De marad még lehetőség

A csúcsra nem értünk fel

„Csúcstalálkozónak” indult a székelyföldi magyar lapok, a vendéglátó Háromszék, a Hargita Népe, a Brassói Lapok és a Népújság munkatársainak hagyományos évi szakmai megbeszélése, amelynek Erdély legmagasabban fekvő települése, Kommandó volt a helyszíne. 

Onnan pedig az 1777 méteres Lakóca-csúcs „meghódítása” volt a cél, hogy a Kárpát-kanyarra és a Fogarasi-havasokra nyíló pazar kilátásban gyönyörködhessünk, de az időjárás sajnos nem járt a kedvünkben. A szolgálatos meteorológus szerint az esőre hajló, borús időben a tető sűrű ködbe burkolódzott, s nemhogy a távolba, de talán az orrunk hegyéig sem láttunk volna el, így a „csúcstalálkozóra” nem került sor. 

De egy igazi újságíró sohasem maradhat téma nélkül. Vendéglátó kollégánk, Gazda Zoltán vezetésével a települést és környékét jártuk be, a pisztrángos Nagy-Bászka völgyét, ahol a hajdani vámház (kincstári ház) még látható, továbbá a tőzeglápot és egy közelebbi kilátót, ahonnan a települést és környékét tekinthettük meg. Az ellentétek világát, a meseszép természeti környezetet és a kiábrándító látványt nyújtó kifosztott gyártelep, a hajdani hegyi vasút tönkrement emlékeit, a rozsdamarta vasúti kocsikat, a félig-meddig felszedett síneket. Az állomásépület vendéglővé alakulva menekült meg a pusztulástól, ahol egy régi vasúti kocsiban kiszolgálják a vendégeket. Sétánk során megtekintettük a fakitermelő munkásoknak emléket állító parkot és a falumúzeumot is, ahol Szabó Mária helytörténész mutatta be a szebb napokat látott település történetét, tárgyi emlékeit. Megható volt a hozzáértése és lelkesedése, ami a múzeumnak összegyűjtött gazdag anyag korszerű bemutatása érdekében megyei szinten is nagyobb támogatást érdemelne. 

A séta során, bár időnként a csepergő eső sem kímélt, bőven volt alkalom a beszélgetésre, szerkesztőségi és egyéb témák megvitatására. A kommandói értelmiségieknek a fogyatkozó lakosú település iránti ragaszkodását, szeretetét tükrözte Opra-Béni Béla iskolaigazgató előadása, aki a település és a kommandói oktatás múltjáról és jelenéről számolt be, és válaszolt türelmesen a kollégák minden kérdésére. Érdeklődésünkre elmondta, hogyan vágták el a tűz útját a helybeliek hozzájárulásával, és mentették meg a felgyúlt régi iskolából, amit lehetett. Sajnálkozva tette hozzá, hogy az új, tornyos iskola építése talán tűzvédelmi vagy egyéb okok miatt abbamaradt. Előadásában elhangzott, hogy a kilenc nemzetiségből összeolvadt kommandói lakosság 95 százalékban magyarnak vallja magát, az iskolás gyermekek száma azonban fokozatosan csökken. Mára már megszűnt az a vonzerő, amely a település kialakulásakor munkát, ingyenlakást és Erdélyben másodikként villanyvilágítást ígért a Kommandóra települőknek. A mai fiatalok többsége viszont – ahogy érdeklődésünkre elmondták – a külföldi munkát választja. 

Az esti megbeszélésen a kollégák bemutatták a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúnyhatár című könyvet (Illyefalva, 2021), amelynek megjelentetését Galbács Pál támogatta, és amelyet Ambrus Attila szerkesztett. A kötet az elismert vajdasági karikaturista, Léphaft Pált több mint félszáz karikatúráját tartalmazza, amelyekhez tíz országból felkért újságírók írtak jegyzetet.

A találkozón Farkas Melánia Temesváron élő, székelyföldi származású kolléganőnk is bemutatta helyes nyelvhasználatról szóló köteteit, majd hivatásos társasági táncosként új táncokat tanított azoknak, akik még bírták szusszal.

És nem szóltunk még a tanácskozás helyszínéről, a korszerűen újjáépített Kommando Camp szálláshelyről, amelynek a központi épületében 100 férőhelyes ebédlő és biliárdasztal található. A másik két épületében húsz két- és háromágyas szobában tudják elszállásolni a vendégeket. Az épületegyüttes az udvaron levő fedett társalgóval, meleg vizű dézsával várja a vendégeket, és lehetőséget nyújt a mozgásra, labdajátékokra is a sportpályák révén, ahol kollégáink is összemérték erejüket.

A tábor kiváló helyszín közösségi rendezvényekre, konferenciák, csapatépítő tréningek szervezésére. A jobb sorsra érdemes település látványából kiindulva talán nem lenne haszontalan ifjú műépítész- és tájépítész-hallgatókat is vendégül látni a táborban, cserében a Kommandó mai arculatának átrajzolására, lehetőségeinek jobb kihasználására elkészülő tervekért. 

Végül pedig köszönet a szervezőknek, Vajda György és Gazda Zoltán kollégáinknak a „csúcstalan”, de végül is kellemes találkozóért.