Díszpintyfélék családja

A több mint száz fajt számláló, 8-17 cm közötti díszpintyek nevüket takaros színezetükről, valamint pintyszerű csőrükről nyerték. A szövőmadarak közelebbi rokonai. Hazájuk az Óvilág forró égövi tájai. Elég sok egyedi vonásuk indokolttá teszi, hogy önálló családba soroljuk őket. A tojók gyakran nagyon hasonlók a hímekhez, vagy ugyanolyanok. Közösen végzik az ivargondozást. Fészküket fákra, bokrokra építik oldalbejárattal. Vannak olyanok is, amelyek a fű közé, talajra építkeznek, mások viszont elhagyott szövőmadárfészket vagy odút foglalnak el. 

Dürgéskor a hím párkereső tánca játszik jelentős szerepet. Ilyenkor ugrándozik, testét megfeszítve, szüntelenül énekelve, az ugrások gyorsan követik egymást. A csőrében fűszálat vagy tollat forgat, jelezve, hogy fészket kíván építeni. A szárnyát nem rezegteti, csak a farkát mozgatja függőleges irányban.  A tojásból kikelt fióka annyira elforgatja a nyakát, hogy lehajtott feje ismét ferdén felfelé nyúlik. Az etetési módjuk is páratlan. Bár ők is a begyből előre megemésztett eleséggel etetnek, nem lökésszerűen, hanem csőrük tartós érintkezésével. Ilyenkor az öreg madár a fiókának folyamatosan adja át az élelmet, és nyelőcsövének szivattyúzó mozgása nyomán öklendezi fel. 

A díszpintyek elütnek az összes énekesmadártól a fiókák garatjának különleges színezetével. A csőr kitüremkedésein, a garaton és a nyelvük tövén mintázatba állnak össze a különböző elütő színű foltok. Pl. patkó alakú fodor, „világító” bibircs stb. Ezek ingerkiváltók. Csak azokat a fiókákat etetik, amelyeknek megvan az „igazi” garatmintázatuk. Tollazatukat kölcsönösen tisztogatják. A fajon belüli megértést szolgálja a megfelelő hangjel, hangsor. 

Hangyászpinty (Parmoptila woodhousei)

A háta olívzöldes barna, pofája és torka rőtbarna, testalja sűrű olívzöldes szürke, foltos. Valamikor hol a poszáták, hol a cinegék, illetőleg a virágcsipkedők közé sorolták, de a fiatalok garatszínezete és más bélyegek alapján díszpintynek kell tartani. Nem csak erdőkben lakik. Kizárólag rovarokkal táplálkozik, leggyakrabban hangyákat fog és eszik. Ghánától Angoláig, valamint Kelet-Afrikában él. 

Piros csőrű tarka díszpinty (Pitilia melba)

Főleg fűmagokkal táplálkozik, de időnként termeszeket és más rovarokat is fogyaszt. A Szaharától délre Afrika száraz tövises-bozótos sztyeppéit lakja. Homloka és torka fényes skarlátpiros, a feje többi része hamuszürke, hátoldala sárgás olívzöld. A farcsíkja piros, a testalja szürke alapon fehér pettyes és hullámcsíkos.