Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ember megy, csak tapossa a létet,
és lépteiből soha nem elég,
beintene ennek a nem elégnek,
ha nem forogna mindig a kerék,
de menni kell, hajtani és haladni,
nem enged el ez a sivár idő,
a semmi morzsáit csak falni, falni,
míg hó alól a fű megint kinő,
hiába zúg a fáradt fájdalom,
hiába tép a boldog szomorúság,
a végtelen távoli vágya nyom,
vagy a kerék – melyik hát a valóság?
Kerék forog fölöttem és alattam,
a végtelen zúz minden pillanatban.