A modern büntetőjogi szankcióknak társadalomvédő és „megtorló”
(szankcionáló), ugyanakkor nevelő hatásuk is van, ezért büntetőjogi felelősségre vonás nem stigmatizálhat egy bizonyos személyt egy életen át, ezért a büntetőjog ismeri a büntetőjogi felelősség elévülésének és a büntetés- végrehajtás elévülésének intézményét (románul „prescripţia răspunderii penale” és „prescripţia executării pedepsei”).
Az első intézmény lényege, hogy a bűncselekmény elkövetésétől számított bizonyos idő elmúltával a tettest már nem lehet felelősségre vonni. Tehát a tett bűncselekmény marad, viszont ennek következménye, a büntetőjogi felelősség már nem állapítható meg, magyarán: nyomozás vagy bírósági eljárás ellene már nem indulhat, vagy ha ez el volt indítva, és az elévülés beteljesedéséig stagnált, akkor ezt már nem is lehet folytatni. Ennek a büntetőjogi intézménynek a magyarázata, hogy az idő múlásával a cselekmény társadalomra gyakorolt hatása csökken, a tettes a büntetőjogi felelősségre vonás állandó „fenyegetése” alatt megváltozhat, illetve az idő múlásával a bizonyítékok is „elkopnak”, a tanúk emlékezete megfakul.
Ennek ellenére bizonyos bűncselekmények súlyosságuknál fogva soha nem évülnek el, függetlenül attól, hogy elkövetésüktől mennyi idő telt el. Ezek a bűncselekmények a következők: a népirtás (genocid), az emberiség elleni bűncselekmények (infracţiuni contra umanităţii), a háborús bűncselekmények (infracţiuni de război), szándékos emberölés – alapformában és minősített formában, valamint minden olyan szándékos bűncselekmény, amely eredményeképpen a sértett fél elhalálozott.
A román Btk. által szabályozott elévülési határidők a következők: 15 év a törvény által életfogytiglani vagy 20 évet meghaladó börtönnel büntetett bűncselekmények esetén, 10 év a törvény által 10 és 20 év között szankcionált tettekért, 8 év az 5 és 10 év közötti bűncselekmények esetén, 5 év az 1 és 5 év közötti börtönnel szankcionált bűncselekmények esetén, valamint 3 év az egy év alatt büntetett cselekmények vagy a büntetőjogi pénzbüntetéssel szankcionált cselekmények esetén.
Az elévülés a tett elkövetésétől kezd folyni. Abban az esetben, ha folyamatosan elkövetett bűncselekményről van szó (pl. elektromos áram folyamatos lopása), folyamatos bűncselekmény vagy mulasztás megszűnésétől folyik, folytatólagosan elkövetett cselekedet esetén (ugyanazzal a bűncselekményi szándékkal elkövetett több bűncselekmény, például valakit ugyanazon jogtalan haszonszerzési céllal többször megtévesztenek), az elévülést az utolsó elkövetett cselekménytől számítjuk, bizonyos, több cselekmény elkövetését feltételező bűncselekményeknél, amelyek egyenként nem bűncselekmények, csak összességben (pl. a prostitúció vagy a koldulás a régi román büntető törvénykönyvben), az utolsó tett elkövetésétől számítódik az elévülés. Kiskorúak által elkövetett bűncselekmények esetén az elévülési idők feleződnek.
Az elévülési idő, mivel ennek van egy, a nyomozói passzivitást szankcionáló hatása is, mindig félbeszakad egy nyomozati cselekmény végrehajtásakor, ebben az esetben az illető cselekménytől számítva újabb elévülés kezd folyni. A nyomozati cselekmény társtettesség esetén mindenkivel szemben az elévülés félbeszakadását eredményezi, függetlenül attól, hogy melyik személlyel szemben volt foganatosítva. Így például egy elővezetési parancs kiadása (ordin de reţinere) egyik személlyel szemben a többi esetében is az elévülés megszakadását eredményezi. Bármennyi félbeszakítás is történjen, amennyiben az eredeti elévülési idő kétszeresét meghaladja a folyamat, az elévülés életbe lép. Az elévülési idő felfüggesztődik, ha a büntető felelősség végrehajtását valamilyen külső objektív ok vagy törvényes rendelkezés tette lehetetlenné.
A következő részben egy másik hasonló intézményről fogunk beszélni, amely nem a bűncselekményért megállapítható bűnügyi felelősségre hat, hanem annak megállapítása után a büntetés végrehajtását teszi lehetetlenné.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
