Ismét „nagyot” teljesített a kormány. A hatóságok – bár számítottak a menekültáradatra, hiszen egy héttel az orosz támadás előtt már felvetődött a menekültek elszállásolásának a szükségessége – ezúttal is alulteljesítettek. Ukrajnát elhagyó, főként nők és gyermekek ezrei léptek már át a határon, amikor Raed Arafat belügyi államtitkár, az országos katasztrófavédelem vezetője vasárnap azt mondta, az emberek ne szállítsanak élelmet oda, ahol ukrán menekültek vannak, mivel az megromlik vagy megmarad. Az államtitkár úgy vélte, nem beszélhetünk humanitárius katasztrófáról a romániai oldalon. Nem állítjuk, hogy könnyű behatárolni, pontosan mikor beszélünk humanitárius katasztrófáról, de háborús körülmények között az életüket fenyegető veszély miatt emberek ezreinek menekülése államhatárokon keresztül bizonyára annak nevezhető.
Nem arról kellett volna győzködni a segítő szándékú embereket vagy humanitárius segélyszervezeteket, hogy ne gyűjtsenek élelmiszert, hanem idejében fel kellett volna állítani azokat a gyűjtőpontokat, ahol az illetékesek szétválogatják, rendszerezik az adományt. Természetesen fel kell hívni a lakosság figyelmét arra, hogy milyen jellegű adományokra van a legnagyobb szükség, továbbá megszervezni a menekültek elszállásolását, orvosi ellátását, szállítását.
A hatóságokat, akárcsak a tél, a menekülthullám, ha nem is meglepetésként, de mondhatni felkészületlenül érte. Azóta a helyzet valamelyest javult, a határközeli önkormányzatok léptek. De igazából a civil humanitárius segélyszervezetek voltak azok, amelyek időben érzékelték a bajt és segítették a menekülteket. Magánemberek ezrei is adományoztak, és folyamatosan – immár szervezettebben – gyűjtenek a rászorulóknak. Állatvédő szervezetek is segítenek, hiszen számos menekült nem vált meg kedvencétől.
Az első napok után a helyzet természetesen jó irányba változott, ahogy riportot készítő újságíró kollégám is megtapasztalta Máramarosszigetnél, a román–ukrán határon. A helyi hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek, példaértékű az összedolgozás a segélyszervezetekkel. Ám továbbra is kérdés, hogy milyen egészségügyi ellátásban részesítik az erre szoruló embereket, például megoldott-e a dialízisre szorulók kezelése kórházakban, a szívbeteg vagy a fáradtságtól kimerült idősebbeknek vagy cukorbetegeknek nyújtandó orvosi segítség. És nem utolsósorban a menekülők, a legsérülékenyebb személyek: gyermekek, nők, idősek biztonságának szavatolása, hogy ne váljanak a bűnözők, embercsempészek áldozataivá.
Van mit tenni bőven, hiszen a menekültáradat a jelek szerint még nőni fog.
