2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki kimenő

A minap Budapesten jártam. Ez így önmagában már régen nem kelt szenzációt, ugyanis rengeteg ember számtalan alkalommal járt és jár Budára és Pestre, meg a többi településre az agglomerációban, és vidékre is kiterjed járhatnéka. Ügyes-bajos dolgai vannak, odaköti a munkája, ott tanul, doktorál, kúrál, kárál, rokona, gyereke, felmenője, főnöke várja. Megszáll nála, hiszen ma majdnem mindenkinek van fővárosi rokona, havere, háziúr magyarja.

Az, hogy Budapestre repülővel utazunk, a marosvásárhelyi emberek többségében már nem kelt különösebb izgalmakat. Legfennebb a gyermekekben, akik először szállnak repülőre. Ötven perc, és máris ott vagy abban a városban, annak a városnak a bulinegyedében – odavisz a repülőtéri busz –, ahol az éjszaka csöndjét (?!) vidám fiatalok, becsiccsentett és kapatos bulikirályok és hercegnők kiáltása veri fel, s ahol alig hallasz magyar szót. Nyüzsög az idegen, olasz, angolszász, balkáni, spanyol és német. Ázsia itt ad találkát Európának.

Megnyugtatásul még mindig rengeteg a könyvesbolt, pult, ahol íráshoz, nyomtatott szöveghez juthatsz. Úgy látszik, megéri a kereskedőknek is, hiszen még szombaton délelőtt is nyitva vannak a könyvesüzletek és némely rafinált antikvárium, temérdek a kínálat és változatos az összetétel. Nem lehet csalódni. Legalábbis én mindenkor örömmel vetem rá magamat a felbukkanó, az elém kerülő áldozatokra. (A képzavart és mohóságot bocsásd meg nekem, ó nyájas olvasó!) 

A szövegkezdő szavak együttesen egy kijelentő mondatot képeznek. Van (rejtett) alanya és van állítmánya – állítom, hogy Bp.-en jártam –, időben is el van helyezve, ha nem is hadmérnöki pontossággal, de hozzávetőleg hihetően, és van tárgya is. Az ugyanis a mondaton kívül helyezkedik el, és ez a könyv, amit megvásároltam a Deák téren. Áll ott ugyanis évek óta, visszajáró ügyfele vagyok, egy könyvmentő kerekes könyvszekrény, és olcsón sokféle könyvet kínál, szótáraktól szépirodalomig, külföldi szerzőktől és nyelveken a magyar klasszikusokig és jelenkori alkotásokig. (Vásárhelyen is állott egy hasonló a Színház téren. Eltűnt őszinte sajnálatomra.) 

Ezúttal egy Erich Maria Remarque-regényt halásztam ki, és mikor fizetni akartam, a kiszolgáló fiatal azt kérdi: ez lenne Ő? Körülnéztem, mivel nem volt kísérőm, egymagam álltam ott a vásárlás szentséges pillanatában. Kérdem: kicsoda? A könyvre mutat. Mondom neki – nem minden tanáros él nélkül: ez nem ő, hanem mutatónévmást használva Ez lenne az a könyv? Meglepődött, hiszen a vásárlók nem szoktak általában és specifikusan az utcán nyelvtani leckét adni, kötözködni, kiigazítani a beszélőt, hanem az éppen folyamatban levő kereskedelmi ügyletre fókuszálnak (azaz előhúzzák tárcájukat, kiemelik a bankót, megörülnek, hogy az eladónál van visszajáró, bár már jobban szeretik a kártyás fizetést).

Eltávozva és lehuppanva egy padra nyomban belelapoztam a szerzeménybe, és megérintett a szöveg. Ekkor arra gondoltam, a könyvárusnak igaza volt. A jó könyvről beszélhetünk úgy, akár egy élő vagy már hiányzó, eltávozott, klasszikumba költözött személyről. Felráz, megbabonáz, eszméltet, párbeszédre hív, válaszolhat kínzó kérdéseinkre, a magányban társként szegődik hozzád, az éjszakát átvirrasztod könnyedén egy jó könyvvel. Az utazást – ha rutinos – megrövidítheti, ötletekkel szolgál, elmét élesíthet, művelhet (tényleg!), segít, tanít, átsegít vizsgákon, vagy csak egész egyszerűen elszórakoztat. Jópajtás. Nem utasít vissza soha. Nem beszél telefonon órák hosszat, nem is nézi meredten a telóját, szemedbe néz, miközben mesél, nincs fejhallgató a fülén, nem süket és nem vak, sőt téged is vezethet, nem ráz le, nem undok, és nem hűtlen. Nincs elfoglalva. Maga a szabadság személyre szabva. A rossz könyvre persze sok minden az előbbiekből ellenkező előjellel igaz. És van egy nagyon nagy előnye: könnyebben megválhatsz tőle, nem kell válóperes ügyvédhez fordulnod. Leteszed. Becsukod. Elfelejted. A közepén vagy a harmincadik oldalon abbahagyod. Nem haragszik meg. Nincs erre felhatalmazva. Ugyanis tárgy. Nagyon is tárgy.

Mit akarsz? Tudom, hogy nem túl eredetiek a fentebb előadottak, de hajnalban, midőn ezeket írtam, már megittam az első kávét (az orvos nem mondta, hogy ellenjavallt lenne), és vár a könyv, amelyet a Deák téren vásároltam. 

Mellesleg jegyzem meg, Vásárhelyen is volt egykor Deák tér. Találd meg. Könnyítésként annyi fogódzót adok, hogy könyvesbolttal hivalkodhat ma is sokszor átkeresztelt utóda. Nincs sok bookshop Vásárhelyen, de ez legalább tartósan működik. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató