Diabétesz-világnap

Súlyos következményekkel járhat a kezeletlen cukorbetegség

A statisztikák szerint növekvő tendenciát mutat a cukorbetegek száma, mi több, az utóbbi időben egyre több fiatalnál jelentkeznek a megengedettnél magasabb vércukorértékek. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a rendszeres rutinvizsgálat, hiszen a kezeletlen cukorbetegség, a hosszú évekig fennálló magas vércukorszint idővel súlyos szövődmények kialakulásához vezethet. A közelgő november 14-i cukorbetegség világnapja apropóján a korai diagnózis fontosságáról, a szövődmények megelőzésének a jelentőségéről dr. Koródi Melinda, marosvásárhelyi diabetológus szakorvossal beszélgettünk.

– Mindenütt azt hallani, olvasni, hogy egyre nő a diabétesszel diagnosztizált páciensek száma. A praxisodban is ezt tapasztalod?

– Az utóbbi időben inkább egy stagnálást tapasztalok. Két-három évvel ezelőtt, a Covid-járvány után volt egy időszak, amikor hirtelen megnőtt mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabétesszel újonnan diagnosztizált esetek száma. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy járvány idején az emberek ódzkodtak attól, hogy orvoshoz, vizsgálatokra menjenek, így ekkor derült csak fény sok új esetre. A nemzetközi adatok egyértelműen növekvő tendenciáról beszélnek, nincs egy ugrásszerű hullám, mint 2022–2023-ban. Ugyanakkor a jelenlegi tapasztalat az, hogy a fiatalok körében kezd gyakoribb lenni az enyhén megemelkedett vércukorszint. 

Ez az úgynevezett „prediabétesz” időszak, úgymond egy szürke zóna, amikor megjelenik a normálisnál magasabb vércukorszint, a 101–125 közötti érték már szürke zónának számít, ilyen értékeknél már ajánlatos orvoshoz fordulni. Ez még nem cukorbetegség, ilyenkor általában a szakorvos egy életmódbeli, étrendbeli váltást, illetve minél több mozgást ajánl, illetve követjük az értékeket, félévente, évente, esettől függ. 

– Egészséges embereknél mely életkorban, milyen gyakorisággal ajánlott a vércukorszintet ellenőrizni?

– Az Amerikai Diabétesztársaság legutóbbi ajánlása szerint 35 év felett mindenkinek el kell végeznie a szűrést, vércukorszintmérést, egy cukorterhelést, vagy egy glikált hemoglobin vizsgálatot, amely alapján tisztább képet kapunk az utóbbi három hónap átlag vércukorszintjéről. Ha a vizsgálat eredménye negatív, a családorvos eldönti, hogy háromévente, kétévente vagy évente szükséges az újabb szűrés. De ha bármely korosztályhoz is tartozik valaki, legyen az akár tizen- vagy huszonéves-, ellenben túlsúlyos, 25 felett van a testtömegindexe, első-, vagy másodfokú rokonnál diabétesz áll fenn, vagy az illetőnek magas a vérnyomása, kardiovaszkuláris betegsége van, esetleg antipszichotikumokat szed, fokozott figyelemre van szükség, hisz ez mind-mind kockázati tényezőnek számít. Általában ha valakinek 25 feletti a testtömegindexe, és fennáll egyik a fent említett kockázati tényezők közül, akkor ajánlott jobban figyelni a vércukorszint alakulására, és legtöbb háromévente szűrésre menni. 

– Mennyire gyakori az, hogy túl későn, azaz már a szövődmények jelentkezésének a fázisában derül ki, hogy valaki cukorbeteg?

– Az utóbbi időben szerencsére kevesebb az a helyzet, amikor már szövődményekkel érkeznek a páciensek, ez annak is köszönhető, hogy a családorvosok is jobban odafigyelnek erre, a laborokban könnyebben hozzáférhetők az ingyenes rutinvizsgálatok. Ami viszont jellemző volt az utóbbi időben, hogy olyan betegek, akik a járvány idején gyógyszeres kezelésen voltak, viszont akkor eltűntek, nem jelentkeztek többé a diabetológusi rendelőben, most szövődményekkel tértek vissza, veseproblémákkal, lábujjamputációkkal. Az utóbbi hetekben sajnos több ilyen eset volt, kiderült, hogy egy ideig szedték a gyógyszereket, aztán elmaradt, a diétára sem figyeltek oda, mindaddig, amíg bekerültek a kórházba különféle szövődmények miatt, és akkor derült ki, hogy a vércukorszintjük nagyon magas. A rutin orvosi kontrollnak éppen ez a lényege, hogy háromhavonta kövessük az állapotukat, megbeszéljük a teendőket. Ellenkező esetben, egy idő után a páciensek nem foglalkoznak kellőképpen vele, ha nem látom az orvost, nincs betegség alapon. 

– Mi a különbség az 1-es és a 2-es típus között, illetve milyen különbségek jelentkeznek a szövődmények kialakulása terén? 

– Mindkét típusnál a közös vonás az, hogy van egy szénhidrát-anyagcserezavar, illetve egy emelkedett vércukorszint. A különbség az okokban rejlik, hiszen az 1-es típusú cukorbetegség esetén teljes inzulinhiány áll fenn a szervezetben, azok a sejtek, amelyek az inzulint termelik, elhaltak, így a létfontosságú inzulint külsőleg kell pótolni. Az 1-es típusnál kötelező az inzulinos kezelés. 

Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegeknél van inzulintermelés, csak nem megfelelő a hatása, ilyenkor rásegítünk gyógyszeres kezeléssel, illetve vannak helyzetek, amikor ezek a páciensek is inzulinra kerülnek. Fontos tudni, hogy a 2-es típusú diabétesznél az életmódváltás több mint kilencven százalékban képes megoldani a problémát. Vannak személyek, akik napi több tablettára, vagy éppen inzulinra szorulnak, viszont fél év, egy év után eljutnak oda, hogy elegendő lesz a napi egy tabletta, vagy egyszerűen csak a diéta. A 2-es típusnál a megfelelő hozzáállással látványos eredményeket lehet elérni. 

A magas vércukorszint okozhat mikro-, illetve makrovaszkuláris betegségeket. Az 1-es típusú diabétesz esetében a mikrovaszkuláris szövődmények a jellemzőbbek, a 2-es típusúnál pedig a makrovaszkulárisak a gyakoribbak. A mikrovaszkuláris szövődmények a szemet, a veseműködést és a lábat ellátó idegszálakat érintik. A makrovaszkuláris szövődmények pedig a szív- és érrendszert érintik, felgyorsulhat az érelmeszesedés a szívkoszorúerekben, az agyban lévő erekben vagy a láb ereiben, és érelzáródás is előfordulhat. Gyakoribb a lábamputáció a 2-es típus esetében. 

Nehéz konkrétan elkülöníteni, hiszen egy 1-es típusú diabéteszhez idővel társulhat egy magas vérnyomás, egy szív- vagy egy tüdőprobléma, ezek hatnak egymásra, és képesek a szövődmények kialakulását felgyorsítani. Ugyanúgy a 2-es típusú diabétesz esetén is előfordulhat egy mikrovaszkuláris alapon történő szövődmény. 

– Mennyi idő alatt alakulnak ki a szövődmények, amennyiben a vércukorszint nem a megfelelő mederben mozog?

– A krónikus szövődmények általában több év alatt alakulnak ki. Amikor egy páciens szövődményekkel jelentkezik, tudjuk, hogy évek óta cukorbeteg, csak nem diagnosztizálták. Lehet öt, tíz vagy tizenöt év is, ez nagyban függ attól is, hogy a diabétesz mellett milyen társbetegségek vannak, ki mennyire hajlamos a szövődmények kialakulására, illetve számít a vérerek alapállapota is. Ugyanakkor a dohányzás egy olyan tényező, ami felgyorsítja a szövődmények kialakulását. Ha már kialakult egy szövődmény, visszafordítani ugyan nem lehet, de ha a kockázati tényezőkre odafigyel a páciens, akkor azzal valamelyest tudja lassítani az állapotának romlását. Egy amputáció esetén például a seb gyógyulása másként alakul megfelelő vércukorértékekkel és magas vércukorszint esetén, az újrafertőzés esélye szintén csökken, ha jók az értékek. 

Azt szoktam mondani, hogy aki cukorbeteg, az, ha lehet, ne járjon mezítláb. Vagy ha végképp mezítláb akar járni, akkor figyeljen oda arra, hogy minden este tüzetesen nézze meg a talpát. Akkor is, ha nem érez semmiféle rendellenességet. Az érzőidegek érintettsége ugyanis kóros állapotokat idézhet elő, mint például a hiperesztézia, az erős fájdalomérzet a lábakban, de ennek az ellenkezője is gyakori, a hipoesztézia, amikor a beteg nem érzi a fájdalmat vagy a hőt, és ilyenkor megtörténhet, hogy ha belerúg, belelép valamibe, vagy megégeti a talpát, nem érzi a fájdalmat, és könnyen elfertőződhet a seb. A diabétesz esetén nem megfelelő a vérellátás, nem gyógyulnak a sebek, nagy a felülfertőződés esélye. Természetesen ez alól is vannak kivételek, találkozunk olyan idős cukorbeteg páciensekkel, akiknek jobban gyógyulnak a sebei, mint egy egészséges fiatalnak. Mindig van kivétel, de a fontos az, hogy a cukorbetegek mindenféle testi sérülésre fokozottan oda kell figyeljenek. 

– Vannak-e tünetek, amelyek a vércukorszint-vizsgálatot megelőzően intő jelek lehetnek arra vonatkozóan, hogy cukorbetegség állhat fenn valakinél? 

– Az utóbbi időben kevés az a páciens, aki tünetekkel jelentkezik. A közhiedelemben a mai napig él, hogy akkor van baj, ha tüneteket észlelünk, ezzel azonban nagyon nem értek egyet. Tudni kell, hogy a cukorbetegeknél nem feltétlenül jelentkeznek tünetek, vagy ha igen, akkor már általában túl késő. Az 1-es típusnál hamarabb megjelennek bizonyos tünetek, például gyakoribb vizelés, nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztása, folyamatos szomjúságérzet, illetve nagy étvágy mellett látványos fogyás következik be. A 2-es típusú diabétesz azonban nem ennyire látványos. Fontos megérteniük a pácienseknek, ha nem is észlelnek semmiféle tünetet, nem éreznek semmit, akkor is lehet magas a vércukorszintjük. Ezért a megoldás a rutin vérvizsgálatok rendszeres elvégzésében rejlik. Szerencsére az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a családorvosok mellett, a munkaorvosok többsége is lelkiismeretesen elvégzi az előírt vizsgálatokat a hozzájuk forduló alkalmazottak esetében, így könnyebben eljut szakorvoshoz az a páciens, akinél a vércukorértékek a megengedettnél magasabbak.