Cseh Gábor élete a futball

Cseh Gábor rendkívül ismert marosvásárhelyi futballberkekben, hiszen hosszú évekig a labdarúgás mellé szegődött, ugyanis a játékosi karrierje lejártával játékvezető volt, aztán a helyi AJF keretében is tevékenykedett. Nevelőapja, a néhai Józsi Dezső kiváló labdarúgó volt, az ötvenes és hatvanas években az legtehetségesebb és legsikeresebb játékosnak tartották a városban. Gábor a minap sportpályafutásáról mesélt.

– Isten éltesse, hiszen augusztus 28-án belép a hetvenesek klubjába!

– Köszönöm. Sajnos, telik az idő, így hetvenkedni fogok.

– Térjünk sportpályafutásának kezdetére… Kapusként kezdte. Mikor is volt?

– Mint köztudott, nevelőapám Józsi Dezső volt, így már zsenge korban a futballpályák zöld gyepének illatát szagolhattam, ugyanakkor a pálya széléről figyelhettem a kor kiváló labdarúgóit. Előbb édesanyám vitt a pályára, aztán felcseperedtem, labdaszedő lettem. Tizenkét évesen lettem leigazolt labdarúgó az egykori Ilefor kölyökcsapatában, Ródé Laci bácsi volt az első edzőm. Abban az időben, az ’50–60-as években nem tudom, hogy volt-e olyan marosvásárhelyi gyerek, aki ne fordult volna itt meg. Tizenöt évesen kerültem az AS Armata korosztályos együttesébe, ott Brassai Isván, majd Vakarcs Domokos voltak az edzőim. 

– Annak már 58 éve…

– Épp a minap került a kezembe egy majdnem 50 éves fénykép az akkor ifjúsági csapatunkról, amelyben én voltam a kapus, olyan kiválóságok játszottak még többek között, mint Hajnal Gyuszi, Kanyaró Attila, Szöllősi László, a néhai Lukács Ede stb. Egy alkalommal az ASA nagycsapatában is helyet kaptam egy Román Kupa-mérkőzésen Aranyosgyéresen. Ezen többen is játszottunk az ifjúsági csapatból. 

– Idővel még hol focizott?

– Miután az ifjúsági csapatból kiöregedtem, rövid ideig a Gloria együttesében játszottam, Szász Béla, Böki bácsi volt az edzőm. Ezután az Elektromaroshoz kerültem, Végh János keze alá. Itt egy felkészülési mérkőzésen súlyos vállsérülést szenvedtem. Hosszú ideig tartott a felépülés, nagyon sérülékeny voltam. Akkor nagyon rosszul esett, hogy elcseréltek a Sănătatea együttes kapusával. Aztán egy fél szezont a Cukorgyár csapatában védtem, ahova apám hívott, és sikerült a csapatot megmenteni a kieséstől. Végül az Imatexnél folytattam, ahol Sikó Árpád volt az edzőm, itt végződött aktív játékoskarrierem. 

– Idővel mivel foglalkozott sportberkekben?

– Megszereztem a labdarúgó szakoktatói (sportinstruktori) oklevelet, majd másfél évig a helyi Sănătateának, a Medicina jógutódja csapatának voltam az edzője. Tőlem Kanyaró György vette át a csapatot. Mint edző nem voltam könnyű eset, sokszor balhéztam a játékvezetőkkel. 

– Miért lett játékvezető?

– Egy mérkőzésen botrányba keveredtem a játékvezetővel mint edző, és a játékvezető súlyos szidalmazása miatt egy ideig eltiltottak. Néhai Soós János volt játékvezető biztatására lettem futballbíró. Ugyanis a balhé után elmentem nyiratkozni Soós Jánoshoz, ő meg azzal fogadott, hogy tud az esetről, majd tudtomra adta, hogy játékvezetői kurzus indul, amelyen részt vehetek. A tanfolyamot sikeresen elvégeztem, de a balhé után nem is gondoltam volna, hogy idővel játékvezető lehetek. 

– Az illető játékvezetővel még találkozott?

– Persze, sőt egy érdekes esetet mesélek el vele kapcsolatosan. Elég kellemetlen volt számomra az imént említett képzés, mert épp az a játékvezető tartotta, akivel balhéztam. Az első óra végén bocsánatot kértem tőle, ő kezet nyújtott, én meg nyomban meg is hívtam az akkori Transilvania vendéglőbe vacsorára, így szent lett a béke. Elvégeztem a tanfolyamot, és az első 2. ligás találkozómat az illető játékvezetővel közösen vezettem. Azzal büszkélkedhetek, hogy időközben az országos játékvezetői keret tagja is voltam. 

 – Mikor hagyta abba a játékvezetést?

– 1993-ban, közel 45 évesen hagytam abba, egy eltiltás után kivágtak az országos keretből. Utána 25 évig a Maros Megyei Labdarúgó-egyesület (AJF) játékvezetői testületének alelnöke voltam, de egy ideig az AJF alelnöki tisztségét is betöltöttem.

– Igen tevékeny, hiszen többek közt a Pro XXI. Sport- és Kulturális Alapítvány keretében 2000-ben a XX század legjobb marosvásárhelyi sportolóinak gáláját, 2005-ben Bölöni-gálát szervezett, 2008-tól az óvodások sportolimpiáját szervezi, ami a maga nemében egyedülálló az országban. Emellett a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság elnöke (a két város közötti kapcsolat több mint 20 éves múltra tekint vissza, Maros megye és Zala megye között pedig 11 éve létezik együttműködés); 2012. szeptember 27-én megalapította a Bajnokok, Élsportolók és Sportbarátok Klubját, ami nagy népszerűségnek örvend sportberkekben. Jelenleg milyen kapcsolata van a Maros megyei labdarúgással?

– 2015. október óta semmiféle tisztségem nincs az AJF keretében, csak megfigyelő vagyok. Valószínű nem is fogok vállalni semmit, ezenkívül is van éppen elég elfoglaltságom, de örökre megmaradok focirajongónak, hiszen a futball az első szerelem volt számomra. Olyan családban nőttem fel, ahol reggelire, ebédre, sőt vacsorára is az étel mellé a futball is volt ,,tálalva”, így nem tehetek róla, hogy a foci az életem…