2022. augusztus 12., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nemrég tették közzé a féléves államháztartási adatokat, amelyek első látásra nem is mutatnak rosszul. De ennek a hátterében az van, hogy elég átlátszó trükkel kozmetikázzák az adatokat, azt a látszatot próbálva kelteni, mintha csökkent volna az államháztartási hiány az egy évvel előtti helyzethez viszonyítva. És van, ami még ennél is rosszabb.

A deficit csökkenését megpróbálták hírként is eladni. Itt könnyítette a dolgukat, hogy megugrottak az állami bevételek. Nem kis részben azért, mert az általános dráguláson az állam nagyon jól keres, lévén, hogy az egyik fő bevételi forrása a hozzáadottérték-adó, ami minden termék árában szerepel, és amint az ár nő, úgy hízik rajta az adótétel is. Ám ebből az adónemből az állam vissza is téríthet pénzeket a vállalatoknak, és itt lehet tetten érni a kozmetikázást. Ugyanis, ha ez az adóbevétel szinte 27 százalékkal nőtt a tavalyi első fél évhez képest (ennyire jó üzlet a kormánynak a drágulás), de a visszatérítések összegénél alig 2 százalékos az emelkedés, ott már a félvaknak is szúrja a szemét, hogy az állam nemes egyszerűséggel hátráltatja a visszatérítéseket, hadd mutassanak jobban a költségvetési adatok. Hogy ebbe tisztességes adófizetőknek megélhetést nyújtó vállalkozások pusztulnak bele, az már aligha zavarja az olyan szakikat, akik túlnyomó része a valódi életben, vagyis a versenyszférában aligha tett keresztbe két szalmaszálat életében. Ehhez képest már csak apróság, hogy az energiaszolgáltatóknak a hatósági árszabályozás nyomán fizetendő kompenzációra vonatkozó adatok is hiányosak, de az ágazatból több olyan jelzés is volt, hogy az állam nem fizet rendesen ezeknek a cégeknek. Tehát a valós hiány ismeretlen, a bevallott 23,5 milliárd lej.

De van olyan mutatója is a költségvetésnek, ami kétszeres növekedést tud felmutatni az állami bevételekhez képest. Ahányszor szó esik az államadósságról, a politikusok mindig igyekeznek hűteni a kedélyeket, hogy az nem olyan magas, nincs vele baj. De arról már szinte soha nem ejtenek szót, hogy a hitelek után fizetendő kamatok költsége meghaladja az állam teljes bevételeinek a 6 százalékát, és a kamatterhek összege 47 százalékkal emelkedett az egy évvel ezelőtti helyzethez képest. És ez csak kamat, nem törlesztés. A kamatköltségek emelkedési trendjéből világos, hogy az állam egyre drágábban jut hitelekhez, ami már rossz hír, de nagyon sanyarú helyzetet vetít előre arra az esetre, ha beköszöntenek a télre mindazok a gazdasági nehézségek, amelyektől sokan – és joggal – tartanak. No nem a politikusok, azok a kormánypalotából csak akkor kezdik keresni a kijáratot, amikor elő kell venni a költséglefaragó ollót. De az adófizetők nem ússzák meg egy könnyed lemondással az ilyen bajokat, nekik erre a törlesztésre éveik fognak rámenni.