De jó (lenne) kerékpárral…

csatangolni Vásárhelyen – szól ötödik osztályba lépő „nagy fiam”, Zsolt. Máris fényesítjük a küllőket, peremeket, erősítjük az ülést, s akár a mesebeli paripák, úgy száguldunk kétkerekű csodagépeinkkel élményt szerző körutunkra. Sajnos, örömünk nem tarthat sokáig, mert amikor a nagyobb forgalmú (valóban veszélyes!) közutakról a nyugodtabb mellékutcákba fordulnánk, sok helyen a „tehergépkocsinak, állatvontatású szekérnek és kerékpárnak behajtani TILOS” jelzésű tábla fogad.

Csak azt nem értem, mi köze a teherautónak és a lovas szekérnek a kerékpárhoz? – bosszankodik Zsolt, miközben gyalog kísérjük „paripáinkat”. – Láthatod – sietek megnyugtatni –, mindháromnak tilos ezeken az utcákon közlekedni. – Jó, jó – kesereg ő tovább – de a teherautó valóban a fél utcát elfoglalja. A szekerek is sok kellemetlenséget okozhatnak. De kit bánt a kerékpár? A levegőt nem szennyezi, kevés helyet foglal el, csendes, szófogadó, s milyen egészséges közlekedési eszköz – fejezi be tudományos igényű mondókáját, majd gyorsan hozzáteszi: – Ha én igazgatnám a közlekedést, arra kérnék minden felnőttet, hogy csak biciklivel menjen munkába! Azt képzeld el, hogy nézne ki a vásárhelyi biciklierdő! Én, a felnőtt, kissé sarokba szorítva érzem magam. Hirtelen átvillan bennem a vasárnapi tévéalbum képsora a Hollandiában reggel munkába induló kerékpárosok tízezreiről. Visszaidézem magamban azt az újsághírt, mely szerint Európa legfejlettebb ipari országaiban az utóbbi évek legnépszerűbb közlekedési eszköze ismét a kerékpár lett. Eszembe jutnak Bukarestből Marosvásárhelyre költözött (ötvenen túllépett) ismerősöm panaszos szavai arról, hogy fővárosunk szívében is lehet kerékpárral a kijelölt járdákon közlekedni. – Ott senki nem botránkozik meg, ha idős embert lát a belvárosban pedálozni. Itt pedig egyszerűen kinevetik az idős nőket – keseregte. Nem vállalkozom a kerékpárper döntőbírájának szerepére. De, mint régi pedálos, titkos én is reménykedem, hogy mire Zsolt és társai felnőnek, a vásárhelyi kerékpár-közlekedés nemcsak méreteiben, hanem korszerűségében is ki fogja nőni a világvárosok jó példáját követve mostani gyerekcipőjét.

Megjelent a Vörös Zászló 1978. július 20-i számában. Zsolt most 50 éves. Marosvásárhelyen a „bringaügy” máig sincs megoldva.

K. F.