Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Augusztusban értesülhettünk a jó hírről, hogy elkészült a dél-erdélyi A1-es autópálya újabb szakasza Déva és Marosillye között, ami lecsökkenti a már megépült pályaszakaszok közötti régi országúton fennmaradó távolságot. Örömmel tölthetné el a hír a Temesvárra, Aradra, Románia déli településeire, a Dél-Magyarországra és Szerbiába utazókat, hogy 57 helyett „mindössze” 44 kilométert kell kétsávos úton megtenniük. Egyébként a 44-ből további 21 kilométernyi sztráda is elkészült már Marosillye és Holgya között, csakhogy a pályaszakaszt megépítő spanyol cégtől a szállításügyi miniszter azzal a feltétellel veszi át a munkát, ha az észlelt hibákat kijavítják, és a szerződésben rögzített négy évről tízre növelik a jótállást. Hogy ennek a vitának mikor lesz vége, nehéz eldönteni, de kétségtelen, hogy a szerződéstől való hatéves eltérést nem vagy csak nagyon nehezen fogja bevállalni az építő. A hosszabb garanciaidő ugyanis a szerződés megkötésekor kellett volna eszébe jusson a megrendelőnek, nem utólag.
Távolról ez a szakasz csekélységnek tűnhet a már megépült és a határig tartó autópálya hosszához képest, a valóságban azonban az út egyik legnehezebben járható részét képezi. A sztrádán több mint 100 kilométeres sebességgel suhanó jáművek vezetőinek Marosillyétől ugyanis egy keskeny, agyonfoltozott úton kell lépésben haladniuk a Ruszka-hegység szerpentinjein feltorlódó járművek közé beszorítva, állandó balesetveszélyben, ami csúcsforgalom idején bosszantóan soknak tűnik. De fölösleges reménykedni, ha a spanyolok mégis beadnák a derekukat, akkor sem valósul meg a zavartalan összeköttetés, a fennmaradó további 14 kilométeres szakasz tervezőivel ugyanis szerződést bontottak, mert nem foglalták be a tervbe a nagyvadaknak, elsősorban a medvéknek az út alatt való áthaladasát biztosító alagutakat. Így az országos közúthálózat-kezelő társaság csak az idén nyáron hirdetett új versenytárgyalást, a kivitelezés pedig évekbe telhet.
Ha délről Marosvásárhely felé tart az utas, a Szászsebes és Nagyenyed közötti szakasz kivételével, Enyedtől Gyéresig autópályán csatlakozhat be az E-60-as útba, vagy marad a régi bekötőúton, amely Felvincen (Unirea) át vezet Székelykocsárd (Lunca Mureşului) érintésével Maroskece és Aranyosgerend között az E 60-as ország-útra. Aki azonban Fehér megyében, Enyed irányából Marosvásárhely felé tart, útjelző táblát ne keressen, célállomásként ugyanis csak Torda, esetleg Gyéres szerepel. Mindössze Felvinc utcáin kanyarogva bukkanunk két kopott, vedlő táblára Marosvásárhely alig kibetűzhető nevével, ha eléggé szemfülesek vagyunk. Az Erdély központi régiójának kikiáltott Fehér megyei útkarbantartók sajnos számba sem veszik, hogy sokan vannak, akik Marosvásárhelyre vagy megyeközpontunk érintésével például Segesvár vagy Moldva felé utaznak, és a rövidebb, de jelentéktelen bekötőutat választják. Hogy a felsoroltakon kívül milyen minőségű szolgáltatást és mennyi bosszúságot kell Románia útjain elviselnünk? Nos, csak az a fontos, hogy legyen befizetve az útadó, a feledékeny vezetőt ugyanis már az első útján lefülelik.