A damaszkuszi titok
2012-07-06 14:13:59
- Erőss Attila
Naponta értesülünk a szíriai véres eseményekről. Mintha a történelem ismételné önmagát. Meglehet, hogy ez közhelyként hangzik, de évezredek igazsága rejlik mögötte.
Naponta értesülünk a szíriai véres eseményekről.
Mintha a történelem ismételné önmagát.
Meglehet, hogy ez közhelyként hangzik, de évezredek igazsága rejlik mögötte.
Nagyságánál, népességénél és történelmi múltjánál fogva Szíria, és főleg fővárosa, Damaszkusz, egykoron Konstantinápoly után a legjelentősebb muzulmán állam, illetve város volt. Az Antilibánon lábánál és a Gutak nevű síkságon épült és termékenységénél fogva mindenkor a „paradicsom kertjének” nevezték. Arab művészi szépségei miatt Elő-Ázsia legfőbb városának és az Európába vezető utak egyik keresztezőpontjának tartották.
Az izraeli Dávid király idejében Damaszkusz egy kisebb királyság székhelye volt. Ettől kezdve, bár valamennyire megtartotta függetlenségét, egymás után tartozott Babilonhoz, Asszíriához, Rómához. Miután földig lerombolták a mongolok, következett az egyiptomi, majd a török uralom. Csupán a XX. század hozta meg számára az állami függetlenséget.
Béke ritkán honolt ebben az országban, mert valamennyi szomszédja igyekezett megkaparintani termékeny földjét és dolgos népének keze munkáját.
Amint Tamer Mohamed, a tényeket jól ismerő arab újságíró egy közép-európai hetilapban a napokban megjelent kéthasábos cikkében részletesen és tárgyilagosan elemzi a szíriai helyzetet, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az igazság egészen más, mint az, amivel a világsajtó igyekszik meggyőzni olvasóit.
„Minden nap új bizonyítékok kerülnek napfényre – írja Tamer –, hogy miféle erők fogtak össze (Szíria ellen) és szeretnék az országot Irakhoz hasonlóan szétszaggatni... mivel ez a szaúdiak (és társaik) végső célja... az egész világot hazugságokkal, hamis képekkel árasztják el... Úgy mutatják be a jelenkor helyzetét is, mintha igazi forradalom volna az országban, holott csak néhány anarchista terrortámadása zajlik… A szervezőknek… Szíria nagyon fontos állomás, hiszen tudott, hogy amennyiben nem sikerül a tervük, azaz nem tudják szétszabdalni az országot, akkor nem tudják a Közel-Keletre vonatkozó elképzelésüket sem megvalósítani. Ez az elképzelés nem más, mint egy Nagy-Közel-Kelet létrehozása”, szerinte a világot behálózó nagytőke irányításával. Aminek érdekében tovább folytatják kísérleteiket, anarchiát igyekeznek teremteni Damaszkuszban. Egyre módosítják terveiket, mivel az Irán-Szíria-Libanon tengely továbbra is aktív és erősödik, ami veszélyezteti elképzeléseiket. Továbbra is azt szeretnék elérni, hogy egy belső anarchia megbuktassa Aszad elnököt. Ennek érdekében szövetkeztek Tamer szerint még az Al-Kaida terrorszervezettel is, annak ellenére, hogy a nemzetközi közvélemény előtt mindenkit óvnak a gyilkos bandával való együttműködéstől, amelynek számlájára írható különben a nemrégi Al-Hule vérfürdő, amelynek közel száz ártatlan ember, főleg nők és gyermekek lettek az áldozatai. „Ezt a terrortámadást – írja Tamer – egy óriási propaganda kísérte, s a hivatalos szír államot vádolták az elkövetésével, méghozzá óriási diplomáciai nyomás közepette, miközben semmilyen bizonyítékkal nem tudtak szolgálni. Szíria biztonsági ereje elsősorban a nép védelmét szolgálja, semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ártatlan embereket, főleg gyermekeket gyilkoljanak.”
Csalódottan jegyzi meg Tamer, hogy „az európai hozzáállás ma úgy tűnik, mintha az Al-Kaidát támogatná, ezért ért egyet Szíria felelősségével.” Majd megjegyzi, hogy „az oroszok és a kínaiak is kezdenek kételkedni a korábbi európai álláspontokban és kezdik reálisan mérlegelni a helyzetet.” De végső soron egyetért azzal, hogy napjainkban „mindent a pénz és egyéb előnyös összefonódások határoznak meg."
Hát, kérem, a világ így megyen. Nem mind arany, ami fénylik. De egyetlen titok sem marad meg titoknak örökre.
