Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Úgy fekszenek a bivalyok,
darabonként a pocsolyában,
mint négy-öt szarvas sziklafok,
négy lassú most a sársohában,
négy reménytelen reménység,
négy mindig-levő mozdulatlan,
reped a kép, szakad az ég
ebben a nagy-kép-pillanatban,
nincs már más, csak a fekete,
ahogy fekszik négy, legel kettő,
itt alig van másnak tere,
csak bivalyt adott a teremtő,
szelet eget, falat vizet
és sok bivalyt mindenkinek.