Bútoraink ergonómiája

(Folytatás a február 18-i lapszámból)

A gerincünk biztonsága érdekében az asztallap és a szék magasságát mindig a testmagasságoz, a test méreteihez kell igazítani. Tudomásul kell venni, hogy a gyerek nem csak a cipőjét, ruháját növi ki, hanem a bútorait is. (Szakemberek véleménye szerint egy 113-127 cm magasságú gyereknek megfelelő asztallap magassága 52 cm, a szék ülőfelületének magassága pedig 30 cm. A 173 cm-nél magasabb serdülő vagy felnőtt esetében az asztallapmagasság 76 cm, a szék ülőfelülete 46 cm kell legyen.) A legelőnyösebb a természetes megvilágítás, a mesterséges izzó balról kell világítson (jobbkezesek esetén). Az iskolák betartják az ergonómia szabályait, és legtöbb esetben az otthoni bútorok is megfelelnek a követelményeknek. Ahol szerényebbek az otthoni adottságok, s a konyhaasztal tölti be az íróasztal szerepét, kis odafigyeléssel kialakíthatók a megfelelő körülmények. A baj az, hogy a gyerek nem ül helyesen az asztalnál. A szülők elfoglaltsága miatt a gyerekek nagy része felügyelet nélkül tanul. Így nagy az eshetősége, hogy megfelelő körülmények között is helytelen tartásban ülnek órák hosszat. Ma már szinte minden lakásban van gyerekszoba, ott nem zavarja őket senki, de nem is veszik észre, hogy görbén ül, rossz tartásban ír, tanul (ha egyáltalán tanul). A testnevelő feladata, hogy a helyes testtartásra ösztönözzön. A helyes állás, járás mellett a helyes ülés érzetét is ki kell alakítsa a gyermeknél, és azt otthon is szükséges figyelni, követni. 

Ami a számítógépet illeti, azzal szinte állandó kapcsolatban vagyunk felnőttként is, nemcsak otthon, hanem bárhol, ahol járunk vagy létezünk, elektromos táblagépek biztosítják feladataink megoldását. Amerikában már népbetegségként számolnak a „text neck” (szövegnyak) szindrómával, s mi sem állunk távol ettől. A nyak elváltozásaival járó betegségeket a szakemberek a táblagépek állandó használatával hozzák párhuzamba. Az utcán is kialakult kép, hogy mindenki előretartott fejjel a tabletjébe bújva megy, vagy áll, vagy telefonál. A huzamosabb helytelen pozíció aztán rögzül, és úgy marad, a nyakizmok megrövidülnek, egyes inak megnyúlnak, később pedig a csigolyák károsulásával gyakori fejfájást, hátfájást, a kezek zsibbadását idézve elő. Intő jel a fájdalom. Legtöbbször nem is vesszük észre, hogyan kerültünk ide, a rekuperáció pedig már unalmas és nagyrészt hatástalan lesz. Ma a világon mindenütt nagy figyelmet fordítanak a megelőzésre, a helyes testtartás kialakítására a gépek használata közben is. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a fejünket úgy tartsuk a táblagépek használatakor is, hogy a fülünk a vállak fölött legyen, kezünket emeljük föl a szemünk elé, megfelelő látótávolságba. Az asztali számítógép felnőttkorban, nem munkában is sok szerepet tölt be életünkben. Az internethasználat, a levelezés, az információk letöltése, a számlák rendezése, a filmek stb. mind időigényes passzív ülés. A helyes tartás mellett azt is tudatosítanunk kell a gyerekekben, hogy ne töltsenek órákat a képernyő előtt. A fej, a hát, a karok, a lábak megfelelő szögben tartása megelőzi a bajokat, a nyaki, hátproblémák mellett a látási zavarokat is.

Beszélnünk kell az ágyról is, mely regenerál, pihenésünket szolgálja, hisz a 24 órából jobb esetben 8 órát ott töltünk. Az ágy méretei is a testméretek szerint alakulnak. A jó ágy szélessége kétszeresen meghaladja a test szélességét, hossza pedig 30 cm-rel a kinyújtott kézzel mért testhosszat. A kényelmes, kemény matrac biztosítja a test pihenését, megfelelő kispárna a nyaki gerinc helyes pozícióját. Éjjel kijavítódik, amit nappal elrontottunk. Az ártalmak felismerése a szakember és szülő közös feladata, a megfelelő környezet kialakítása szintén. A helyes ülés, állás, járás kialakítása, a sok változatos mozgásra való ösztönzés a gyermekek védelmét szolgálja. A család rendszeres sportolása, a gyerek sokoldalú foglalkoztatása megelőzi az ülés okozta ártalmakat is.

Bogdán M. Emese