Bolyai Farkasnak írt három levélről
2013-03-08 16:00:03
- Oláh-Gál Róbert
Három rövid levelet szeretnék ismertetni, melyek Bolyai Farkas életére vonatkozólag eddig ismeretlen és érdekes adatokat tartalmaznak.
Három rövid levelet szeretnék ismertetni, melyek Bolyai Farkas életére vonatkozólag eddig ismeretlen és érdekes adatokat tartalmaznak. Mindhárom levél Bolyai Farkas életének meghatározó szakaszából származik. Az első még a peregrinációs útjának megkezdésekor kelt, a második olvasásakor Bolyai Farkas már marosvásárhelyi professzor, a harmadik pedig fia korszakalkotó művének megjelenése után született. Az elsőből megtudjuk, hogy Bolyai Farkast még külföldi egyetemjárása előtt foglalkoztatta az a gondolat, hogy ő is hadmérnök legyen. Tehát téves az az eddig ismert életrajzi adat, hogy amikor 1796 tavasz végén Bécsbe érkezett, meglátogatván a Mérnökakadémiát, látván, hogy a hallgatók Vega matematikai műveit tanulmányozzák, olyan vonzalom fogta el a hadmérnöki pálya iránt, hogy azonnal elhatározta, ő maga is ezt a pályát választja. Akkor gyorsan levelet írt barátjának és a tanulmányút finanszírozójának, ifj. báró Kemény Simonnak Jénába. Azt már tudjuk, hogy ifj. báró Kemény Simon lebeszélte Bolyai Farkast, hogy beálljon a Habsburgok hadseregébe és felesküdjön a császárra. Az alábbi levél azt igazolja, hogy Bolyai Farkas még 1795-ben, tehát a tanulmányútjának megkezdése előtt tervbe vette, hogy esetleg hadmérnök lesz, és szándéka felől tanácsot kért korábbi kedves emlékezetű házitanítójától, Herepei Jánostól, aki akkor szászvárosi pap volt. Íme Herepei válasza:
„Szászváros, 1795. december 7-én.
Kedves Farkas2!
Mint egy Atya gyermekétől, én a te leveledet olyan örömmel vettem. Első szülöttem vagy, – Légy első – Ha magadban az Ingineurségre hajlandóságot, ha annak tanulására passiót érzesz jól cselekedel ha magadat arra határozod – Csak éppen erre vigyázz, minekutána magad egyszer meghatároztad, azután más felé ne csapongj, egy embernek elég egy tudomány, és egy tudomány egész embert kíván – Most többet nem írhatok vala.
Barátod: Herepei”
Herepei sem lelkesedik túlságosan Bolyai Farkas mérnökjelöltségre való lépéséért, de figyelmezteti Farkast, hogy legyen határozott, hogy „csak éppen erre vigyáz, minekutána magad egyszer meghatároztad, azután más felé ne csapongj, egy embernek elég egy tudomány, és egy tudomány egész embert kíván”. Herepei János nagyon jól ismerte Bolyai Farkas csapongó, sokfele szárnyaló lelkivilágát. Tudta, megtapasztalta, hogy Bolyai Farkasnak százféle tehetsége van, és mindegyikben kiváló eredményeket tud elérni. De lehet, hogy pont ez lesz a végzete! Amit az utókor igazolt is! Mert fia, Bolyai János is szemére veti apjának, hogy sokfelé elpazarolta a tehetségét, ha megmaradt volna csak matematikusnak, akkor sokkal nagyon „epochát csinált volna a tudományban”.
A második levél arra bizonyíték, hogy Bolyai János gyermekkorában több napot tölthetett Kolozsváron nagyszüleinél. Ezt eddig is sejtettük, de nem volt rá egyértelmű bizonyítékunk. (Ugyanis a nyolc–tizenkét éves Bolyai János levelezett néhány kolozsvári volt barátjával, amelyben közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy nyaralt néhányszor Kolozsváron.)
„Kolozsvár, 1806. október 9-én.
Édes Farkasom!
A feleséged olyan jó volt, hogy azon kívül, hogy maga is minket egynéhányszor meglátogatott, a fiadat hozzám vagy kétszer keretcvén elküldötte. Én a fiadban nagyon gyönyörködtem, eszembe jutottál te, midőn a bundám ujján kiestél. Ó Farkas! De szerencsétlenek lennénk, ha valamint a test, úgy a lélek is 8–10 esztendők után elgőzölögne! - Nem. Már mint egy 25 esztendeje annak, hogy te az enyém kezdettél lenni, ’s hány milliarius [ezret kitevő] kell arra, hogy az lenni meg szűnj?
Atyád: Herepei”
Ebben a levélben is van néhány megható gondolata az időközben professzorrá lett Herepei Jánosnak. Először is az, hogy Bolyai Jánosban felismerte az apját. A Bolyaiak, mind Farkas, mind János alacsony, kisnövésű emberek voltak. Kedves dolog lehetett, hogy a 6–8 éves Bolyai Farkas, mikor Herepei János tanító keze alá került Nagyenyeden, olyan picike legényke lehetett, hogy Herepei bundája ujján kiesett! De, az is szép gondolat, hogy „de szerencsétlenek lennénk, ha valamint a test, úgy a lélek is 8–10 esztendők után elgőzölögne!”
A harmadik levél már 1833-ban íródott. Feladója Zeyk Dániel, az erdélyi Főkormányszék tanácsnoka, a kollégium főgondnoka. A levél arra bizonyíték, hogy a főurak is maguk között sejthették, hogy Bolyai János alkotása korszakalkotó lehet, hogy Bolyai János egy rendkívüli koponya, csak az a baj, hogy borzasztó nehéz természetű ember, és nem tudja elfogadni a „menkő csapásait”, nincs benne „a’ Krisztus szelíd tudománya”, a béketűrés és a megaláztatások elfogatásának képessége. Azt hiszem, ezen régi levelek hangulata jobban segít megérteni a Bolyaiak komplex világát!
„Kedves Farkasom!3
Kolozsvár, 1833. július 18-án.
Köszönöm fiadról való tudósításodat – Neki magában van az érdeme, igazán omnia secum portat [visz magával mindent] – Lisbonától Chináig becsülete, becse az olyan embernek: csak egy egyet hagyna el a’ sarcinájából t. i. a’ menkő tűrni nem tudását. – A’ Krisztus szelíd tudományát: a’ melynek oly szép vonását a türelmet kellett volna gyermekeinkbe oltani. E’ nem csak morale, hanem physicum is, – én mindég kárát vallottam, mikor mások ingerléséből elhagytam töredelmes szelíd agendi modu somat [magatartás] – Jól írod fénye lesz és lehet a’ nemzetnek.
Rövid időn elindulok – már tudva, hogy déák munkádat nyomtattatod és tudósítlak micsoda resultatummal. Be könnyen felelnék ha tőlem úgy nem vonta volna meg a jó Isten a tehetséget, a mint a készséget minden jó előmozdítására.
Haza jártam 5 napra, de ezt is megzavarta az úton kapott catarrhalis[hurutos] hidegem. Tegnap érkeztem, de sessióba nem jártam” [megszakad]
Szinnyei Józseftől a következőket tudhatjuk meg Zeyk Dánielről: „főkormányszéki tanácsos, zejkfalvi idős Zeyk Dániel (1745–1796) és gróf Teleki Borbálának fia; 1804-ben királyi táblai ülnök, később marosszéki főkapitány, végül főkormányszéki tanácsos, miről 1835-ben leköszönt. 1837-ben Alsó-Fejér megye országgyűlési követe volt. Meghalt 1846-ban.”
Zeyk Dániel neje báró Vay Kata. Gyermekeik: Károly, József, Dániel, Domokos és Miklós.
A dolog érdekessége, és egyben aktualitása, hogy az éppen 159 évvel ezelőtt, 1854. március 10-én kivégzett egyik székely vértanú, Török János történelemprofesszor írt nekrológot Zeyk Dániel emlékére 1846-ban, a Magyar Gazdában.
IRODALOM
MTA Könyvtár Kézirattára, Bolyai Gyűjtemény.
SZINNYEI JÓZSEF: MAGYAR ÍRÓK ÉLETE ÉS MUNKÁI http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/z/z31137.htm
ERDÉLY TÖRTÉNETE, A kötet szerzői: KÖPECZI BÉLA, MISKOLCZY AMBRUS, SZÁSZ ZOLTÁN. HARMADIK KÖTET, 1830-TÓL NAPJAINKIG
http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/514.html
