Domokos István köszöntése

A tánc világnapján a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is számos szakmai díjat ítélt oda az évad legjobb végzős növendékeinek, a legjobb pályakezdő táncművésznek, a legjobb férfi és női táncművésznek, a szakma legjobb alkotójának, táncoktatójának. De a teljes felsorolás helyett idekívánkozik a 90. évét taposó Domokos István, EMKE – Éghy Ghissa-díjas táncművész, néptáncgyűjtő, koreográfus, a Marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes alapító koreográfusa neve, aki Életműdíját egészségi okok miatt nem Budapesten, hanem a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában veheti át, remélem, telt házas közönség, az együttes mai tagjai és az utóbbi évtizedek folyamán nyugdíjba vonult kollégák társaságában. Az ünnepi átadón jelen lesz Novák Ferenc Tata, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas koreográfus, rendező, etnográfus, érdemes művész. Jóleső érzés lesz újra együtt lenni, együtt örvendeni a kitüntetettel, felidézni a közös élményeket, küzdelmeket, a szinte mindennapos kiszállásokat, az országos turnékat, a fűtetlen termeket, melyeket a telt házas, lelkes közönség előadás végére kimelegített, az előadások utáni kínálásokat, az éjszakákba nyúló, a fáradtságunkat dalolásba fojtó utazásainkat. De ki is Domokos István (Kirizba Pista), a Korondról elszármazott táncos lábú legény, aki gyermekkorában nemcsak a tánc iránti szeretetet, elkötelezettséget szívta magába, hanem a korondi fazekasok korongozó mesterségét is. Mindkét adottságát szorgalmának, konok kitartásának erejével művészi szintre emelte. Táncoktatói pályáját a kincses városban kezdte szövetkezeti csoporttal, majd Bukarestben a hadsereg együttese táncosaként folytatta, ahonnan visszatért Kolozsvárra mint a Magyar Opera táncosa. 1956 őszén több társával alapító tagként került az Állami Székely Népi Együtteshez. Itt csúcsosodott ki szakmai sikere az évek folyamán bemutatott táncjátékok, szvitek, balladák révén, olyan neves zeneszerzők mellett, mint Kozma Mátyás, Zoltán Aladár, Csíky Boldizsár, Birtalan József, Tudor Jarda. Gyűjtőútjain, mint ahogy a konferálószövegeimben mondogattam: „volt Udvarhelyen és a Mezőségen, Szebenben, Szatmáron és a Sóvidéken, végigbarangolta a Felső-Nyárád mentét s a jó boráról híres Küküllők mellékét. Annyi minden gyűlt az átalvetőjébe, hogy mindezt bemutatni csak szerre lehetne”. Így is történt, apránként kerültek Kirizba Pista gyűjtéseiből sok-sok fárasztó próbával színpadra az általa művészi szintűvé emelt, de a tiszta forrást megőrző koreográfiák, melyekből talán a legemlékezetesebbek a Korondi bál, a Gyimesi bokréta, a Bihari leánykérők…, a sor hosszúra nyúlna teljes felsorolással. Hát ez nem semmi, ezért kaptad a többi elismerésed mellé a jól megérdemelt Életműdíjat. Kedves Domokos Pista! Mi, az ünnepi átadásra igyekvők, nézők, régi és új kollégák, azt kívánjuk, hogy még sokáig gyönyörködhess, dicsekedhess díjaddal, sóvidéki büszkeséggel őrizd az általad faragott, korongozott, általad épített kemencében kiégetett agyagszobrocskáiddal együtt mindnyájunk örömére!

Kívánok egészséget, békességet, egyetértést szeretteiddel együtt, baráti szeretettel!

Az ünnepi megemlékezés május 25-én, pénteken 19 órai kezdettel lesz a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában. Szeretettel várunk!

Idekívánkozik, hogy az idei kitüntetettek között találjuk néhai Székely Dénes volt kollégánkat is, aki EMKE – Kacsó András-díjas folklorista, koreográfus, szólista, tánckarvezető, művészeti vezető, pszichológus, pedagógus, a Marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes koreográfusa, igazgatója volt. 

Szász Károly