Bőséges forrás
2022-12-12 16:40:55
- Kuszálik Péter
A rend–rendetlenség témakör kimeríthetetlennek tűnik; úgy vélem: hónapokig lesz még miről írnom… Elegendő, ha csak a régi időket a maihoz hasonlítom. A Ceau elvtárs idejében bevezetett munka törvénykönyve még évekig működött; 2001-ben munkaköri konfliktusba keveredtem, s annak alapján tudtam megvédeni az álláspontomat. Nem tetszik elhinni: a ’hogyan rúgjuk ki a dolgozót?’ fejezet paragrafusai nem a munkaadót, hanem a munkavállalót védelmezték. Ehhez képest a mai francia törvénykezés még feudális gyökerekből táplálkozik. Möszjő T.-t azért rúgták ki a munkahelyéről, mert „nem volt hajlandó munka utáni italozásban és csapatépítő tevékenységekben részt venni” (444.hu, nov. 28.). T. úr bíróságra vitte az ügyet, ahol neki adtak igazat, a „bíróság kimondta: a cégek nem bocsáthatják el a munkavállalóikat csupán azért, mert nem elég szórakoztatók”. Magyarán szólva: a bíróság rendet csinált. A józan ész is azt mondja: a cég nem kötelezheti az alkalmazottait ilyen-olyan „társadalmi tevékenységben való részvételre”, tehát T. úrnak joga volt nemet mondania, s a tiltakozása sem lehetett ok a felmentésére.
Álljunk meg csöppnyi időre, mert a csapatépítésnek nevezett baromság itthon is egyre nagyobb teret hódít. Az interneten találtam azt a cikket is, amelyik „a szabad világ legidiótább céges kultúráiról” értekezik: „Amikor főnökasszonnyal a thaiföldi csapatépítésen sztriptíz-bárba kellett menni” (444.hu, 2017. máj. 9.). Az összeállítás egyik jellemző története, röviden. Általában a főnökasszony döntötte el, hogy mi legyen a ’csapatépítő’ társasjáték; minden este 3-4 óra hosszat játszottak: muszájból, pedig „mindenki ment volna aludni, volt már, hogy az asztalon elfeküdtünk, de játszottunk. Természetesen »nem volt kötelező«, de ha nem voltál ott, másnap kaptad a levelet, hogy nem vagy közösségi ember, mindenki más játszott, és mindenki más jól érezte magát. A beteg, lázas szakácsot este nyolckor az ágyból verték ki játszani, mert »majd attól jobban lesz«, másnap nem győztek vele üvölteni, mert alig állt a lábán.” Stb.
Van még ilyen szöveg, de helyszűke miatt csak a címet és az elérhetőséget idézem: Miért kell egy emberi lénynek a munkáján felül szörnyűséges dolgokban részt vennie, csak mert egy nagy cégnél dolgozik? (444.hu, 2017. márc. 27.)
A csapatépítés (az angol teambuilding szó fordítása) eszméje a szocializmus elméletéhez hasonló karriert mondhat magáénak: kicsiben és alapfokon tűrhetően működik, talán még haszna is van, de nagy léptékben kibírhatatlan, mint minden, amit eltúloznak. A vattacukor apropóján korábban már azt is kifejtettem, hogy mindenfajta idiotizmus jó megélhetési forrást jelent – egy másik cégnek.
A csapatépítő összejövetelek egyik ’ajánlott’ szórakozása a lasertag nevű játék. Ártalmatlan lézerpuska, az ’ellenfélre’ tűzött érzékelőt kell eltalálni; az iskolai kirándulások számháborújának és a vásári céllövölde ötletének ötvözete. Minden, magára adó cég megvásárol egy-egy komplett készletet, mert divatos státusszimbólum. Ha megrendeled, másnap a küszöbödig viszik. Így reklámozzák: „Ha a gyermekkorod szabadságára vágysz… – Te is szerettél gyermekkorodban bújócskázni? Számháborúzni? Ha igen, akkor a Lasertag a Te ’felnőttkori’ játékod lesz, hiszen magába ötvözi mindezek keverékét csak sokkal életszerűbb és izgalmasabb formában, igazi kikapcsolódást jelentve a mindennapos hajszából.” A reklám 12 pontban sorolja föl a lasertag előnyeit – pl. „növeli az egymás iránti bizalmat” (?) –, a legfontosabb jellemző (’mi remekül megélünk belőle’) nem szerepel a listában.
Imádom, mert ezt is a szabadságra hivatkozva próbálják rátukmálni az emberekre. Én másképp látom, ennek okán egymás mellé teszem az eladó és a vevő szempontjait: „Ha a gyermekkorod szabadságára vágysz…”, akkor inkább „úgy kellene alakítani a társadalmunkat, hogy az embernek felesleges konfliktushelyzetekbe való keveredés, iskolai ünnepségeket idéző koreográfiák bemutatása és egyéb, alapvetően magánéleti programokon való céges részvétel helyett csak azt kelljen csinálnia, amiért fizetik!”
Úgy látom, egyetlen rendszer sem tud kényszeres pótcselekvések nélkül működni.
