Csoda egy hét alatt

Múlt héten zajlott Kőrispatakon az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület évente megrendezendő színjátszó tábora. Egy hét alatt nem lehet csodát művelni – ezzel egyet is értettünk mindaddig, amíg meg nem láttuk a záróelőadás produkcióit.

A tizenharmadik alkalommal megrendezett táborban négy erdőszentgyörgyi és egy csíkfalvi csoport vett részt, egyet pedig marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és celldömölki gyerekekből alkottak. Minden csoport a hét folyamán szakmai felügyelet alatt egy darabot kellett betanuljon, ezt mutatták be a zárónapon a szülőkből, barátokból és néhány helyiből álló nézőközönségnek, amely a mesejátéktól a tinik kérdésein át a csak felnőtteknek szóló és filozofikus gondolatokat is megütőig különböző előadásokat láthatott.

A tábor főtámogatója az erdőszentgyörgyi önkormányzat volt, a csíkfalvi is fedezte a saját küldötteire eső részt, ezenkívül a Nemzeti Kulturális Alap, a Maros Megyei Tanács, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ is hozzájárult, Etéd önkormányzata két épületet biztosított a heti tevékenységekhez, míg Szőcs Lajosék panziója is mindig nyújt valami kedvezményt, hogy végül a költségeket fedezni tudják – mondta el Kovrig Magdola tanárnő, a tábor ötletgazdája és főszervezője. A cél, hogy a diákszínjátszás minőségét emeljék, ezenkívül hatása van a gyerekek személyiségére, segíti értelmi és érzelmi megnyilvánulásaikat, empátiájukat, de a beszédkészség fejlesztésétől a közösségben való megjelenésig nagyon sok mindenben hasznukra van. Olyan eszköz, amely tömeget is megmozgat és bizonyos értelemben kultúrát jelent vidéken is – taglalta a szakember, hozzátéve: a diákszínjátszók nem színművészek, de szükség van néhány alapvető készség elsajátítására ezen a szinten is, ezért szervezték ezt a képzőtábort. 

Idén is a szakmaiságot a celldömölki Soltis Lajos Színház tagjai biztosították, kilenc oktató érkezett, közülük hárman még budapesti és kaposvári egyetemeken tanulnak. Rájuk az alternatív színjátszás jellemző, ez a darabok kiválasztásában és rendezésében is meg- nyilvánult. A fiatal szakemberek komolyan, lendületesen dolgoztak a gyerekcsoportokkal, a hét minden percét kihasználták, ezért a szervezők igen elégedettek az idei eredményekkel, a kisebb gyerekek előadásain is jól látszott, hogy nagyon sokat dolgoztak és tanultak: szöveget, mozgást, koreográfiát. Kovrig Magdolna azt is elmondta: a darabok még nem készültek el teljesen, de a csoportokkal dolgozó pedagógusok – Szász Enikő, Barabás Katalin, Kovrig Ildikó, Marton Erzsébet – folyamatosan követték a hét munkáját, a gyerekek felkészülését, ezért a következőkben otthon dolgozni fognak az előadások véglegesítésén, hogy azt akár az őszi színjátszó fesztiválon be is mutathassák.

Nagy Gábor, a celldömölki színház igazgatója is úgy véli, rendkívülit alkotott mindenki, egy hét alatt csodát műveltek ilyen és ekkora munkával, s ha nincsenek is pontra téve a darabok, a folyamat el van indítva. Kovrig Magdolnával együtt úgy érzi, hogy a gyerekek is nagyon megdolgoztak, a kicsik is szívesen vettek részt a munkában és a tinik is zokszó nélkül tették a dolgukat még naplemente után is. Egyértelmű, hogy ha szakavatott rendezők tudnának ezekkel a gyerekekkel egész évben dolgozni, nagyon sokat ki tudnának belőlük hozni.

A záróelőadások után a gyerekek hozzátartozói is elégedetten nyugtázták az eredményeket. A marosvásárhelyi Tóth Andrea elmondta: kislánya szokva van mindenféle táborban, de előadásokon nagyon szorong, ezért is örülnek, hogy részt vehetett ebben a táborban, ahová keresztanyja hozta el, mert itt egy hétig foglalkoztak vele és oldották a szorongását, hogy azt később át tudja hidalni. Az anyuka úgy véli, bármely gyereknek jól fogna egy ilyen tábor, ahol egész nap foglalkoznak velük, és csupa pozitív élményekkel gazdagodnak. A vadasdi Székely Ferenc kisunokáját jött el megnézni: nagyszerű dolognak tartja a tábort, és sajnálja, hogy nem sikerült Erdély egészére kiterjeszteni, hogy ne csak a környék gyerekei tudjanak részt venni rajta. Úgy érzi, meg lehetne találni az anyagi forrásokat, hogy „az erdélyi magyar műkedvelő színjátszóképzést szakavatott kezekre bízzuk, és jó irányba tereljük”, mert színvonalas, szép előadásokat lehet látni azoktól a gyermekektől, akik egy hétre – tér-erő hiányában is – félretették a mobiltelefont, s megváltak a Facebook világától – véli.