Csavarok, kötőelemek ezerrel

Tavalytól működik a Fastener Limited Kft. csavar- és kötőelem-lerakat a marosszentkirályi Fűzfa utcában. Marosvásárhelyről, a Dózsa György utcai telephelyről költöztek ide, ahol nagyobb területen, tágasabb raktárakban, ideális helyen dolgozhatnak. A családi vállalkozásról Bandi Árpáddal, a cég vezetőjével beszélgettünk. 

 

– Mióta foglalkoznak csavarkereskedéssel? 

– Több mint tíz éve. 2006-tól. Azelőtt is kereskedéssel foglalkoztunk, de nem csavarkereskedéssel. Kezdetben az Imatexben dolgoztam, gépszerelőként, innen jött az ötlet, hiszen akkoriban nem lehetett csavart vásárolni, szereztünk. Csodálkoztam is, hogy valaki csavarkereskedésbe fogott, hiszen az emberek nem vették a csavart, hanem beszerezték. Főként csavarokat, de mindenféle kötőelemet forgalmazunk. Nálunk minden típusú csavar és kötőelem megtalálható. Csavarból több ezer fajta. Mi felvásároljuk az árut, és a megrendelőknek továbbadjuk, amit építkezéshez, gépgyártáshoz, a faiparban, asztalosiparban használnak fel. Az a helyzet állt elő, hogy az utóbbi években már Romániában senki sem gyárt csavarokat, sőt Európában is nagyon kevesen. Az általunk forgalmazott áru nagy része Ázsiából érkezik. Forgalmazók viszont vannak Európa-szerte, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Magyarországon is, messzebb Kínában, Indiában. Az árut az ország majdnem minden városába szállítjuk, ahol ipar van, kevésbé Moldvába. Magánszemélyeknek nem, csak cégeknek árulunk.

– Ezen a nagy piacon hogy tud megélni egy marosszentkirályi cég? 

– Nehéz volt a kezdés, a lányom egyetemista volt, reggel 4 órakor kelt, számlázott, s azután ment órára. Szórakozás is volt, de a munka volt az első. Akkor még nem volt számítógép, mint most, amikor komplex programot használunk. A vállalkozásban leleményesnek kell lenni, megkeressük a gyárakat, az üzleteket, ajánlatokat teszünk. Mindez interneten zajlik. A komolyság, a szavahihetőség, a megbízhatóság és a szorgalom a döntő, amit megígértél, azt meg is kell tenned, s a klienst maximálisan ki kell szolgálnod.

– Marosvásárhelyen is vannak hasonló profilú cégek; milyen mértékben befolyásolja a konkurencia az üzletet?

– Sok a konkurens cég, nagyobbak és kisebbek, de mindenkinek van helye a piacon. Aki rendes és komolyan dolgozik, talál piacot. Az a legfontosabb, hogy az áru készleten legyen, mert amikor a kliens leadja a megrendelést, már vinné is az árut. Ha nincs áru, akkor máshoz megy és onnan vesz. 

– Családi vállalkozásról van szó – ki felel a cégmenedzsmentért?

– A fiam menedzsmentet végzett, ahogy elvégezte a tanulmányait, nekifogtunk. Úgy láttuk, érdemes befektetni, hitelt vettünk fel a banktól. Persze, ez úgy működik, hogy ha megbízható az ügyfél, adnak hitelt, ha nem, akkor nem. Mi megbízható ügyfélnek bizonyultunk, kaptunk hitelt, s belevágtunk. 

– Milyen üzleti forgalmat bonyolítanak?

– Az üzlet fellendülőben van, nagy a kereslet a csavarok iránt. Ez annak a jele, hogy beindult az ipar Romániában, mind az építkezés, mind az asztalosipar. 

– A családból ki dolgozik a cégnél? Jelenleg hány embert foglalkoztatnak? 

– Négyen kezdtük, a feleségem, a fiam s a lányom. Most is négyen dolgozunk a családból. Aztán ahogy nőtt a forgalom, továbbléptünk, személyzetet alkalmaztunk. Tizennégyen dolgoznak a cégnél. Egyre nehezebb munkást találni, nincsenek szakemberek. Mire valaki beletanul, eltelik fél év, év. Az emberek hamar meggondolják magukat, hamar továbbállnak. Nehezen alakult ki az a mentalitás, hogy a fizetésért meg kell dolgozni. És jól kell dolgozni. 

– A lánya és családja most telepedtek vissza Németországból. Miért döntöttek így? 

– Igen, a vejem idegsebész, mostanig Németországban dolgozott, de visszajött. Kapott állást a marosvásárhelyi kórházban. Akit a szíve hazahúz, annak nem könnyű külföldön, még akkor sem, ha jóval magasabbak a bérek. A lányom, Melinda lett a kereskedelmi igazgató, a fiam, Árpád az eladási igazgató. 

– Bővítésre szükség van-e?

– Igen, a raktárakban már nincs üres hely. Bővítésre, fejlesztésre mindenképpen szükség lesz a jövőben – magyarázta Bandi Árpád, miközben az irodából kilépve megtekintettük a lerakatot. Amit bent, a polcokon láttunk, az felülmúlja az irodai környezethez szokott ember képzeletét.