Dicsőszentmártonba került a fesztivál fődíja

Huszonötödik évfordulóját ünnepelte a hét végén a Kis-Küküllő menti műkedvelő színjátszók fesztiválja, az erdőszentgyörgyi Színpad. Ez alkalom volt az értékelésre, számvetésre, a visszapillantásra és a tervezésre is – mondják a szervezők. 

Idén a szokásosnál gazdagabb programot kínáltak a közönségnek, ugyanis már csütörtökön este kezdetét vette a fesztivál, és vasárnap az Erdőszentgyörgyről elszármazott Cseh Katalin könyvbemutatójával zárult. Az idei szakmai találkozóra mind olyan csoportok jelentkeztek, amelyek már megfordultak ezen a színpadon: a helyi csoportok mellett érkeztek Szilágysomlyóról, Krasznáról, Magyarfenesről, Dicsőszentmártonból, Szászrégenből, Nyárádszeredából, Szovátáról, Nyárádgálfalváról, Magyarországról pedig a visszajáró celldömölki s mezőkövesdi csoportok. A pénteki nap hagyományosan a kisiskolásoknak nyújtott bemutatkozási lehetőséget, szombaton az ifjúság és a felnőttek, vasárnap pedig a házigazdák vették át a színpadot. Idén távol maradtak a Hargita és a Kovászna megyei csoportok, illetve azok is, akikért valamikor az egész kezdeményezés elindult: a Kis-Küküllő menti falusi színjátszók.

Szükség volt, van rá

Az ünnepi évforduló alkalmából a fesztivált szervező Bodor Péter Művelődési Egyesület (BPME) kiadványt is összeállított Gondolatok a műkedvelő színjátszásról az erdőszentgyörgyi Színpad Fesztivál 25. évfordulóján címmel, amelyben művészek, színészek, egykori amatőr színjátszók, pedagógusok mondják el, hogy mit jelent számukra a műkedvelő színjátszás. Ugyanakkor fotókiállítás is volt a művelődési otthon előcsarnokában, amely az elmúlt negyed évszázadba nyújtott visszatekintést, felidézni az együtt eltöltött fesziválokat, előadásokat, nyári táborokat.

Szombaton délelőtt kerekasztalt szerveztek, ahol a szakemberek, csoportvezetők, színészek a műkedvelő színjátszás gondjait vetették fel, valamint azt, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni. Egybehangzóan fontosnak tartja mindenki, egyrészt a színjátszás szempontjából, másrészt az anyanyelv ápolásának is lehetősége, továbbá az önnevelésé, hisz itt az ember valós élethelyzetekkel és kérdésekkel találja szembe magát. A fesztiválnak helye van azért is, mert a csoportok itt tanulnak egymástól és egymás hibáiból. A zsűrizésnek is megvannak a nehézségei, de a bírálatnak helye van, a hibákra rá kell világítani, és ezt egy bizonyos fokú empátiával kell megtenni. Az is elhangzott: nem könnyű amatőr színjátszókat találni, mert a diákok időnként iskolát, esetleg települést váltanak, ezért nem folytatják a színjátszást, vagy csak kisebb intenzitással, a felnőtteknél pedig a legnagyobb gond a közösen elfogadható időpontok megtalálása.

A 25. évforduló azt is megmutatta, hogy a Színpadnak hagyománya van, ezért megérdemelte, hogy kissé ünnepélyesebb legyen, többet foglalkozzanak vele. Idén 22 csapat jelentkezett, ebből 20 fel is lépett, ez is jelzi, hogy a színjátszásnak hagyománya van, és hogy fontos volt az évforduló megszervezése – összegzett Kovrig Magdolna nyugalmazott tanárnő, hozzátéve, hogy az idei évforduló biztató jel a jövőre nézve, ezért reménykednek a folytatásban.

Mindenkiben van érték

Idén két szakember zsűrizett: Kocsis Tünde, a kolozsvári bábszínház irodalmi titkára, rendező, tanár és Válik István gyöngyösi rendező, a Magyar Színjátékos Szövetség vezetőségi tagja. Nem volt könnyű dolguk, de megpróbáltak minden csoportban meglátni valami jót, azt kiemelni és díjazni, s bár néhány darabnál az előadásmódban vagy a darabválasztásban voltak is gondok, hiányosságok, mégis mindenik csoportnak érdemes volt az adott darabot betanulni, foglalkozni vele – hangzott el. Sok mindent díjazott a két szakember, különösen az alakításokat, az ötleteket, a darabválasztást, a csoportmunkát. Tekintettel a munkájára és arra, hogy szórványvidéken foglalkozik színjátszással és így az anyanyelvi kultúra ápolásával is, Ígéretes csoport díjat kapott a szilágysomlyói Játék- akadémia, továbbá három csoportot is kiemeltek: a fődíjat a kitűnő hangulatot keltő és már rutinosan játszó Dicsőszentmártoni Népszínház csoportja vitte el, mellette az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színkör harmadik csoportját a Mese a napról, a holdról és a csillagokról, továbbá a krasznai Tinikomédiásokat az Énekes madár előadásáért díjazták.

Még akadnak támogatók

A Színpad fesztiválok szervezésének szinte minden terhét magán hordozó Kovrig Magdolna örömmel jegyezte meg, hogy akadnak olyan személyek és intézmények, akiknek, amelyeknek köszönhetően még mindig meg tudják szervezni a Színpadot. Az idei ünnepi alkalmat is a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központjával és a helyi művelődési otthonnal közösen szervezi a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesület, támogatóik között van a Maros Megyei Tanács, az Erdőszentgyörgyi Helyi Tanács és Polgármesteri Hivatal, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ, a celldömölki Soltis Lajos Színház, a helyi Valtex vállalkozás, de a helyi lakosok kétszázalékos adófelajánlása is segített, továbbá egy pedagóguscsoport (Barabás Katalin, Kovrig Ildikó, Szász Enikő, Kovrig Zoltán) és a helyi színjátszók komolyan kiveszik a részüket a szervezésből.

Az elmúlt napokban felszerelték és a hét végén már használni is tudták a művelődési otthon új világítástechnikai és hangosítási berendezését, amelyet az önkormányzat helyi forrásokból vásárolt a tavaly felújított ingatlan számára.