Búcsúszó

KOVÁCS ANDRÁS karvezető 

halálára

Láthatatlanul is ott van minden emberi élet felett: 

„Te pedig elmégy” (1 Mózes 15,5) 

Éveken keresztüli csatározás után végeztetett be a sors, amely nem adott újabb esélyt. Pedig szeretett volna még itt maradni megszokott környezetében, szerető arcok között. Kimondhatatlanul fáj a búcsú, hangtalan szavak ülnek a torkunkban, könnyekbe burkolva gyászolunk. 

A kiszabott esztendők leteltek. 

Elköszönni jöttünk, akik tanítványaid, kollégáid voltunk, a város nevében, ahol születtél és hosszú éveken át éltél. Visszatekintünk a szép, hasznos és mégis oly gyorsan elmúlt életpályára. Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus minden tudományával nevelte, oktatta diákjait. Ki tudná megszámlálni tanítványait, elsorolni, hány diák kapott indíttatást tőle a kultúra, a művészet felé.

Következetessége, szigora, rendkívüli humánummal párosulva, tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyerekek és a szülők között. Szigorúságában minden tanítvány megérezte szívének odaadó jóságát. 

Létrehozta a Nagy István ifjúsági vegyes kart, amely kórussal számos belföldi és külföldi fesztiválon vett részt. 2002-től átvette a Vártemplom Psalmus kórusának a vezetését. 

Megszervezte városunkban a Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztivált, amit éveken keresztül precíz szervezői munkával egyedül működtetett. Pontos és lelkiismeretes munkáját példaként lehet a fiatalok elé állítani. Munkája elismerését számos diploma és díj bizonyítja. Karvezetői tapasztalatait könyvben foglalta össze, amit diákjainak és jövendőbeli karvezetőknek ajánlott.

A népéért való aggodalom vezette akkor, amikor megzenésítette Moldvay József Fohász című versét:

       „Könny koppan könny marta kőre itt

        Szégyen s vér kíséri lépteid

        Múltunktól a jelen sem véd meg

        Uram hallod? A holnapjáért esd ma néped…”

Dallama és szövege ma még erőteljesebben visszhangzik lelkünkben. Verejtékes, nemes küzdelem volt. Életével mutatta a példát. Emlékeinkben megőrizzük felejthetetlen egyéniségét, barátságos, mosolygós arcát. Feladatát betöltötte, küldetésének eleget tett, szolgált, boldogított. Nem volt hiábavaló az élete. Az égiek körébe érve Reményik Sándor versét idézve búcsúzunk:

          „Aki, mikor a csend susogni kezd,

           S hulló fenyőtoboz ver síri neszt,

           E tompa, síri nesz mögött is van.

           

           Szeretnék példát venni Tőle.”

Nyugodjon békében!

Murár Mária zenetanár, a Psalmus kórus tagja. (sz.-I)