Bolyai Farkas székfoglalója
A marosvásárhelyi református kollégium auditóriumában ezelőtt 210 évvel, 1804. május 4-én tartotta székfoglaló beszédét a 29 éves professzor, Bolyai Farkas.
A marosvásárhelyi református kollégium auditóriumában ezelőtt 210 évvel, 1804. május 4-én tartotta székfoglaló beszédét a 29 éves professzor, Bolyai Farkas. Akkor még senki sem sejtette, hogy ezen a napon nemcsak a kollégiumban, hanem a magyar tudományos életben is egy új korszak veszi kezdetét. Addig a domáldi kis birtokán gazdálkodó Farkas, az új státus elvárásainak megfelelően, előveszi azokat a nyitott geometriai kérdéseket, amelyeket Göttingenben annak idején Carl Friedrich Gauss diáktársával (akit az utókor a matematikusok fejedelmeként tisztel) tárgyaltak. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha Farkas megmarad domáldi mezőgazdásznak, akkor nemcsak őt, hanem a nála is zseniálisabb fiát, Bolyai Jánost is elvesztette volna a magyar tudományközösség. Ugyanis a párhuzamosok kétezer éves, még nem tisztázott problémájával behatóan foglalkozó Farkas a tanórái alatt akaratlanul is a fiába oltotta az ilyen irányú kutatás szenvedélyét, aki néhány év múlva „a semmiből egy új, más világot” alkotott, a hiperbolikus nemeuklideszi geometriát, s ezzel új fejezetet nyitott a matematikai tudományok fejlődésében. Az eddig kijelentettek hangsúlyozása érdekében említsük meg a Debreceni Tudományegyetem matematikatörténész professzorának, Szénássy Barnának szakmai hozzáértéssel kinyilvánított megállapítását: „Sokan vallják, hogy nálunk a Bolyaiak előtt igazában nem is beszélhetünk jelentősebb matematikai eredményekről. Ez, ami a tudományos alkotást illeti, csaknem teljes mértékben igaz is. E téren a két Bolyai nevéhez a fejlődésnek – felszínesen nézve szinte előzmények nélkülinek látszó – robbanásszerű változása fűződik”.
Már akkor, amikor a nagy professzor megtartotta székfoglaló beszédét, a marosvásárhelyi református kollégium negyed évezredes múltra tekintett vissza. Ennek a tanintézetnek a szerény kis nyomdája biztosította annak idején minálunk azt a ritka lehetőséget, hogy a két Bolyai munkái napvilágot láthattak. Befejezésül talán nem érdektelen megemlíteni, hogy abban a boltíves helyiségben, ahol hajdan a kollégium nyomdája működött, az iskola Öregdiákok Baráti Körének hathatós hozzájárulása révén nemrég a kollégium iskolatörténeti múzeumát rendezték be.
Weszely Tibor
