2021. október 16., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Iskolapéldája a művi politikai hátterű demagógiának a városi tanács minapi döntése kapcsán kavart botrány.

Iskolapéldája a művi politikai hátterű demagógiának a városi tanács minapi döntése kapcsán kavart botrány. Még korántsem biztos, hogy a műszaki középiskola tanműhelyéből lesz-e gyógyszergyári tesztlabor, de az ügy kapcsán vélhetően jó néhány pofont kiosztanak még egymásnak a politikusok. Akik jövőre választásokra készülnek, de a téma mögött rejtőző, hosszú távon az adófizető életére nézve igencsak fontos kérdésekről aligha, vagy csak elvétve fognak szót ejteni. Arról többek közt, hogy hosszú távon miként kéne a városnak a megélhetést biztosítható beruházókhoz viszonyulnia, és milyen irányba alakul a későbbiekben az az oktatási hálózat, melyet valamikor a múlt rendszerbeli iparszerkezet munkaerőbázisának kiképzésére létesítettek.

Ahol a döntéshozó közéleti szerepkörökben tetszelgők inkább olcsó cirkuszokkal igyekeznek fényesíteni a renoméjukat, ahelyett hogy a választó holnapjára nézve fontos kérdésekben próbálnának észérvek alapján hozott okos döntésekkel előrelépni, ott ellenzéki szemüveggel egy cégnek a város iránti üzleti ajánlatát szemrebbenés nélkül lehet úgy beállítani, hogy a gonosz hatalom el akarja adni az iskolaműhelyt a tanulók feje felől. Miközben azért senki nem látszik túlzottan aggódni, hogy a féltett műhely némi túlzással hamarost a diáknép nyakába omlik, vagy az állítólag helyhiánnyal küzdő tanintézetben aggodalom nélkül kerül bérbe adható helyiség a műhelyek szakprofiljával köszönő viszonyban sem levő ágazatú cégeknek is. A szakszerűség látszatára többet adók pedig azért kiáltanak bűntényt, mert a minisztériumi engedélykérést megelőzte az elvi döntés – noha alapfokú logikával is átlátható, hogy ha a tanács elutasította volna a dolgot, előzetesen nem sok értelme lett volna a szaktárca igenlését kikönyökölni.

De nem csak az ellenzék éri meg a maga pénzét, mert a döntés előkészítői is lehettek volna körültekintőbbek. Bár a cirkuszt akkor sem lehetett volna vélhetően elkerülni, mert itt azon volt eddig a lényeg. Fogadni lehetne rá nem kis tétet, hogy ha a sárdobálás láttán a vállalkozó olyan tájakra települ, ahol a különféle elzárt helyekre illők nem szaladgálnak szabadlábon, a politikusok nem fognak konszenzusos alapon aggódni afelett, hogy a néhai szocialista iparra épített műszaki iskolarendszer végzősei miből élnek majd meg tanulóéveik elmúltával. Legfeljebb a már untig ismert szólamokkal ígérnek négyévente jólétet a népnek, és kenyér helyett csak cirkusszal lakatják jól, a balkáni recept szerint.