Várhatóan jövő héten kerül ismét napirendre, ezúttal a parlament felsőházában, a sok bírálatot kiváltott hitelcseretörvény, miközben a bankárok a magáncsődről szóló jogszabály mielőbbi alkalmazását is szorgalmazták az utóbbi hetekben folyó viták során.
Várhatóan jövő héten kerül ismét napirendre, ezúttal a parlament felsőházában, a sok bírálatot kiváltott hitelcseretörvény, miközben a bankárok a magáncsődről szóló jogszabály mielőbbi alkalmazását is szorgalmazták az utóbbi hetekben folyó viták során. Korántsem áll szándékunkban a multik támogatása, de a bankároknak ez utóbbi javaslatát igencsak meghallgathatná a kormány.
A hitelcseretörvény ugyanis, ha a pénzügyi és jogi szakértők kifogásait figyelmen kívül hagyó formában fogadják el, ahogy az első nekifutásra történt, sokkal több embernek fog komoly kárt okozni, mint ahány bedőlt hitelest megmenthet. Mert afelől ne legyen senkinek kétsége, hogy a romániai bankszektor pénzintézetei mögött álló multik oda tudnak hatni, hogy uniós kötelezettségszegési eljárás induljon az ország ellen – és az ebből származható tetemes bírságot is csak az adófizetők tudják törleszteni –, nem is szólva arról, hogy a hitelminősítők azonnal a bóvli kategóriába süllyesztenék a román gazdaságot. Ez sokkal nagyobb bajt jelentene, mint az ingatlanpiac számos elemző által vizionált összeomlása, elsősorban azt, hogy a kormány idei, igencsak vékony madzagon kötéltáncoló költségvetési számításai nagyot esnének. A bajt már csak tetézné az építőipari ágazat és a bankok visszaeső forgalmából származó adókiesés. És a hitelesek táborának az a nagyobbik része is, amelyet nem érint ez a törvény, nehezebben tudná törleszteni fogyasztási vagy egyéb kölcsöneit, ha a családi kasszából többet kell megemelt adókra kiszorítani.
Amilyen lazán túlestek első próbálkozásra a törvényhozók a hitelcseretörvény vitáján, magasról téve a jogászok és a gazdasági szakértők tiltakozására, ugyanolyan könnyedén döntött a kormány decemberben a magáncsődtörvény egy évvel való elhalasztásáról. Azzal az indokkal, hogy az illetékes intézmények még nem készültek fel ennek alkalmazására. Pedig ez a törvény sokkal több bajba jutott embernek jelenthetne segítséget. Azoknak is, akik a másik, vitás jogszabály potenciális haszonélvezői, de még inkább annak a sokkal népesebb rétegnek, amely nem ingatlanvásárlásra hitelezett esetleg kockázatos feltételek mellett, hanem a mindennapi megélhetési gondjai miatt folyamodott kölcsönhöz. Többek között azért, mert a botcsinálta kormányok nem képesek olyan gazdaságpolitikára, amely megfelelő életszínvonalat tudna biztosítani annak az adófizetőnek, akinek sajnos nincs lehetősége rá, hogy amennyiben a kormány nem teljesít megfelelően, a gyenge állami szolgáltatásra hivatkozva megtagadhassa az adófizetést. Ideje volna már egy ilyen csődvédelmi törvényt is beterjeszteni, és ha ehhez netán társulna egy olyan szabály is, hogy a rossz törvényeket beterjesztő és megszavazó politikusok személyesen feleljenek anyagilag is a hibáikért, menten megcsappanna a voksainkra érdemtelenül pályázók tábora.
