2020. szeptember 21., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gólyakézikönyv I.

A diákoknak nagy kihívás eldönteni, hogy melyik városban folytassák a tanulmányaikat. A legtöbben szeretnek elszakadni a szülővárostól, és egy más helyen belecsöppenni egy másmilyen életbe, úgymond elkezdeni a nagybetűs életet. Szülők és szabályok nélkül. Amikor a tanuló kiválasztja az egyetemi várost, a legfontosabb dolog, hogy van-e olyan szak, ami érdekli őt. Amennyiben van, a második legfontosabb dolog talán a diákélet, azaz, hogy mit lehet csinálni, amikor éppen nem kell a tanintézmény padjaiban ülni. Fontos az, hogy az adott város vagy egyetemi központ milyen lehetőségeket kínál, milyen bulik vannak, milyen események, és mivel lehet eltölteni a szabadidőt. 

Hallottam egyszer egy képletes megfogalmazást a városok diákéletéről: „ott a legjobb, ahol a leghidegebb a sör”. Ennek fényében kimondottan fontosnak tartom, hogy elsősorban a különböző városok diákéletébe nyerjünk betekintést, azon városokéba, ahova sokan mennek az erdélyi térségből. Lássuk, milyen a diákélet Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben, Budapesten és végül, de nem utolsósorban Nagyváradon.


Kedei Csenge: Mindig is az volt a vágyam, hogy Marosvásárhelyen legyek egyetemista!

– Számomra Marosvásárhely a pezsgést jelentette, már csak abból kifolyólag is, hogy Székelykeresztúrról származom, ami egy kisváros, bár én inkább nagyobb falunak nevezném. Az egyetemi évek előtt is sokszor jártam Vásárhelyen, és nekem már akkor az volt a vágyam, hogy ott folytassam a tanulmányaimat.

A diákéletet nagyon szerettem, számomra megfelelően volt izgalmas és programokban gazdag. Maximálisan meg voltam vele elégedve, nekem nem kellett volna se több, se kevesebb. 

Bulik tekintetében is elég jó felhozatal van, bár például a Zambarába nem mennék, nekem azok a bulik egyáltalán nem nyerték el a tetszésemet. Számomra azok a jó helyek, ahol több az ismerős, a fiatal és az egyetemista, hiszen ott lehet a legjobban ismerkedni, valamint ott a legfelszabadultabb a hangulat is. Vannak az egyetemisták számára kultikus helyek, mint például a Busz, a Tutun, a G., a Jazz. Illetve, ha valaki tényleg nagyon olcsó kocsmát keres, akkor a Mărăşti téren megtalálja a művészkocsmának becézett helyet, ami igaz, hogy kicsi, de olcsó.



Seprődi Franciska: Zártság jellemzi a bukaresti diákéletet

– Személy szerint olyanról nem hallottam, hogy a fővárosban az összes egyetemről összegyűljenek a diákok. A különböző egyetemeken belül léteznek diákegyesületek, viszont ha nem vagy aktív tag, akkor nem fognak szólni, hogy éppen szerveztek valamit. Akik benne vannak, azok szerveznek közös programokat, de úgy vettem észre, hogy ez egy elég kicsi csoport. Hallottam különféle programokról, például volt olyan, hogy jótékonyságból építettek házakat, de ezt is csak maguk között szervezték le, a nem aktív tagoknak nem is szóltak. Ez van az én egyetememen, más egyetemen nem tudom, hogy mi van, de nem hallottam senkitől, hogy lennének közös rendezvények.

Még a diákélethez tartozik, hogy Bukarestben ott van a Petőfi Ház, ahol a magyar egyetemisták gyűlnek össze. Be kell vallanom, hogy mindössze egyszer voltam ott, és azt vettem észre, hogy az összeszokott csapat, a kialakult és egyben zárt társaság jól megtalálja a közös hangot, és jól érzik magukat együtt, de úgy tűnt, nem túlságosan befogadóak. Hozzáteszem, hogy az általuk szervezett eseményekről (társasjátékestek, táncestek) talán többet lehet hallani.



Gáspár Attila: A diákélet Pesten az egyik legjobb Európában, ha nem az egész világon!

– Én Budapesten az Erasmus program keretében voltam, február és június vége között, azaz a második félévben. Ebben az időszakban pedig volt egy olyan téma, amit nem is lehet megkerülni, ez a koronavírus. Hiszen odaérkezésem után rövid idővel tört ki a járvány. Mindenki szeme előtt, amikor Budapestre gondol, egyből egy nagyváros képe jelenik meg, ahol a nagy üvegépületek mellett megőrizték a régi szép épületeket is. Ezt pedig nagyon sok külföldi diák értékeli. 

Én a Rákóczi úton laktam, ami elég központi hely, 200 méteres körzetben a bevásárlóközponttól a kocsmáig minden megtalálható. Ha a belvárost nézzük, akkor nagyon sok ilyen hely van, ebből adódóan pedig a diákoknak nagyon sok lehetőségük van bármilyen fajta szórakozásra. Mindent meg lehet találni a romkocsmától a sportbáron keresztül az elegáns étteremig. Ha meg akartam nézni egy mérkőzést, akkor több olyan helyet találtam, ahol ment az a meccs, amelyik engem érdekelt. 

Budapesten van egy szervezet, az ELB – Erasmus Life Budapest –, amelynél az erasmusos diákok tudnak maguknak csináltatni egy kártyát, ezzel pedig lehetőség nyílik rengeteg dologra. Van egy klub, a Morrison’s, ahol minden hétfőn este szerveznek egy bulit az erasmusos diákoknak, ide ingyen be lehet menni a kártya felmutatásával. Ennek a helynek az az érdekessége, hogy szinte senki nem beszél magyarul, hiszen a világ különböző részeiről gyűlnek ott össze a tanulók, és mindenki a saját nyelvén beszél.

Én nagyon szerettem Budapestet. Soha nem volt olyan este, hogy ne menjünk ki valahova. Szerintem a diákélet Pesten az egyik legjobb Európában, ha nem az egész világon.



Domokos Ferenc: Talán Kolozsváron a legszélesebb kínálat, de kell ügyelni az egyensúlyra is

– Feltehetően Kolozsváron a legszélesebb és a legváltozatosabb a kínálat diákélet szempontjából.  Lehet itt gondolni akár az egyetemista-diákszövetségre vagy a KMDSZ-re, a Kolozsvári Magyar Diákszövetségre, amelynek a diákszövetségek közül a legnagyobb kínálata van. Viszont mellettük rengeteg más civil és másféle szervezetek foglalkoznak akár kifejezetten kulturális rendezvényekkel, akár különböző ifjúsági programok szervezésével, és nem kérdés, hogy ezeket ki is kell használni annak, aki Kolozsvárra megy tanulni. Természetesen nem lehet az összes körben ugyanakkora mértékben mozogni, viszont érdemes minél többet kipróbálni és megmaradni annál, amelyik hosszabb távon is nagyobb elégtételt tud nyújtani. Nagyon fontos továbbá az, hogy a szórakozás mellett ne felejtsük el azt sem, hogy a diákélet fontos része a tanulás, az aktív részvétel az ehhez kapcsolódó programokban. Sokak számára lehet, hogy a diákélet nagyon csábító tud lenni, és beleesnek az egyetemista nagybetűs élet örvényébe, viszont fontos megőrizni egyfajta egyensúlyt az oktatás és a szórakozás között.

Az események terén is nagyon nyitott és toleráns vagyok, ebből kifolyólag mondanám azt is, hogy ha az első benyomása valakinek egy adott rendezvényről az, hogy érdemes lenne kipróbálni, akkor azt ki is kell próbálni. Természetesen nem lehet például kihagyni a diáknapokat, habár én sajnos ezt első éven nem tudtam átélni. Ugyanakkor érdemes ellátogatni a különféle gólyatáborokba is, amelyeket az ifjúsági szervezetek, azaz az egyetemistaszövetségek szerveznek, de ezen rengeteg gyakornoki vagy teljesen szakmai program létezik, amelyek nagy-nagy segítséget jelentenek az egyetemi hallgatók számára, és érdemes ezeken részt venni, amennyiben az illető érdekelt akár a szakmai ismeretei elmélyítésében akár egyfajta szórakozásban is. Ott vannak még a szakkollégiumok, amelyek nagyon sok karon megtalálhatók, illetve léteznek a különféle szakosztályok, amelyek szintén sok lehetőséget tudnak nyújtani. 



Szabó Fruzsina: Nem annyira pezsgő, de annál inkább családias

– Egyetemi diákélet terén én csak a Partiumi Keresztény Egyetemről tudok beszélni, más egyetemek hallgatóival nem igazán ismerkedünk. Legalábbis mi első éven nem kezdtünk el ismerkedni, és ez az állapot nem változott az évek múlásával. A mostani évfolyamok, amelyek az elmúlt 1-2 évben kezdtek, talán kicsit jobb viszonyt ápolnak a többi egyetem hallgatóival. 

A diáknapok terén a kolozsvári és a marosvásárhelyi diáknapok azok, amelyek említésre méltók, a nagyváradi az kicsi, csak egypár csapat vesz részt az eseményen. Nagyváradon egy évben kétszer is vannak diáknapok, az egyiket a Partiumi Keresztény Egyetem szervezi, ahova én is járok, a másikat pedig a Nagyváradi Magyar Diákszövetség. Erre minden egyetemről lehet jelentkezni, a Partiumról is, értelemszerűen ez az esemény azért már nagyobb. Be kell ismernem, hogy én ezen az eseményem soha nem vettem részt, de számos barátomtól és ismerősömtől tudom, hogy egy nagyon jó hangulatú, színes esemény, ahol vagány koncertek és kellemes társasági élet várja a résztvevőket. Azt is elmondták, hogy egyáltalán nem bánják, hogy nem a kolozsvári diáknapokon vettek részt, habár az sokkal átfogóbb. 

Nagyvárad, habár nagyváros, ott még nem annyira pezsgő a diákélet, mint mondjuk Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen. Konkrétan amire még kitérnék, az a Partiumi Keresztény Egyetem, hiszen erről tudok a legtöbbet mesélni, azon belül is a képzőművészet, reklámgrafika szakról, hiszen én is oda jártam. Egy nagyon családias hangulat jellemezi a szakot, nem vagyunk sokan, egy évfolyamra legfeljebb 35 diák jár, és összesen öt évfolyam van – három az alapképzésen és kettő a mesterin. Természetesen nagyon személyfüggő, hogy ki mennyire ismerkedik más emberekkel, de egy kiváló lehetőséget nyújt a gólyatábor. Ez az a rendezvény, amit mindenképpen ajánlok azok számára, akik a Partiumi Egyetemre jönnek. 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Várad kimondottan szép város, nekem sokkal jobban tetszik, mint Kolozsvár. Összességében rengeteg lehetőség van, mindenki eldöntheti, hogy ezeket mennyire használja ki, van, aki inkább csak az egyetemen belül éli a diákéletét, van, aki más egyetemekre is ellátogat, és nagyobb ismeretségre tesz szert. Az egyetemeken szoktak szervezni workshopokat és más programokat, ezekre érdemes járni, mert nagyon színvonalasak. Valamint még ott vannak a kiállítások is, a számos európai és belföldi tárlaton kívül 2019-ben még az Egyesült Államokban is volt kiállításunk. 


A sorozat következő részében a közlekedésről fogunk beszámolni.

Fotok: Nagy B. SZ.