CSATLÓS IRÉNKE
„Elvesztettem azt, akit annyira szerettem, jókedvem, nyugalmam vele elvesztettem. Üres már a lakás, nincs, akit hazavárjak, ezért nem jön éjjel a szememre álom. Majd ha elindulok, napjaim betelvén, karjaid kitárva várj az út végén.”
„Tudom, hogy búcsú nélkül oly messzire mentem, tudom, hogy megsirattok nagyon gyakran engem. Nyugodjatok bele, most már nincs mit tenni, ahol én vagyok, onnan nem lehet hazajönni. Szerettem volna még köztetek lenni, de a halál legyőzött, el kellett menni.”
Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, a Jóisten őrködjön pihenésed felett. Két kezed munkáját mindenhol látjuk, szép emléked, míg élünk, szívünkbe zárjuk. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni az érted hulló könnyeket. Könnyes szemmel tekintünk az égre, kérjük a Jóistent, hogy nyugtasson békében.
Fájó szívvel emlékezünk március 24-én
CSATLÓS IRÉNKÉRE szül. Dósa
halálának 7. évfordulóján. Pihenj békében!
Szeretett férjed, három fiad, két menyed.
(22464-I)
