Búcsúszavak Tóriról
Alig néhány éve készült el a felújított Máltai Ház, ahol megpezsdült az élet, fiatal és idős önkéntesek igyekeztek megvalósítani a máltai feladatokat: a hit védelmét és a szegények megsegítését.
Most csendes a ház. Az ablakba kitett szomorújelentés közli, hogy aki 17 éven át irányította a szervezet tevékenységét, Tulit Victoria, elköltözött az élők sorából. Nemcsak nekünk, közvetlen munkatársainknak, de mindazoknak, akik ismerték őt, összeszorul a szívünk, mert olyanvalakitől búcsúzunk, akit egyszerűen úgy jellemezhetünk: jó ember volt! Jó keresztény volt!
Istenbe vetett hite és őszinte vallásossága meghatározta a közösség szellemi életét. Példát adott a felebaráti szeretet megéléséről. Jó ítélőképességével és nagy szívével mindig megtalálta az utat, mely a szegények, az elesettek felkarolásához vezetett.
És tette ezt önzetlenül, a nagy formátumú emberek szerénységével.
A lelkének kimeríthetetlen jóságával adott nekünk, közvetlen munkatársainak felejthetetlen kincseket. Adta a kedvességet, a türelmet, a jóakaratot és sok-sok szeretetét, adta a mosolyát, mely mindig az arcán ragyogott.
Távozása nagy űrt hagyott a közösségi életünkben, de Isten kegyelmében továbbvisszük a vállalt feladatokat, hogy mi is eljuthassunk arra a piedesztálra, ahol a mi szeretett, jó Tórink állt.
A Máltai-tagság nevében
Radványi Hajnal
