Csősz Irmát nemzetes asszonnyá avatták

Április 27-én Kézdivásárhelyen ünnepélyes keretek között a Vitézi Rend 30 taggal bővítette sorait, Szászrégen körzetéből is két tagot avattak, köztük Csősz Irma disznajói nyugdíjas óvónőt. 

A Vitézi Rendet 1920-ban hozták létre, majd a második világháború utáni kommunista rendszerben betiltották. 1962-ben alakult újra, amikor felvették a nemzetközi lovagrendek sorába. Legfőbb védnökéül a magyar Szent Koronát ismerték el. A rend vezetője a főkapitány. Ma olyan személyeket vesznek fel a Vitézi Rendbe, akik példaképek a nemzet életében, a hagyományok éltetésében, akik a zsarnoki rendszer idején bátorságukról tettek tanúbizonyságot, kiálltak a környezetükben élő emberek identitásának megőrzéséért. 

Csősz Irma óvónő egyszemélyes intézmény, két lábon járó enciklopédiája mindannak, amit Disznajóról tudni kell és érdemes. Töretlen hűségét népéhez, nemzetéhez munkájával évtizedeken át bizonyította. A Csősz házaspár 1975-ben került Disznajóra, Csőszné óvónőként kezdte el értékteremtő és -megőrző, áldásos munkáját férjével, Csősz Ferenccel együtt, és férje halála után is folytatta. Katonadalokat gyűjtött, majd Sorozó címmel előadást állított össze, amelyet sokszor bemutattak. Népdalgyűjteménye, a népszokások leírása helyet kapott a Megáradt a Maros című könyvében. Zenekart alapítottak, 32 kicsi zenészt tanítottak hangszeren játszani, 1980-ban már 120 tagú kórusa is volt Disznajónak, és amikor megszervezték a magyar iskolás zenekarok találkozóját, a falu büszkén ünnepelte az öt év alatt betanított kicsi zenészeit. 1975–1980 között 120 tagú folklóregyüttest és 32 tagú gyermekzenekart állítottak színpadra, amely a Marosludason megrendezett megyei fesztiválon harmadik helyezést ért el. Nemcsak Disznajón, hanem az akkor népszerű fesztiválokon is eredményesen szerepeltek. 1980-ban alapította a rajzkört, amelyet évekig működtettek. A rajzkörön festett munkákból számos kiállítást rendeztek. 1982-ben férjével közösen tanították be a Háry Jánost. Kodály Zoltán centenáriumára készülve nagy hozzáértéssel válogatták ki a szereplőket a faluból. A nemcsak otthon, hanem számos vendégelőadást is megért művet 26-szor játszták. Disznajó minden Gyöngykoszorú találkozón részt vett, mivel már évekkel azelőtt készen állt egy dalcsoport, ahol 40 év feletti nótafák is énekeltek. Az öregek dalcsoportjával is jártak a környékre vendégszerepelni. Felújították a régi fonók játékait, s szép fonójelenetet mutattak be. Ugyanakkor a jánosozásból is külön népi műsort állítottak össze. Ezekkel a téli népszokásokkal 1980–1985 között 12 előadást tartottak otthon, Magyarón, Vécsen, Régenben és Üvegcsűrön. 1979-ben tartották meg először az 50 évesek kortárstalálkozóját. 1980-ban felkérték a Csősz házaspárt, hogy szervezzék meg a találkozót, az óvónő éneket írt erre az alkalomra. 1987-ben mutatták be a klasszikus népballadára épülő A halálra táncoltatott lányt, amelynek 130 szereplője volt. Csősz Irma a rendszerváltást követően egyedül is folytatta népnevelő, értékmegőrző munkáját. Évente betanított egy-egy színdarabot a falu tehetséges fiataljainak: 1990-ben a Mátyás király halálának 500. évfordulójára rendezett A néma leventét, 1991-ben a Liliomfit, 1992-ben a Sári bírót, 1993-ban a Cigányt, 1994-ben a Dinnyéket, 1995-ben a Borúra derű című kabarét mutatták be. 1994-ben 16 fiatal táncossal, udvarhelyi diák énekesekkel betanulták Illés Lajos Cantus Hungaricusát, Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát, Vörösmarty- és Petőfi-verseket énekeltek. Tíz előadást ért meg Magyarországon és itthon, Erdélyben. 1995 elején még két előadás volt Szászrégenben és Székelyudvarhelyen. 1996-ban az óvónő vezetésével Felvidékre mentek szerepelni: Dunaszerdahely, Szenc, Tardoskedd, Diósförgepatony, Rozsnyó, Guta, Tornalja – a 7000 lelkes magyar településeken mint első erdélyi csoportot Dél-Szlovákiában nagy szeretettel fogadták. Itthon is nagy körutat tettek a Szilágyságban, szerepeltek Zilahon, Szamosudvarhelyen, Szilágyballán, Szilágycsehen, Zsibón. A III. református világtalálkozó alkalmából 1996-ban a legszebb előadásaik újból itthon voltak, többek között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. 1991 októberében, Kemény János halálának 20. évfordulóján Csősz óvó néni vezénylete alatt 100 gyerek emlékezett a Kemény-kastély kertjében. Az erdőszentgyörgyi Rhédey Alapítvány vezetőinek felkérésére 1996 májusában Csősz Irma előadást tartott a Rhédey-kastélyban. 2000-ben Fráter Béla-ünnepséget szervezett, szintén ebben az évben, Csősz Ferenc halálának 10. évfordulóján az egész falu méltó módon, kegyelettel emlékezett mindenki Csősz tanító bácsijára.

Mindezek mellett volt ideje könyvet is írni. 1998-ban megjelent Disznajó monográfiája Néphagyományok Disznajón címmel, 2000-ben A disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában című tanulmánykötete, majd 2003-ban Akinek kívül is vert a szíve, 2008-ban a Megáradt a Maros, disznajói daloskönyv – az utóbbi két kötetbe eredeti, általa gyűjtött népdalokat válogatott. Cikkei, írásai folyamatosan jelentek meg a különböző lapokban. 

Az elismerés sem maradt el. 2013-ban Marosvécs község polgármestere Disznajó díszpolgárává avatta. Ugyanabban az évben megalakult a disznajói nőszervezet. Lelkes tagjai a következő évben – Csősz Irma hathatós segítségével – alig két hét alatt létrehozták a falumúzeumot. Ezt kiegészítve, 2017-ben a Csősz Ferenc-emlékszobát is kialakították. 

Csősz óvó néni élete, munkássága lehetőséget ad arra, hogy mindennapi rohanásunk, időnkénti sziszifuszi munkáink, szürke hétköznapjaink közepette néha megálljunk, rendezzük sorainkat, visszanézzünk, összegezzünk és fejet hajtsunk olyan „nagyjaink” előtt, mint amilyen Csősz Irma óvó néni, aki a miénk, mindannyiunké. Vigyázunk rá és arra, amit létrehozott, alkotott. Köszönjük neki! Hálásak vagyunk, hogy tevékenységét elismerik, jutalmazzák a vitézi címmel. Büszkék vagyunk rá, mondják a disznajóiak. 

Vita Piroska disznajói tanítónő