Bútoraink ergonómiája

Míg a természet egészséges, tág teret biztosít számunkra, addig a mindennapi tevékenységeink közepette zárt terekben, szilárd testek, bútorok között töltjük az életünket, huzamosabb ideig állva, ülve, otthon, munkahelyen, iskolában. Ez a miliő, melyet magunknak megteremtünk, térbeli helyzetétől, formáitól függően visszahat ránk, és így vagy úgy befolyásolja élettani működésünket. A modern társadalom leültette az embereket, s ez a jelenség érvényes gyerekre, felnőttre egyaránt. A panaszok hasonlók: hátfájás, hajlott vagy merev, kötött hát, előrehajló nyak, csigolyakopás a nyakban (szpondilózis), izomtónus-csökkenés stb. A felnőtt-társadalom átlag 8, a diákok 8-11 órát is ülnek naponta. A felmérések az ülőmunkát végzők 80%-ánál nyaki szpondilózist mutatnak 45 éves kor után, de ez korábban is jelentkezhet. 50%-uk hát- és lábfájásra is panaszkodik. Ugyanez az iskolásokra is vonatkoztatható, ahol a huzamosabb ideig egy helyben ülés jelentősen károsítja a még fejlődésben lévő gerinc izmait. 

Az ergonómia mint interdiszciplináris tudomány arra hivatott, hogy a munkakörnyezetet megfelelően alakítsa ki, az eszközöket és a környezetet az emberhez igazítsa. A munkahelyi környezetünket tehát az ergonómiai szabályoknak megfelelően kell kialakítani. A bútorok méretei (szék, asztal) a tanuló testméreteihez kell igazodjanak. El sem tudjuk képzelni, hogy az írástanulás mennyire fárasztó tevékenység, milyen megerőltető a csont- és izomrendszernek. Ha megfigyeljük, a kisgyerek az elején egész testével ír. Szinte minden izmával részt vesz ebben a tevékenységben, minden idegszálát erre összpontosítja. 

A szék és asztal optimális, a testméretekhez való alakításával sokat könnyíthetünk rajta. Érdekes módon a régi, merev és kényelmetlen padok idején, amikor a hátat neki kellett vetni a háttámlának, a lábat pedig rögzíteni az alsó párkányon, nem volt divat a gerincferdülés. Igaz, nem is tartózkodtak napi 4 óránál többet benne, s merevségük sem okozott zsibbadást, mert a napi mozgáslehetőség is biztosítva volt. A mai modern székek, asztalok átvették a régi padok helyét, és több mozgásteret biztosítanak, tiszteletben tartva a gyerek testi sajátosságait, méreteit. Eszerint állíthatók. A szakemberek véleménye szerint a jó szék nem teljesen egyenes, hanem az elején lejtő, ami enyhén csökkenti a szövetekre gyakorolt nyomást. Nem akadályozza a vérkeringést, előnyösen alakítja a medence dőlésszögét. A jó szék támlája alkalmazkodik a gerinc S típusú hajlataihoz és megfelel a következő kritériumoknak:

– A talpak kényelmesen a padlón vagy a lábtámlán támaszkodnak.

– A combok közel vízszintesek, és teljes hosszukban az ülőtámlán támaszkodnak.

– A lábszárak a függőlegeshez képest kissé előredőlnek, a gerinc ívelt és kissé előredől.

– A felkarok laza tartásban közel függőlegesek, az alkarok az asztallapon, a nyak a gerinc helyes támasza következtében függőleges, és nem előrehajló pozícióban van. 

A megfelelő szék és asztal szerves egységet alkot, és a tanulók antropometrikus méreteihez illeszkedik. Szabad légzést biztosít a nyitott ülés következtében, kiküszöbölve a derékszögű testtartást. Előnyben kell részesíteni azt a szék-asztal kombinációt, amely a törzs és comb közti 100-110 fokos szöget biztosítja. Az asztallap is legyen kis szögben dönthető, ám stabil, tartós csúszásmentes. 

Bogdán M. Emese