A büntetőjogban is alkalmazandó
méltányosság és emberségesség elvéből kifolyólag egy büntetését teljes egészében letöltött vagy a törvény szerint letöltöttnek minősített személyt a büntetésvégrehajtás megszűnése után nem lehet a végtelenségig megbélyegezni az elkövetett cselekmény és a letöltött büntetés miatt, ezért létezik a rehabilitáció intézménye. Ennek megértéséhez szükséges tudni, hogy a végleges és jogerős büntetőjogi ítéletek bekerülnek az elítélt bűnügyi erkölcsi bizonyítványába (cazier judiciar), ezáltal ezek az ítéletek, az elítélt büntetett múltja harmadik fél számára nyilvánosságra kerülhet, például egy állásinterjún kérheti a jövőbeni munkaadó, hogy a majdani alkalmazott mutassa be az erkölcsi bizonyítványát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a munkaadó minden további nélkül visszautasíthatja annak a személynek az alkalmazását, akinek nem „tiszta” az erkölcsi bizonyítványa, hiszen akkor – általában – objektíven nem igazolható diszkriminációt követ el, amit a törvény szankcionál (de természetesen léteznek olyan munkakörök, ahol méltányosan és objektíven elvárható, hogy a jövőbeni alkalmazott ne legyen büntetett előéletű, például egy biztonsági őr esetében).
A rehabilitáció eredményeképpen megszűnnek a büntetőjogi ítélet következményei, valamint az ítélettel kapcsolatos mindennemű bejegyzés törlődik az illető erkölcsi bizonyítványából. Tehát a rehabilitáció az a büntetőjogi intézmény, melynek eredményeképpen a büntetés letöltésétől vagy a büntetésvégrehajtás elévülésétől számítva, ha az elítélt teljesít más előírt törvényes feltételeket, bizonyos, a törvény által előírt határidő eltelte után a büntetőjogi ítélet következményei megszűnnek, törlődnek. Attól függően, hogy milyen természetű illetve terjedelmű büntetésről van szó, a törvény több rehabilitációs időt, illetve rehabilitációs eljárást ír elő. Ennek értelmében az az elítélt, akit büntetőjogi pénzbüntetés fizetésére köteleztek, vagy a kiszabott börtönbüntetés nem több mint 2 év, vagy annak végrehajtását feltételesen felfüggesztették, rehabilitálódik a törvény erejénél fogva (reabilitare de drept), minden más bírósági eljárás nélkül, ha 3 évig nem követ el más bűncselekményt. A 3 évet ezekben az esetekben a büntetés kifizetésétől, a börtönbüntetés letöltésétől vagy a felfüggesztési próbaidőszak leteltétől számítják. Ebben az esetben a bíróság nem kimondja az illető személy rehabilitációját, hanem csak megállapítja a rehabilitáció bekövetkeztét, amennyiben a törvényes feltételek fennállnak. A gyakorlatban mégis szükség van egy bírósági határozatra, amelynek alapján az erkölcsi bizonyítványt kezelő intézmény törli az illetőt a nyilvántartásából, de ismételjük: a bírósági határozat nem kimondja, hanem csak megállapítja a rehabilitáció bekövetkeztét. Ezt a különbségtételt azért kell hangsúlyozni, mert a két év feletti börtönbüntetések esetén már külön bírósági eljárás keretében, és más, törvényes feltételeket bizonyítva, a bíróság csak kérésre rehabilitálja az elítéltet, kimondva, és nem megállapítva a rehabilitációt. Ekkor már bírósági rehabilitációról beszélünk (reabilitare judecătorească), amelynek több feltétele van. Ennél az eljárásnál már más rehabilitációs időszakokról beszél a törvény. Ennek értelmében 2 és 5 év közötti börtönbüntetés esetén 4 év kell elteljen a büntetés letöltésétől számítva a rehabilitációs kérés beadásához. Amennyiben 5 és 10 év közötti börtönbüntetésről beszélünk, a rehabilitációs időszak 5 év. Tíz év fölötti börtönbüntetés vagy életfogytiglani börtönbüntetést helyettesítő börtönbüntetés esetén 7 év a rehabilitációs időszak, életfogytiglani börtönbüntetésnél a rehabilitációhoz 10 év szükséges. Ebben az utóbbi esetben természetesen csak akkor beszélünk rehabilitációról, amennyiben az életfogytiglani börtönbüntetést kapott személy kegyelemben részesült, a büntetés végrehajtása elévült vagy az elítéltet feltételesen szabadlábra helyezték. A rehabilitációs időszak letelte előtt elhalálozott személyt a bíróság rehabilitálhatja, amennyiben úgy ítéli meg, hogy annak halála előtti magaviselete méltóvá tette erre. A rehabilitációs időszak, mint említettük, a pénzbüntetés kifizetésétől vagy a büntetés végrehajtásának befejezésétől vagy elévülésétől számítódik. Amennyiben az elítéltet kegyelemben részesítették, a rehabilitációs időszak a kegyelmi rendelet dátumától vagy – amennyiben a kegyelmi rendeletet a büntetőjogi ítélet kimondása vagy jogerőre emelkedése előtt hozták – az ítélet jogerőre emelkedésétől számítódik. Ha több egymást követő ítéletről van szó, a rehabilitációs időszakot a legsúlyosabb büntetés alapján számolják ki, kezdetét pedig a legutolsó büntetés letöltésétől számítják. A bírói rehabilitáció egyik feltétele az, hogy a rehabilitációs időszakban az elítélt ne kövessen el újabb bűncselekményeket. A másik feltétele, hogy az elítélt fizesse ki a perköltséget, valamint teljesítse a számára az ítéletben megszabott polgári kötelezettségeket, kivéve ha bizonyítható, hogy ezeket objektív okok miatt nem tudta teljesíteni, vagy a sértett fél elállt ezek követelésétől.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
