Bosszúság
Jókedvűen, kényelmes lassúsággal haladtunk a vasárnap reggeli gyönyörű júniusi napsütésben a Szovátáról Köszvényes felé vezető úton, amihez talán az együttlét örömére hol nővéremből, hol a mellettem ülő bátyámból kibuggyanó gyerekkori csínytevések felelevenítése szolgált aláfestésként.
Jókedvűen, kényelmes lassúsággal haladtunk a vasárnap reggeli gyönyörű júniusi napsütésben a Szovátáról Köszvényes felé vezető úton, amihez talán az együttlét örömére hol nővéremből, hol a mellettem ülő bátyámból kibuggyanó gyerekkori csínytevések felelevenítése szolgált aláfestésként.
Szakadát utolsó házait épphogy elhagytuk, a második vasúti átjárón túl úgy 500 méterre járhattunk, amikor egyszerre csak egy nagy bumm, rázás, és az autó úgy ment tovább pár métert, mintha kerekei szögletesek lettek volna. Minden jókedvünk azonnal elillant. Megrázkódtatásunkból felocsúdva, kiszálltunk az autóból, és első látásra úgy tűnt, hogy a jobb első kerék gumija kipukkadt. Aztán csak ámulni tudtunk, mikor a kerék leszerelődött az autóról. Bizony az ütközés a gödörrel olyan erős volt, hogy a felnit mindkét oldalon mélyen behorpasztotta, a gumi is emiatt ment tönkre. Hálát adtunk a jó Istennek, hogy nem vetődtünk le az útról.
Amíg a kerékcserét a két férfi végrehajtotta, férjem magyarázatba kezdett, hogy a fákról az út jobb oldalára vetítődő árnyék-fény játék miatt túl későn vette észre a lyukat, ami az úton tátongott, ideje nem volt arra, hogy félrekapja a kormányt. – Jobb esetben félrekapja – mondtuk –, de mi lett volna, ha pontosan ott találkozunk egy szemből jövő másik járművel? Hát akkor sem kaphatta volna félre a kormányt… De minek is kellett volna magyarázkodni neki, aki lassan, talán hetvennel sem ment? Inkább a megyei útügyesektől várnánk magyarázatot arra, hogy mit keres egy másfél méter hosszú, 30-45 cm mélységű lyuk az úton most, nyár közepén, amikor már megindult a turistaszezon? De egyáltalán, akármilyen időszakban, mit keres az a lyuk, de nem is lyuk, hanem inkább gödör, az úton?
Ilyen és ehhez hasonló gödrök még vannak ezen az úton, ha elmegyünk Vásárhelyig. Elég gyakran járjuk ezt az útszakaszt hol Vásárhelyről, hol Szovátáról megközelítve. A vasúti átjáróknál tapasztaltakról most nem is akarok szót ejteni! Az évek során megannyi gödörtapasztást végigéltünk, és egyik után sem kellett sokat keresgéljünk, hogy betömetleneket találjunk szép számban a frissen elvégzett munka (?!) után. Mindig mondjuk magunkban, de most nyilvánosan kérdezem, a munkák számba- és átvétele kapcsán valakiket vontak-e felelősségre valaha. Sajnáljuk, hogy nem fényképeztük le a nagy gödröt, történetünk valósságát bizonyítandó, de a totálkáros kerék még mindig ott van az autóban, rövid életét és a mi zsebünket siratva.
Fogarasi Irma, Marosvásárhely
