselők gyermekeinek sorából, tehát a lakosság olyan rétegéből került ki, amelynek tagjai, különösen a jelen nehéz megélhetési viszonyok között, a szó szoros értelmében képtelenek gyermekeiket más városban neveltetni, és gyermekeik jövőjének biztosítása érdekében a legnagyobb nélkülözések árán is kénytelenek gyermekeiket tanítani.”29 A megoldás csak az államosítás lehetett. De az államosítás elmaradt, holott ígéretekben nem volt hiány. A kudarc okát Bernády „a politikai viszonyokban beállott nehézségek, illetve változás” számlájára írta. 
1908-ban megkezdi első tanévét a Kismartonból áthelyezett katonai alreáliskola, valamint a zenekonzervatórium. A katonai alreáliskola kérdése már 1904-ben napirenden volt. Az 1904. január 30-i közgyűlésen határozott arról a városi törvényhatósági bizottság, hogy az iskola felállítása érdekében a honvédelmi minisztériumhoz fordul. Erről akkor döntöttek, amikor tudomásukra jutott, hogy a kormány az 1904. évi közös költségvetésben előirányzott egy katonai alreáliskola-létesítést a Székelyföldön. „[…] miképp az 1904. évi közös ügyi költségvetésbe egy, a székelyföldön felállítandó katonai alreáliskola költségei felvéve lettek – olvasható a határozat megokolásában –, s azon országszerte hangoztatott követelmény kielégítéséhez, hogy a hadseregben a vezető szempont a hadseregképző és nevelő intézeteinek magyar városba leendő helyezése által is fokozottabb mértékben kidomboruljon az, hogy egy katonai alreál iskola Maros Vásárhelyen állíttassék fel, ténylegesen hozzájárulna; tekintettel továbbá arra, hogy a városnak különleges érdeke, gazdasági és pénzügyi szempontok is megkövetelik, hogy az illető tényezők figyelmét a tervelt katonai alreáliskola helyének megválasztásánál már jó eleve városunkra irányítsuk.”30 Még ugyanazon év őszén megvásárolták az iskola helyéül kiszemelt területeket, amit a felsőbbségnek is a tudomására hoztak.
Az iskola számára megvásárolt területet, az 1906. december 28-án tartott közgyűlésen hozott határozat értelmében, a cs. kir. közös hadügyi kormányzat használatára és kezelésére a kincstárnak ajándékozták. Ugyanakkor felhatalmazták a polgármestert, hogy az iskolával kapcsolatos kérdésekben a nagyszebeni katonai parancsnoksággal megegyezzen, és a szerződést is megkösse, majd jóváhagyásért a bizottság elé terjessze.31 Bernády a tárgyalásokat 1907 elején lefolytatta. Az egyezség értelmében a város az iskola épületeit az 50 év törlesztési időre felvett 2.700.000 korona kölcsönből felépítteti, és területtel együtt a kincstárnak átadja.32 1908 őszére az iskola elkészült, és a tanítás megkezdődhetett. Mivel az iskola idehelyezését a katonai parancsnokság annak vezetékes vízzel és csatornával való ellátásához kötötte, a kötelezettség a városi vízművek építését is előmozdította. 
(Folytatjuk)
 
[17] TAMÁSI ZSOLT: A marosvásárhelyi felsővárosi elemi iskolák története. In: Teremtő életek. 2013, 220.
[18] TAMÁSI ZSOLT–STANDAVID ADRIAN 2006, 10.
[19] SEBESTYÉN MIHÁLY: Időtár. II, 2010, 130.
[20] Uő. Időtár. III, 2011, 198.
[21] Uo.
[22] Uo.
[23] Nagy idehelyezéséig az alsókubini iskola igazgatója volt, és utóbb Vásárhely nevezetes pedagógiai személyisége lett. A két világháború közötti időszakban a Református Kollégium igazgatója volt. Kutatóként Mentovich Ferenc filozófiai munkásságát tanulmányozta. Braun felsőkereskedelmi iskolai tanár, akiben a magyar szociográfia egyik kiváló művelőjét, jelentős baloldali társadalompolitikust tisztelhetünk.
[24] SEBESTYÉN MIHÁLY 2011, 199.
[25] Uo. 200.
[26] Uo.
[27] Uo.
[28] Uo.
[29] Uo. 201.
[30] MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 84/1904. sz., 15–16.
[31] Ua. 86/1906. sz., 322–324.
[32] Ua. 87/1907. sz., 11–44; 88/1908. sz., 452–454.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató