Bukaresti „modelling” Vásárhelyen
2017-07-03 14:47:44
- Szer Pálosy Piroska
Száz lejbe került volna a hiszékenységem, de a női hiúságom még vagy már nem tart ott, hogy a mézesmázas szavaknak bedőljek.
Száz lejbe került volna a hiszékenységem, de a női hiúságom még vagy már nem tart ott, hogy a mézesmázas szavaknak bedőljek. Jó hallgatni a férfiak dicsérő szavait, de amennyiben harmincas éveiben jár, ezt sokszorosan megkérdőjelezem. Ha fiatal nő áradozik ápoltságomról, vonzó külsőmről, a rejtett szándék még nyilvánvalóbb.
Marosvásárhely főterén pár éve működik egy úgymond modellügynökségeknek közvetítő csapat, amely látszólag teljesen törvényesen tevékenykedik. A jogi hátterük biztosítottnak látszik, mivel a rendőrségi ellenőrzés sem tudott kivetnivalót találni sajátos pénzszerzési módszerükben.
Évekkel ezelőtt a lányommal szólítottak meg egy modellügynökség kecsegtető ajánlataival, mint mondták, épp olyan arcú és mo-
dellalkatú lányokat keresnek országszerte, mint a lányom, a hatás kedvéért pedig olyan pályával kecsegtették a tinédzsert, ahol csillagászati összegeket kereshet. A rámenős, mondhatni erőszakos stílusuk miatt hagytuk faképnél a járdán áldozatukra leső, fővárosi szlenget hadaró fiatalembereket. Utólag megtudtuk, hogy bizony sokan bedőltek az ígéreteknek, kifizették az adatbázisukba kerülés díját, ami az első szakaszban száz lej volt, de a modellügynökségek részéről azóta sem került sor megkeresésre, így a magukat becsapot-taknak érzők közül egyesek rendőrségi feljelentést is tettek, mindhiába.
A minap én is szépnek találtattam. Ezek szerint a fiatalkorúakról és kisgyermekes szülőkről áttértek a középkorúakra – gondoltam, de belementem a „játékukba”, a naiv hölgy szerepét nehezen, de próbáltam eljátszani.
A „horgászlegény” váratlanul toppant elém, de úgy állta utam, hogy kikerülni semmiképp sem állt módomban, végig kellett hallgatnom a gyorsan elhadart szövegét. „…Mivel ön ápolt és korához képest rendkívül vonzó, egy meghívóval ajándékoznánk meg, a részletekért pedig megkérem, kövessen, a kolleganőm elmagyarázza a további teendőket” – mondta meggyőzően, és közben már a kapualjban volt, ahol arról biztosított, hogy aggodalomra semmi okom, elvégre székhelyük a kereskedelmi bank szomszédságában található.
A tisztaságtól fénylő padlócsempés, ízlésesen berendezett helyiségben egy alaposan kisminkelt kisasszonnyal szembe ültetett le, és elkezdődött a kérdésözön: – Mi a foglalkozása? Hol tevékenykedik? stb., amelyekre úgy válaszoltam, ahogy jókedvem tartotta. Elismételte a kollégája méltatását, miszerint a korosztályomhoz képest igencsak ápolt vagyok, akire azért esett a választásuk, hogy bizonyos termékek – például ránctalanító krém, hajfesték, rúzs stb. – reklám-arca lehessek. Megkérdezte, hajlandó vagyok-e felvállalni, hogy egy bukaresti profi csapat készítsen különleges frizurát, kisminkeljen, lefotózzanak előtte és utána, mindez nekem semmibe sem kerül, én választhatom majd ki a számomra megfelelő időpontot, hogy mikor tegyenek még szebbé. Egyetlen teendőm csak az, hogy kitöltsem azt az űrlapot, amellyel felkerülök az általuk vezetett adatbázisba.
Kihasználva az első adandó lehetőséget, amint levegőt vett, szót kértem, és megkérdeztem, hogy a szépségiparban működő melyik cég márkaképviseletéhez van szerencsém. A kérdés nem igazán tetszett a kisasszonynak, de hangsúlyozta, hogy ők egy bukaresti cég kirendeltségét képviselik Marosvásárhelyen, sem arckrémeket, sem más termékeket nem reklámoznak, ellenben a közvetítő szerepét töltik be… Ami a látszat szerint működőképes. Miután úgy tűnt, minden fontos dologról tájékoztatott, jött a „duplacsavar”. „Beleegyezik-e, hogy most lefotózzuk, és bekerüljön az adatbázisunkba?” – kérdezte nyájasan. „Mibe kerül ez nekem?” – kíváncsiskodtam, bár a választ is tudtam már, hisz ez a standard díjszabásuk. Száz lej, de ezzel bebiztosítja magát egy évre… – próbálkozott. „Nem érzem magam annyira szépnek, hogy engem fotózgassanak, de köszönöm a tíz perc alatt elhangzott temérdek bókot, élmény volt önnel beszélgetni” – mondtam, miközben távozni készültem. A kisasszony arca egyből megváltozott, eltűnt a kezdeti nyájas hangnem, és az utcán a kollégájától kapott szórólapot – amelyre elérhetőségüket nyomtatták – visszakérte, akár egy sértődött gyerek a „bubarongyot”.
Veszítenivalójuk nincs, ugyanis míg engem győzködött a kisasszony, egy kisgyermekes házaspár is horogra akadt, a helyiség bejáratánál a fővárosi „befogólegény” olyan hangerővel győzködte a család felnőtt tagjait, hogy a mi párbeszédünk enyhén elmosódott.
A hivatalosságok szerint nincs kifogásolnivaló a modellügynökségek közvetítőinek tevékenységében, minden engedélyt megszereztek, és a jelek szerint az, hogy Marosvásárhely főterén, a Kultúrpalota felőli oldalon, az Orange mobilszolgáltató szomszédságában magánszemélyek saját hiszékenységük áldozataivá válnak, a fiatal lányokat pimaszul, már-már erőszakosan belökdösik, a kisgyermekeseket a reklámiparban lehetséges gyors meggazdagodással kecsegtetik, az a jelek szerint senkit sem érdekel. Vagy a törvények kiskapui miatt ennyire tehetetlenek lennének?
