Disznajói falunapok

Augusztus harmadik hétvégéjén a Marosvécsi Polgármesteri Hivatal, a disznajói RMDSZ Nőszervezete, a disznajói Reménység Alapítvány szervezésében sor került az immár hagyományos disznajói falunapi rendezvényekre.

Disznajót az oklevelek első ízben 1319-ben említik, amikor III. Losonczi Dénes fiai – Tamás, Dezső és István – megosztoznak az apjuktól örökölt Felső-Maros menti birtokokon. Dezső mesternek jutott Bátos, Vajola, Szászszakál (a mostani Erdőszakál), Disznajó, Veresszék, Felfalu, Lövér. Ennek a birtokmegoszlásnak nemcsak a 14., hanem a későbbi századokban is fontos szerepe volt a Felső-Maros mente gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai alakulásában. 

1319-ben a Dezsőnek jutott falvak közül Bátos és Disznajó voltak a legjelentősebbek. 

700 éves tehát kedves szülőfalunk, Disznajó. Méltó módon szerettük volna megünnepelni ezt a kerek évfordulót, és ez sikerült is, úgy érezzük. A Marosvécsi Polgármesteri Hivatal támogatásával, Vita István alpolgármester segítségével, a disznajói RMDSZ Nőszervezetének lelkes hozzájárulásával reméltük maradandó élménnyé tenni ezt a hétvégét mindenkinek, aki ellátogatott a településre.

Augusztus 16-án, pénteken délután 5 órakor felavattuk dr. Fráter Béla (1870–1935) híres dalszerző felújított síremlékét. Fráter Béla a neves Rhédey család sarja, anyjától örökölt disznajói birtokára 38 évesen költözött. Jelentős szerepe volt a helyi kulturális élet fellendítésében. 

A felújított síremléknél Molnár Sándor Disznajóról elszármazott ref. lelkész imádkozott, Zsigmond Dezső disznajói lakos elénekelte Fráter Béla A fonóban szól a nóta c. szerzeményét, az iskolás gyerekek Fráter-nótát adtak elő. Külön köszönet nekik, hogy a vakáció vége felé közeledve időt szakítottak a próbákra. Barabás Enikő és Vita Piroska tanítónők Fráter Béláról olvastak fel Csősz Irma óvó néni Rhédeyek és Fráterek könyvéből tallózva. A sárpataki huszárok három képviselője tisztelgett és koszorúzott a sírnál, majd Ördög Ferenc polgármester és Vita István alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúját. Jelen voltak a Vitézi Rend képviselői és helyiek is, sajnos elég kevés számban.

18 órakor az ünnepség a 2009-ben, Zsigmond Ambrus alpolgármester mandátuma alatt felújított turulmadaras emlékműnél folytatódott. Vita István alpolgármester hathatós közreműködésével a falu 700. évfordulójára létrehozott emlékmű leleplezésére került sor. Az esemény fényét a sárpataki huszárok és a Vitézi Rend képviselői emelték. Büszkék vagyunk, hogy Csősz Irma óvó nénit, Disznajó „nagyasszonyát” is méltónak találták saját érdemei alapján arra, hogy vitézi címet viseljen, és április 27-én nemzetes asszonnyá avatták Kézdivásárhelyen. 

Az emlékműnél ünnepi műsorra került sor. A zászlófelvonás, a himnuszok eléneklése után Páll Botond disznajói ref. lelkipásztor áhítata következett. Ördög Ferenc, Marosvécs község polgármestere és Vita István alpolgármester ünnepi beszédet mondott, és itt bekövetkezett a szabadtéri rendezvények szervezőinek rémálma. A reggel óta vonuló felhők a napsütést legyőzve hirtelen úgy gondolták, hogy ideje tiszteletüket tenni a 700 éves születésnapon, és hívatlanul betoppantak. A műsor főszervezője és moderátora, Nagy Enikő lélekjelenlétét dicséri, hogy bekonferálta, az ünnepség a kultúrotthonban folytatódik. Az immár nagyobb létszámú hallgatóság többé-kevésbé megázva igyekezett fedél alá kerülni, és a Vitézi Rend bemutatkozására már a kultúrban került sor. Itt aztán előkerültek a zsebkendők is, mert szem nem maradt szárazon, miután a gyerekek előadták Bródy Szabadnak születtél és az Ismerős Arcok Nélküled c. dalát. Nagy Enikő és Vita Melinda disznajói pedagógusok tolmácsolásában Petőfi Sándor Cserebogár, sárga cserebogár és Reményik Eredj, ha tudsz sorai találtak utat a hallgatóság szívéhez. 

Péntek este retrobulira került sor a kultúrház udvarán felállított színpadon. Itt Kulcsár János DJ keverte profi módon a zenét, aki Keyer néven ismert zenészberkekben, a kolozsvári OWPN szervezésében DJ-képző táborban is részt vett. Büszkék vagyunk rá, ígéretes jövő előtt áll. 

Szombaton 9 órától gulyásfőző verseny vette kezdetét, a műgyepes pályán a gyerekek sportrendezvényeken, ügyességi játékokon vettek részt. Vita Attila sportanár vezetésével idén új elemekkel bővült az eddigi „repertoár”, akadálypálya is volt, ami igazi kihívásnak bizonyult. A különböző versenyszámok győzteseit emléklappal jutalmaztuk, majd minden jelen levő gyerek csokit és üdítőt kapott. Mire kellőképpen elfáradtak, elkészült a finom gulyás, amiből mindenki annyit ehetett, amennyit bírt. 

17 órától az 50 évesek kortárstalálkozóján résztvevőket köszöntötték. Az 1929-ben született disznajóiak szép hagyományt teremtettek: 1979-ben először tartottak 50 éves kortárstalálkozót. 1980-ban felkérték a Csősz házaspárt, hogy szervezzék meg, az óvó néni éneket is írt erre az alkalomra: Disznajói kultúrházban szól a muzsika. 1979 óta évente megrendezésre kerül a kortárstalálkozó, idővel kinőtte magát, kibővült a falunapi rendezvények megszervezésével. Az idei 50 évesek korosztálya igencsak népes, 32 50 évest ünnepelt a falu, akik Disznajó szülöttei, és, bár nem mind szülőfalujukban élnek, erre az alkalomra hazatértek, összejöttek emlékezni. Az ortodox templom után a helyi református templomban Nagy Ferenc lelkész tartott ünnepi istentiszteletet, Zsigmond Miklós és ifj. Nagy Ferenc lelkészek szolgáltatták az úrvacsorát az ünnepelteknek. Ezután a helyi református temetőben koszorúztak az 50 évesek tragikusan, fiatalon elhunyt kortársuk és a szeretett Csősz Ferenc egykori tanító sírjánál. Az ünneplés a kultúrház udvarán folytatódott.

Az 50 éveseket köszöntötték a falu elöljárói, majd megható ünnepség következett: a falu „veterán” tánccsoportja titokban próbált, és a nagy napra ismét összeállt egy tánc erejéig. Igazi meglepetés volt egykori vezetőjüknek, Zsigmond Tünde tanító néninek, aki szintén 50 éves. Az elemisták előadták az évzárói esernyős táncot. Mary Poppins hiába énekelte, hogy „Mosolyogni kell!”, inkább a zsebkendők kerültek elő, és még csak ezután következett az unokák verse, éneke. Zsigmond Kincső versben köszöntötte nagytatáját, Kerekes Ágota édesapját. Kocsis Noémi népdalokat énekelt, Zsigmond Dóra szavalt, majd Vita Viktória saját verssel lepte meg az ünnepelteket, ünneplőket. Az ünnepi műsor befejezéseként Rus Petru román népdalokat adott elő nagy átéléssel, majd cigánytáncok következtek a tánccsoport előadásában. 

 Nagy Enikő, az RMDSZ Nőszervezetének elnöke ünnepi beszédéből idézve: 

 „Jó lenne a mai nap színes, zajos forgatagában egy pillanatra megállni, elcsendesedni. Ha ez sikerülne – ami nagy kihívásnak tűnik –, talán az első érzés, ami eltöltené a szíveteket, a hála és köszönet lenne. Sok mindenért lehettek hálásak. Először is, hogy 50 éve ilyen sokan megszülethettetek, szüleitek féltő, óvó szeretetével körülvéve felcseperedtetek, nagyon sokan közületek Csősz Ferenc tanító bácsi első osztályában ismerkedtetek a betűkkel, számokkal, és mindannyian részesei voltatok/lehettetek a fiatal, éppen Disznajóra került Csősz házaspár lelkes, lendületes kulturális, népnevelő munkájának. 

Kiváltságos csapat vagytok azért is, mert a ti 50 éves találkozótok egybeesik szeretett szülőfalunk, Disznajó 700. évfordulójával, ezért még emlékezetesebb, nevezetesebb nap a mai. Nagy örömünkre szolgál – és most a disznajói RMDSZ Nőszervezete nevében beszélek –, hogy sikerült egy lelkes önkéntes csapat segítségével újra kiadatni Csősz óvó néni első könyvét. Nagy öröm számunkra, hogy Csősz Irma 1998-ban kiadott Disznajó-monográfiáját újra kiadtuk, új „köntösben”, szellősebb, átláthatóbb formában tarthatja kezében a kedves olvasó. A könyv újranyomtatását egy lelkes önkéntes csapat munkája tette lehetővé. Egy hét alatt „nyomdakészre” dolgozták az eredeti szöveget: Barabás Abigél, Barabás Enikő, Ferenczi Tímea, Nagy Enikő, Vita Melinda, Vita Piroska, Vita Róbert és Zsigmond Aliz. Köszönet a Marosvécsi Polgármesteri hivatalnak, Vita István alpolgármesternek az anyagi támogatásért!”

Csősz Irma Néphagyományok Disznajón c. könyvének dedikálására is sor került az 50 éves találkozóval párhuzamosan.

Az esti buli előtt még egy nosztalgiázós, emlékezős, régi képekből, közös emlékekből összeállított, kivetítős beszélgetésre is lehetőség adódott az iskola épületében, az 50 éves Barabás Enikő jóvoltából. Jó volt együtt lenni, emlékeket idézve nevetni vagy könnyezni, újra egymásra csodálkozni, és tudni, hogy ennek a falunak a szülöttei, ahova mindig hazavárja őket valaki. 

Szombat este a helyi Atlantisz együttes és Nagy Orsi utcabálon szórakoztatta a falu lakosságát és a vendégeket, majd a 4s Street együttes koncertje következett.

Vasárnap 10 órától sportrendezvények zajlottak a műgyepes futballpályán, mialatt nagy bográcsban főtt a gulyás minden játékos vagy idelátogató számára. 

21 órakor kezdődött a Kentaur Soul együttes előadása. Külön büszkeség, hogy egyik tagja disznajói származású. A Kentaur Soult a Zanzibár koncertje követte. 

Jó zenével szórakoztatták a közönséget, jó hangulatot teremtve. Sajnos az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy egyre kevesebb a résztvevő, részben a rengeteg egy időben zajló fesztiválnak köszönhetően. Kis falunkból nagyon sokan külföldön élnek, lassan fogyunk, és ez meglátszik a falunapokon is. 

Üdítő színfoltja volt a hétvégének a műgyepes pálya mögött felállított óriáscsúszda, kisvonat, ami főleg a gyerekek körében aratott osztatlan sikert. 

A disznajói falunapok záróakkordja volt a 23.30-kor kezdődő tűzijáték. 

A falunapi rendezvények sok tervezéssel, ötleteléssel, szervezéssel, utánajárással, időnkét bosszúsággal is járnak, de alkalmat is teremtenek a találkozásra, szórakozásra. Mindannyiunknak szüksége van „nagy találkozásokra”, bízunk benne, hogy lesz aki hazajöjjön, és lesznek akik hazavárják őket, lesznek, akik büszkén vallják magukat disznajóiaknak a következő 700 évben is. 

Vita Piroska disznajói tanítónő