Bolyai Farkas polihisztor, ezermesterre emlékezünk
(Folytatás december 2-i lapszámunkból)
Több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért. Bátran mondhatjuk, hogy a természettudományok művelését és az ifjúság arra való oktatását korparancsként fogta fel. Pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást lehetőség szerint összekapcsolja a gyakorlattal. Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt, aki megoldotta apja és a geometria 2000 éves problémáját.
Oktatási, nevelési elvei – aforizmaként – ma is elfogadhatók:
* Tanítani kell, de jól tanítani.
* Nem kell őket igen hamar a tudás fájához vezetni.
* Az időből okosan veszíteni is kell.
* Sokfélének egyszerre való tanulása zavart főt csinál.
* A tanulásra való ösztönre nézve is a legjobb volna a dolgot magát szerettetni meg.
* Fő dolog azt nézni, ki-ki mire való.
* Mindenekfelett játszodjék és nőjön a gyermek.
* Sokszor az oltó kertész sebez, hogy nemesítsen.
Igazi polihisztorként egy személyben volt színész, költő, drámaíró, műfordító, nyelvújító (nyelvész), zenész, pedagógus, matematikus, fizikus, vegyész, festő, filozófus, teológus, fejszámoló és kertészmérnök.
Mint ezermester pedig foglalkozott gyümölcsnemesítéssel, gyógyászati és gyógyszerészeti kérdésekkel, orvoslással (elektrizálással), kertépítéssel, gazdálkodással, gyümölcstermesztéssel, borászattal, különböző műszaki problémák megoldásával. Kályhamesterként feltalálta a takarékos főző- és fűtőkemencét, amely a korabeli Erdélyben nagy népszerűségnek örvendett. A fák metszésére készített, kerekeken guruló szerkezete a kerékpár ősének is felfogható. Kisebb távolságok megtételéhez ő maga is használta.
Epilógus
Minden szülő vágya, hogy gyermeke nála különb legyen, és többre vigye, az ő esetében teljesült. Egy olyan „planétát” indított útjára, amely a matematika egének legfényesebb csillaga lett. Ha Bolyai Farkas semmit nem csinált volna, csak ezt, akkor is hálával gondolna rá a nemzet. Egész életében szerény körülmények között élt. Jövedelmező állás reményében még az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői állását is megpályázta, de nem járt sikerrel. Pályafutása, nagyszerű eredményei dacára – részben Erdély és Marosvásárhely viszonylag félreeső helyzete miatt – matematikusi munkássága nem igazán keltette fel a kortárs Európa figyelmét. A tudós végső nyugalomra térését – talán jelleméből fakadóan is – szintén hasonló visszafogottság jellemezte, így például a fanyar humorú Bolyai – nekrológjában, ami egyben a végrendelete is volt – két szabad órát szándékozott adni barátainak azáltal, hogy távol tartotta őket temetésétől. Szerény sírhelyét sokáig csak egy pónyikalmafa jelölte. Sokrétű tevékenységét az Oláh Anna marosvásárhelyi fizikus által szerkesztett hatalmas mű – Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas – foglalja össze.
A két tudósról érdekes beszélgetést hallgathatunk a www.picaso.hu internetes oldalon.
Irodalom
1. Weszely Tibor: Irodalmár matematikusok – Sipos Pál és Bolyai Farkas
2. Kozma Béla: Fűzetlen orientál gyöngyök – Bolyai Farkas aforizmái, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1994, 230 o.
Varga János mérnök, tanár, Székesfehérvár