Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ablakpárkányon levő gyöngyvirágcsokorból mindenki kapott egy szálat, hogy a szeretet jegyében – kalap híján – a hajába tűzze. Ez volt a Sáromberki Iskolaközpont harmadik osztályában megtartott rendkívüli nyílt óra üzenete, amelyen több mint harminc Vásárhely körzetében dolgozó tanítónő vett részt Balás Éva körvezető irányításával. Fodor Ildikó tanítónő színes, látványos órát tartott a választott tantárgy, a gyermekirodalom keretében az olvasóvá nevelésről.
A tábláról a nemrég elhunyt Fodor Sándor mosolygott hamiskásan a harmadikos nebulókra, akik közül a legtöbben elolvasták a Csipikét, s így könnyen válaszoltak a feladatlap kérdéseire. A táblán levő színes térképen magabiztosan igazodtak el a meseregény színhelyét jelentő erdő díszletei között, s az egyik csoport jókedvűen adta elő, csárdással is fűszerezve, a főszereplő lakodalmát a szelek szárnyán érkező sziromlánnyal, Tipetupával.
A csoportokba osztott kisdiákok képességeiknek megfelelő feladatot kaptak, s a tanítónő változatos módszerekkel bírta szóra őket. Kolléganői elismeréssel értékelték, hogy hosszú munka eredménye került bemutatásra, s azt is, hogy a választható tantárgy keretében az olvasásra ösztönzéssel neveli tanítványait. Fodor Ildikó elmondta, hogy egy felosztott kisegítő osztály diákjait is be kellett fogadnia, akik a regényillusztrációt színezték ki. Bár Fodor Ildikó szabadkozott, hogy voltak tanítványai, akiknél nehezebben ment az olvasás, a nagyon változatos osztály legjobbjai nem maradtak el az elit osztályokba járó társaiktól, s válaszaikból kirajzolódott a szereplők jelleme is.
A pedagógiaköri tevékenység az óraelemzést követően kerekasztal-megbeszéléssel folytatódott, amelynek témáját az opcionális tantárgy fontossága, ez esetben az olvasóvá nevelés képezte. A résztvevők Ferenczi Imola-Tímea nagyernyei és Tot Hajnal, a Liviu Rebreanu iskola tanítónőjének vitaindítóját hallgatták meg. Ferenczi Imola-Tímea arra kereste a választ, hogy miért nem akarnak a gyermekek olvasni. Tot Hajnal a mese fontosságáról beszélt értékes, sok adatot közlő dolgozatában.
Ebből idézzük a mindenki számára megszívlelendő részletet, és gratulálunk a harmadik osztályokban tanító pedagógusoknak a szép rendezvényért.
Mese és immunrendszer
„A gyerekgyógyászok arra a következtetésre jutottak, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei sokat meséltek, jobb az immunrendszerük. Megfigyelték, hogy amikor a gyerek bölcsődébe, óvodába lép, gyakran megbetegszik. Érthető, hiszen nagyobb a megfertőződés lehetősége – mondjuk. Azonban létezik egy pszichés ok is. Amikor a gyermek leválik, az elbizonytalanodás következtében gyengül a vírusokkal, baktériumokkal szembeni ellenállóképessége. Ezért a kutatók azt ajánlják a gyakran megbetegedő gyermekek szüleinek, hogy meséljenek többet.
Papp Zsolt filozófus egyik esszéjében arról ír, hogy veszélyben van a gyermekkor, mert egyre rövidebb időre zsugorodik, és az is szakaszokból áll. A piaci attitűd, a médiából sugárzó csábítás következményeként a gyermek hamar megváltoztatja természetes létmódját. Ahelyett, hogy gyerek lenne a gyerek, kisiskolás korban már koraérett, profán megnyilvánulásokkal találkozhatunk. A gyerekkultúrából lassan kiszorul a mese. Egy üzleti célú szubkultúra visszaszorítja a gyermeki mesei formákat. A mese, a bábszínház helyét átveszi a tinidiszkó, a sztárutánzás. Lehet, hogy otthon minden gyerek szeret mesét hallgatni, de közösségben nem mondják. Egy tízéves gyerek már nem meri felvállalni, hogy szereti a mesét, mert nevetség tárgya lenne. Sokszor a szülő is könnyebben megvesz egy értéktelen videót, mint egy szép mesekönyvet.”