Családok találkozója

• 2014-09-01 14:33:34

Havad községben ünnepelték 11. találkozójukat az Adorján és Adorjáni nevű családok és azok leszármazottjai.  

Adorjáni Károly 1856-ban született Nagyadorjánban, elhunyt 1929-ben, 73 évet élt. 35 évig Havad falu bírója volt. Felesége, a kisadorjáni származású Eszter 1859-ben született, 1935-ben hunyt el.

Havad községben ünnepelték 11. találkozójukat az Adorján és Adorjáni nevű családok és azok leszármazottjai. Első találkozójukra 2003-ban került sor. Akkor határozták el, hogy minden évben augusztus első szombatján találkoznak, és beszámolnak egymásnak az életükben bekövetkezett fontosabb változásokról, eseményekről. Elhatározásukhoz eddig szigorúan tartották is magukat. A beszélgetés mindig az őszinteség és nyíltság jegyében zajlik, akár egy osztálytalálkozón.

Az Adorjániak Kis- és Nagyadorjánból származnak. A XX. század elején húsz gyermeke volt a nagyadorjáni származású Adorjáni Károlynak és kisadorjáni származású feleségének, Eszternek. A húsz gyermekből tíz alapított családot, a többiek kiskorukban, illetve az I. világháborúban életüket vesztették. A néhai Adorjáni Károly, az ősapa, azt mondta vigasztalódásképpen, hogy Isten nyugtassa a mennybeszállót, mert jön helyette egy életrevalóbb gyerek. A tíz család gyermekei aztán a szélrózsa minden irányába elkerültek.

Minden találkozó, így a legutóbbi is, a református templomban kezdődött, az igét a helyi református lelkész hirdette. Mint a korábbi együttlét alkalmával is, tiszta szívből énekeltük együtt, reformátusok és katolikusok, a Tebenned bíztunk elejitől fogva című zsoltárt.

Ezt követően a találkozót megszervező Szakál István meghívta a fiatalságot az ősök sírjának a meglátogatására. Ilyenkor sok virág kerül a nyughelyekre. A továbbiakban baráti beszélgetés és poharazgatás mellett jóízű ebéd következett. Az imádság és az ünneplés után lélekben és hitben megerősödve indultunk haza. Gondolataink az ősök szép múltja körül keringtek. Adorjáni Károly 35 évig volt Havad bírója, szívügyének tekintette a falu ügyes-bajos dolgait, jó példát mutatva a népes utódoknak is. Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre, Szászrégenbe, Marossárpatakra, Pókakeresztúrra és még számos településre vezetett a hazatérők útja.

Kis fohásszal zárom a találkozót felidéző sorokat: Isten, ki az időknek/ Határát kimérted,/ Örök bölcsességgel/ Sorsunkat intézed./ Templomodba mentünk,/ Hogy imádjunk Téged,/ Megköszönjük Néked/ E sok szép találkozó évet,/ Hála Tenéked. 

Farkas Adorjáni Ilona