Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Várgalériában nyílt Iskolák, gyűjtők, mecénások – Erdélyi képzőművészet a 20. század első felében című kiállítás keretében tekinthető meg Boromisza Tibor Triptichon című műalkotása. A hármas oltár első alkalommal szerepel Marosvásárhelyen a Megyei Művészeti Múzeum, a Nagybányai Művészeti Központ, valamint a Marosvásárhelyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésének jóvoltából.
Boromisza Tibor (1880. március 8. – 1960. január 8.) 1911-ben vagy 1912-ben festette a kiállításon látható Triptichont, amely első bemutatása idején még A nagy Megújhodás címet viselte. Időközben a szakirodalomban a kép tárgya is megjelent címként, így a kép harmadik megnevezése a Krisztust feltalálják a pásztorok, amely más megfogalmazásban (más képek címeként) A pásztorok imádásaként ismeretes. A festőről megjelent monográfiában, illetve későbbi tanulmányaiban Jurecskó László a programképek sorában tárgyalja a művet, a Bibliai este című olajkép és a csak reprodukcióból ismert Bűnbeesés (Ádám és Éva) címen ismert faliszőnyeg társaságában. Valamennyi nagyméretű, monumentális alkotás, ami nem szokatlan Boromisza életművében. Meglepő azonban a művek témája, illetve tárgya. A faliszőnyeg és a Triptichon bibliai témát és tárgyat dolgoz fel, a Bibliai este tárgya egy esti együttlét, a Biblia közös olvasása, értelmezése. Kérdés, mi válthatta ki Boromisza ilyen hangsúlyos odafordulását ehhez a témakörhöz. A választ a festő akkori élethelyzetében kell keresni.
Boromisza 1904-től dolgozott a nagybányai szabadiskolában, kezdetben Ferenczy Károly, majd Iványi Grünwald Béla irányításával. Előzőleg Budapesten Ferenczy magániskoláját is látogatta. Az évek során egyike lett a művésztelep leginkább megbecsült résztvevőinek, értékelték tehetségét, eredeti látásmódját. 1906 után az úgynevezett neós csoporthoz tartozott, expresszív, erős színfoltokkal, kontúrokkal festett képei mindenütt felkeltették a figyelmet. 1910–11 fordulóján azonban egy régóta lappangó konfliktus tört ki a művésztelepen. A fiatalok, a „második nemzedék” modernista képviselői beleszólást kértek a szabadiskola és a telep ügyeinek intézésébe, nem utolsósorban a szubvenció elosztásába. A vita, amelyben Boromisza azt a határozott álláspontot képviselte, hogy egy szabadiskola nem működhet kizárólag a három vezetőtanár elképzelései szerint, hiszen ez ellentmond szabad mivoltának, és hosszú távon minden újítás, változás, lényegében az eleven, élő művészet elhalásához vezet, elmérgesedett. Boromisza egyik barátját, a festő Harsányi György Lajost vélt vagy valós helytelen magatartás okán kizárták az iskolából (elvieg egy szabadiskolából ki se lehetne zárni valakit), Boromiszát pedig kihagyták a következő évek kollektív kiállításaiból, a többi között a kolónia 15 (valójában ekkor már 16) éves történetét bemutató 1912-es kiállításból. Hosszú volna itt az egész konfliktust, annak szálait áttekinteni, Boromisza helyzetének (és ezen belül a Triptichonnnak) a megértéséhez mégis hozzátartozik egy végtelenül kisszerű eset: az 1912-es kiállítás során a látogatók az iskolaműtermet és a festők műtermeit látogatták, és óhatatlanul belebotlottak (volna!) Boromisza műtermébe, ha azt szögesdróttal el nem különítik a többitől. Így, túl azon, hogy a vitában kinek volt igaza, Boromisza méltán érezhette nagyon megalázónak, igazságtalannak a vele történteket, kirekesztését, megszégyenítését. Erre adott méltó választ a programképekkel.
A Triptichont 1914 januárjában állította ki először Budapesten a Könyves Kálmán Szalonban. A katalógusban néhány képhez, így a Bibliai estéhez és az ott A nagy Megújulás címmel kiállított Triptichonhoz magyarázó szöveget mellékelt. A Triptichon esetében a következőt: „A Múlt, a fénytelen barlang előtt anya [anyja] karjain az ifjú Eszme. Még nincsen zengő szava, csak kitárt, hívogató karjai és a szivárványszínes ég alatt, hegyek, mezők és városok férfiai, asszonyai, gyermekei indulnak, rohannak, táncolnak feléje. A bíborgúnyás legény, aki mámorosan kiált, talán harcos prófétája lesz egykor az eszmének. A mezítelen asszony s a gyermek már értik is szavát, s mindent elvetettek magukról: újjászülettek a csodálatos igében.” A kép tehát allegória, a Művészet (az igazi, meghamisítatlan művészet) újjászületését, de akár megszületését Jézus születésével, pásztorok általi üdvözlésével jelképezi, ezáltal szakrális térbe helyezve a művészetet mint olyant, amelytől az emberiség megváltása, jobbá válása várható (el). Minden más művészet a sötét múlthoz tartozik, halott, beleértve a nagybányai vezető mesterek naturalista-impresszionista festészetét is.
Bár soha nem lehet biztosan tudni, mi minden jár egy alkotó művész fejében munka közben (vagy előtte, az előkészületek idején), a művek alapján a gondolatmenet, a minták valamennyire visszakövethetők. Ezek többnyire nem véletlenszerűek, egy ilyen programkép esetén, mint a Triptichon, biztosan nem.
Első pillantásra szembetűnő, hogy a Triptichon egy szimbolista kép, ahhoz a művészeti irányzathoz tartozik, amelyhez Munch, Nolde, a Gödöllői Iskola vagy akár Csontváry. És nem csupán a szakirodalom által említett szecessziós vonalvezetés, hanem szellemi háttere és mondanivalója (programképről van szó, szavakban is megfogalmazott mondanivalóval!) okán is. A bíborgúnyás ifjú maga a Próféta, aki a Megváltó Új Művészetnek tör utat, az ő eljövetelét hirdeti.
A marosvásárhelyi konferencián kibontakozott egy vita arról, hogy kiket is ábrázol konkrétan a kép. Jurecskó László szerint a Próféta (nevezzük így) alakját közeli barátjáról és eszmetársáról, Tersánszky Józsi Jenő íróról mintázta a festő. Várvédő Zsolt szerint Boromisza saját magát ábrázolta ebben a figurában. Mindkét állítás igazolható korabeli portréfotókkal, és valójában a kérdésnek nincs is túl nagy jelentősége, hiszen kétségtelen, hogy bárkiről mintázta volna is, a Próféta magát Boromiszát és feleségét testesíti meg. Van itt azonban még valami: a kép talán leginkább Ferenczy Károlynak szól. Az ő „árulását” vehette igazán a szívére Boromisza. Ferenczy nem szólt bele a vitába, de a háttérben az alapító mesterekkel értett egyet, magánlevelezésében Boromisza ellen beszélt, és ez nyilván nem maradt titok. És lehettek más megnyilvánulások is, amelyeket nem jegyzett fel senki. Ferenczy volt az egyetlen a mesterek között, aki több bibliai témájú képet festett, életművének egyfajta gerincét adják ezek a monumentális kompozíciók. Amelyek, továbbá, eleinte nem állnak távol a szimbolizmustól sem, és Boromisza elég egyértelműen utal is erre. A kép tárgya áttételesen azonos Ferenczy Királyok imádása című képével, a Ferenczy-képen jobb szélen ülő két angyal Boromiszánál a középső tábla bal szélén látható, nagyon hasonló beállításban, miközben festésmódja egy Van Gogh-képet idéz. Ferenczy Keresztlevétel (Sírbatétel) című képének Magdolnáját idézi a Proféta kiáltó, karját magasba emelő alakja is, a zöld ellenpárját, bíborvörös leplet viselve.
A Triptichon színhasználata ugyanakkor Boromisza Fauve-korszakának palettáját hozza. Az intenzív lokálszínek használata, akárcsak az alakok szándékos elrajzolása a 20. század eleji primitivizmus kultuszának része, egy olyan modalitás, amellyel egy művész visszacsatol a kezdetekhez, a törzsi művészet formáihoz és színeihez, a természeti, mondhatni kozmikus energiához, a teremtéshez. E tekintetben biztosra vehető, hogy André Derain A tánc (1906) című képe is a festő szeme előtt lebegett, miközben a Triptichont festette.
Külön figyelmet érdemelnek az alakok mögött látható jelenetek, pásztorok, tevegelő sivataglakók, hegyek, Nagybánya, egyszóval a Mindenség.
© Boros Judit
A műalkotás a Várgalériában (Avram Iancu utca 2. szám) lévő Iskolák, gyűjtők, mecénások – Erdélyi képzőművészet a 20. század első felében című kiállítás keretében keddtől vasárnapig látogatható, 10.00 – 18.00 óra között. A belépés díjtalan.
A marosvásárhelyi Kulturális és Művészeti Központ a kulturális és közéleti rendezvények közintézménye, amely a Marosvásárhelyi Helyi Tanács fennhatósága alatt működik. Célja a kultúra és a kreatív, oktatási, művészeti és ifjúsági tevékenységek népszerűsítése, valamint a helyi örökség és a turisztikai lehetőség támogatása.
A bel- és külkapcsolati osztály