Castel Vinum – a völgy ura

Csütörtökön a Mikefalva községhez tartozó szőlőhegyen rendkívüli esemény résztvevői lehettek a helyi sajtó képviselői, valamint kolozsvári és fővárosi meghívottak. A tinédzserkorú borászat legújabb Villa Vinea-termékét, a fehérborok családjába tartozó mézédes  Contessa borfajtát  rendkívüli bemutató keretében meg is kóstolhatták a jelenlévők.

 

A „borkastély” menedzsere, Cristian Podar  ismertette a Castel Vinum Kft. történetét. 2001-ben a dél-tiroli Heiner Oberrauch állalkozó a Marosvásárhelytől mintegy harmincpercnyire lévő, Mikefalva községhez tartozó, egykor állami tulajdonú elhanyagolt szőlőhegyből 32 hektárt vásárolt . A történelem, a kultúra, a bor és a Küküllő mente szerelmese úgy döntött, hogy újra betelepíti a déli fekvésű lejtőket, és a mennyiség helyett a minőségre helyezve a hangsúlyt, a helyi hagyományok szellemében virágzó borászatot létesít.

Híres olaszországi faiskolákból telepíttette be a lejtőt nemes szőlőfajtákkal, többek között királyleánykával, fehérleánykával, muskotállyal, Sauvignon Blanc-kal,  Gewürztraminerrel, Rhin és Kerner rajnai rizlinggel stb., mint elhangzott, ez utóbbi két fajta az országban újdonságnak számít.

A meghívón említett erdőszent-györgyi Rhédey Klaudia grófnővel nincs közvetlen kapcsolat, csupán az új borfajta elnevezéséhez kölcsönözték a grófnői címet. Azonban annál szorosabb a befektető kötődése egy olyan történelmi korhoz, amikor még a hegy nedűje az emberek közötti jó kapcsolatok ápolását szolgálta. A 2006-ban telepített szőlőfajták jelentős termést 2011-ben hoztak, az azt követő években a Villa Vinèa márkanevű borokkal már nemzetközi megméretéseken díjakat is szereztek. 

A vállalkozás ügyintézője készségesen kalauzolta végig a pincészeten az érdeklődőket, elmesélve a szőlőgerezdből nemes itallá való változás technológiai folyamatait, a borkóstoló során pedig szakértelemmel magyarázta a borfajták jellegzetességeit. 

Ezáltal a mezei virágok diszkrét aromájától kísért királyleányka kellemes savassága után a jelenlevők megízlelhették a friss gyümölcsök, az enyhén muskotályos jelleg és méz bukéjának egyvelegét idéző Kernert. De a dél-tiroli Gewürztraminert is, amelynek intenzív rózsadzsem eszenciája, aranysárga színe a friss gyümölcstónusú aroma kíséretében megannyi kihívást jelentett az ízlelőbimbók receptorainak. A vörösborfajták közül a barátságos Zweigelt Rose ízvilágában a frissen szedett meggy és fahéj egészítette ki egymást, míg a népi hagyományok szerint vágyserkentő hatással bíró, tölgyfa hordókban érlelt feketeleányka az erdei gyümölcsnek a vanília illatába simuló, diszkréten gyöngéd zamata nyújtott  maradandót az érzéksejtek révén.

Contessa – a küküllőmenti grófnő

Amint Dénes Mihály pincefőnök elmondta, az új típusú fehér édes bor, a Contessa a száraz fehérborokhoz szokott övezetben újításnak számít. A technológiai folyamat során a szőlőszemeket hozzávetőleg fél évig aszalják, ezalatt a víztartalom majdnem teljes egészében elpárolog, és a mazsolaszerű szalmasárga, magas cukortartalmú szőlőszemeket kipréselve nyerik az üdítően  muskotályos, virág és akácméz ízvilá-gának tökéletes harmóniáját megtestesítő, az édes borokat kedvelők számára megálmodott, kikísérletezett és immár piacra kerülő terméket.

A pincefőnöktől, aki a termésért és borkészítésért is felel, megtudtuk, hogy a tulajdonos mindenekelőtt  a minőségre helyezi a hangsúlyt, ezért júliusban meggyérítik a szőlőfürtöket, egy-egy tőn legtöbb öt gerezd marad, hogy azok elegendő tápanyagban részesülve fejlődjenek, ugyanakkor a leveleket is eltávolítják, a napsugarak érlelő hatását megkönnyítendő. „Az ember szíve szakad meg, miközben az ép fürtöket levágva természetes trágya gyanánt a szőlőtöveken végzik” – mondja egyik értékesítési szakember.

Mint megtudtuk, a tíz állandó alkalmazott mellett időnként 20–30 idénymunkást is foglalkoztatnak.  Arra a kérdésünkre, hogy szakmai tapasztalatra hol tett szert, a héderfáji lakhelyű pincefőnök elmondta, hogy mindenekelőtt az olasz Lucin Celestino, a 2009-es év legjobb borásza címet is birtokló szakember – akinek mindenekelőtt emberi nagyságát emelte ki – irányítja a tevékenységüket, tőle nagyon sokat lehet tanulni. 

A 2010–2011-ben  épített borház az erdélyi falvak őrtornyait idézi. Amint a pincefőnök kiemelte, a készülő magas építményt hitetlenkedve fogadták azok, akik nem látták értelmét ennek az építkezési stílusnak. Elkészülte után azonban bebizonyosodott annak gyakorlati haszna is, hiszen a toronyból körkörösen pompás kilátás nyílik a teljes völgyre. Ezáltal a tulajdonos egy picit a völgy földesurának is érzi magát. 

Amint az ügyvezető, Cristian Podar elmondta, terveik között szerepel a borkóstolókkal, falatozással társított szőlő- és borturizmus fejlesztése. A helyszínen látottak alátámasztják annak lehetőségét,  hogy tájainkon is újjáéleszthető a korszerű alapokra helyezett szőlőtermesztés és borkészítés, megfelelő piackutatással társított értékesítési  menedzsmenttel pediga gazdasági mutatók is kielégítőek lehetnek.