Díjat hozott egy kislánynak az árvíz

Senki sem szereti, de nyerni lehet vele – ez a következtetés vonható le egy negyedikes kislány esetéből, aki elmesélt egy közel ötven éve történt árvizet, ezzel pedig díjat nyert egy magyarországi versenyen.

A nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola negyedik osztályos tanulóját, Szász Noémi Zsuzsannát érte ez a meglepetés. A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete a tavasz folyamán hirdetett mesélőversenyt, amelyre igaz történeteket vártak – műfaji kötöttség nélkül –, és amelyek szereplői a család tagjai. A csíkfalvi kislány azt a történetet vetette papírra, amelyet nagyapja mesélt el neki az 1970-es radnóti nagy árvízről, és azt, hogy a Maros közeléből az ablakon át elmenekült családjuk miként látta viszont otthonát: a ház előtti körtefák fel voltak díszítve, mint a karácsonyfa, de nem angyaldíszekkel, hanem azokkal az edényekkel, székekkel, amelyeket egy csónakos mentett ki a vízből, és őrizte meg a károsult családnak, amíg az néhány nap múlva hazatérhetett.

A történet egy történelemórára született, amikor a diákoknak, a családról, nagyszüleikről tanulva, házi feladatként egy-egy otthoni történetet kellett bemutatniuk. A kislány, egyedüliként az osztályból, írásban adta be a feladatot – tudtuk meg tanítónőjétől, Marton Iréntől, aki ezt később elküldte a debreceni pályázati felhívásra.

A beküldött munkák korcsoportonkénti elbírálása és díjazása során Szász Noémi Zsuzsanna munkája különdíjat érdemelt ki. A legjobb díjazott művekből a pályáztató egy kötetet adott ki, a legjobb „szerzők” egy-egy példányt, oklevelet és egy budapesti kirándulást kaptak jutalomként.

– Elektronikus postán értesítettek, hogy különdíjban részesült a pályamunka, azon este továbbítottam is a kislánynak, hogy a család együtt élje meg ezt az örömet. Másnap reggel csillogó szemmel érkezett a család az iskolába, és mesélték, hogy mekkora öröm volt este, s milyen boldog a nagytata, aki Szatmáron él, hogy az unokáját ennyire megérintette a történet, hogy fontosnak tartotta másokkal is megosztani – mesélte el lapunknak a tanítónő.

Zsuzsanna nagyon sokat olvas, verseket, meséket ír, művészeti téren is igen tehetséges, festeget, rajzol, szabadidejében gyakran kézműveskedik. Választékosan beszél, fogalmaz, nagyon gazdag szókinccsel rendelkezik, s mindez nemcsak annak köszönhető, hogy sokat olvas, hanem hogy olyan családban nevelkedik, ahol fontos a szép, választékos beszéd – toldotta meg a pedagógus. A kisdiák ebben a tanévben részt vett a Kobak matematikai és a Fürkész helyesírási megyei versenyeken, ahol szép eredményeket ért el, továbbá a Mesék szárnyán című országos levelezőversenyen aranyérmet, az Aranytoll meseíró versenyen dicséretet kapott és a Napsugár különdíját, továbbá különböző rajzpályázatokon első és második díjakat, és mindezt megkoronázandó, most az Életmese című debreceni pályázat nemzetközi különdíját is magáénak tudhatja. Verseit többnyire a Napsugár gyermeklap közölte. Már tavaly is írogatott meséket, de mindeddig nem tették közzé azokat, csak a tanítónővel elemezték, a fejlődés érdekében – tudtuk meg.