2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bepillantás egy kézművesműhelybe

Kézművesvásárokon, kiállításokon egyre gyakrabban tűnik fel bőrtárgyaival a nyárádgálfalvi Német Zsolt, legtöbbször feleségével, Edittel, aki viszont festett porcelán- és üvegtárgyakkal csábítja asztalukhoz a nézelődőket. Csodaszarvas, népi virágmotívum egyaránt fellelhető Zsolt munkáin – készségesen megmutatta azt is, hogyan készülnek ezek.

Valamikor a marosvásárhelyi bőrgyárban, később egy nyárádmenti bőrszabó mellett dolgozott a Nyárádgálfalván élő Német Zsolt. Három éve kezdett bőrdíszművel foglalkozni, de valójában nem tartja magát bőrdíszművesnek, mert nincs ilyen irányú végzettsége, még csak tanfolyamot sem végzett, hanem teljesen autodidakta módon sajátította el a mesterség fortélyait. Felesége porcelán- és üvegtárgyakat festett, így ő is hobbit választott. Olyan területen akart tevékenykedni, ahol egyedit alkothat, vagy legalábbis amit ezen a vidéken nem gyakorolnak, így látott hozzá a „bőrfaragáshoz”, azaz mintákkal ellátott bőrtárgyak készítéséhez. Választása a növényileg érlelt marhabőrre esett, mert ez „faragható”, azaz minta kalapálható bele, ellentétben például a krómozott bőrrel, ami nem használható ilyen célra, hiszen „visszaugrik”, egészen más az állaga, nem lehet mintázni. 

A kezdés egyszerűen ment – árulta el Zsolt: kipróbálta a bőr mintázását, és látta, hogy kikerül a kezéből egy-egy szebb darab is, így belevágott. Azóta nagy szorgalommal tanul és dolgozik, és egyre több eszközt is készít magának, hogy megkönnyítse a munkafolyamatot.


Csodaszarvas, csizmavarró és kézimunka

Nehéz beszerezni az alapanyagot, hiszen kevesebben érlelnek ma marhabőrt növényi szerekkel, és még kevesebben állítanak elő jó alapanyagot. Zsolt Vidombákra és Kézdivásárhelyre utazik el időnként, ahol talált egy-egy megfelelő tímárműhelyt.

Termékei fő alapanyaga a vastag marhabőr, de puhább bőröket is használ egy-egy tárgy némely részének elkészítéséhez. Leginkább kétféle méretű női táskát, valamint pénztárcákat készít, ez iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, de készül hátizsák, tarsoly, bicska- és öngyújtótartó, nadrágszíj is, a hulladék bőrből pedig legtöbbször karkötő. Tárgyai külső oldalára szinte mindig mintát farag: leginkább a népi virágmotívumokat kedveli, amelyeket felesége mintagyűjteményéből vesz, de csodaszarvast, turulmadarat is találunk tarsolyain, míg az ügyfél kérésére más állatfigura vagy akár egyéni minta is felvihető a vastag bőrre. Tárgyai különlegessége, hogy eddig szinte minden kézzel készült rajtuk, még a varrás is. Pedig van a műhelyében két öreg eszköz: nemrég vásárolt egy csizmavarró gépet a piacon, feljavította, de még nem végezte el a szükséges beállításokat, a másikon pedig még a felesége nagyapja varrta a katonaruhákat a második világháború idején – arra is ráférne egy alapos javítás.

Egyedi mintákat kalapál a kemény bőrfelületre, de a vásárló elképzeléseit is formába önti

Fotó: Gligor Róbert László


Nagyon időigényes

Minden tárgy elkészítése a megfelelő bőrdarab kiválasztásával és a szabásminta rajzolásával kezdődik, majd kézzel vágja ki az összes darabot. Ezután a bőrdarab éleit legömbölyíti, később méhviasszal bekenve tovább finomítja, lekerekíti. Ezután az illető darabra rákarcolja a mintát, majd kifaragja, azaz a karcolások mentén elkezdi lekalapálni, ki- és bedomborítani a bőrt, illetve különböző díszítésmintákat is beleütögetni. Ezután minden darabnak a szélén vájatot ró, azaz egy vonalat jelöl ki, amelybe belekerül a varrás, hogy a cérna ne a bőr felületén domborodjon, hanem a vájatban lapuljon meg. A kézileg történő összevarrás sok árlyukasztást igényelne, ezért egy „villát” készített, ezzel egyszerre több lyukat üt a vájatba, így már jóval gyorsabban tud haladni az öltésekkel. Két tűvel ölt egyszerre, de egymással szemben; ennek az az előnye – ellentétben a gépi varrással –, hogy ha az egyik szál elszakadna, a varrás akkor sem bomlana meg. 

Zsolt a természetes, világos színű bőrt kedveli, de gyakran készít festett tárgyakat is. A világosnak kívánt mintarészt egy víztaszító szerrel ecseteli le, majd száradás után az egész bőrdarabot vízalapú festékkel kezeli, amit száradás után áttöröl, így a minta „kivilágosodik”.

Nagyon időigényes munkáról van szó, hiszen a legtöbb darabot megmunkálás előtt meg kell vízzel kenni, ami többórás száradást igényel, főleg, ha alakítani is kell a darabot, de a festéknek is másnapig kell száradni, ezért gyakran egyszerre több tárgy készítése és több munkafázis végzése folyik párhuzamosan. Egy táska megvarrása megfeszített munkaütemben is legalább két napot igényel.

Ha tehetné, mindig csak ezzel foglalkozna – vallja be Zsolt. Ez megnyugtatja a nyolcórás munkaidő után, szívesen merül el a műhelymunkában, de egyelőre nem igazán van vásárlóerő a nem is leg-olcsóbb termékekre, ezért kevesebb darabot készít. Környezete ismeri már a munkáit, több térségi és megyei vásárban és kiállításon részt vett, Magyarországra is kapott meghívást. Főleg ismerősei körében kel el egy-egy tárgya, de Magyarországra és az Amerikai Egyesült Államokba is jutott el már belőlük.


A családban mindenki kézműveskedik

Teljesen kézműves, de akár éppen művészcsaládnak is nevezhetjük Németéket, és méltán: felesége ugyanis művészeti középiskolában tanult, nagyon szeret rajzolni, évekkel ezelőtt üveg- és porcelántárgyak festésébe kezdett, ma pedig egyre inkább az ökoprint felé fordul, azaz selyemsálakat növényi alapanyagokkal mintáz, fest, ebben talált kibontakozási lehetőséget. Lányuk nemrég kezdte a főiskolát, ő is nagyon szeret rajzolni, akár az édesanyja; még évekkel ezelőtt égetett gyurma ékszerek készítésében talált önmagára.

 Minden bőrdarabot kézzel munkál meg


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató