1820. január 20-án az Erdélyi Gubernium nyilvános pályázatot hirdetett az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői állására. A címben Erdély főerdészi tisztségének neveztem ezt a magas és jól jövedelmező állást, de a tisztség pontos megnevezése „az erdélyi kamarai erdők főfelügyelője”.
Bolyai Farkas körpakolása
1820. január 20-án az Erdélyi Gubernium nyilvános pályázatot hirdetett az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői állására. A címben Erdély főerdészi tisztségének neveztem ezt a magas és jól jövedelmező állást, de a tisztség pontos megnevezése „az erdélyi kamarai erdők főfelügyelője”.
A főfelügyelő fizetése évi 1500 ezüstforint, kincstári lakás, hivatalos utakra 6 ezüstforint napidíj, természetben 100 mérő búza, 200 mérő zab, 30 szekér széna, 30 szekér szalma, 36 öl tűzifa és 56 veder bor. A főfelügyelő székhelye Nagyszebenben volt. Bolyai Farkast a Bólyában gazdálkodó Bolyai Antal agglegény öccse győzte meg, hogy pályázza meg ezt az állást. Bolyai Antal akkor Felső-Fehér vármegye aljegyzője volt, és állandó pereskedésben állt az ősi bólyai birtokok visszaszerzéséért. Továbbá a 700 éves bolyai Bolyai család jó ismerőjeként Bolyai Antal sokat kesergett, hogy a hajdani királyi főemberekből és befolyásos államférfiakból álló bolyai Bolyaiak hogyan tudtak úgy lecsúszni a feudális ranglétrán. A Bolyaiak tudatában elevenen élt, hogy ők Bólya völgyében első foglalású család, ami alatt azt értették, hogy családjuk visszavezethető a honfoglaló magyarokig. Tény, hogy a családfájuk levéltárilag visszavezethető 1296-ig! Bolyai Antal így világosan látta, ha Farkas bátyja elnyerné a főfelügyelői állást, akkor valamicskét visszaszerezhetnének a hajdani dicsőség fényéből. És ez igaz úgy anyagilag, mint erkölcsileg.
Gondoljuk csak el, az évi 1500 ezüstforint fizetés, a hozzá tartozó természetbeni juttatásokkal (évi 100 mérő búza, 200 mérő zab, 30 szekér széna, 30 szekér szalma, 36 öl tűzifa és 56 veder bor) nyolcszor nagyobb volt, mint a Marosvásárhelyi Református Kollégium által adott professzori fizetés! Ugyanis Bolyai Farkasnak a Református Kollégium nagyon késve adta ki a fizetését, sokszor 9-10 hónapos késéssel. 1820-től „emelték” a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban a professzorok fizetését 200 ezüstforintra. Nem is beszélve, hogy még egyéb juttatásokat is kaphatott a főfelügyelő. Bolyai Farkas tehát elhatározta és szívvel-lélekkel nekiállott, hogy ezt az állást elnyerje. De ez akkor sem volt semmivel sem könnyebb, mint manapság megpályázni egy ilyen zsíros állást. Bolyai Farkas idealista volt, hitt a tudomány, az erkölcs, a józan ész erejében, és emberileg mindent megtett, hogy megnyerje ezt a pályázatot.
Először is nekifogott, és mindent átolvasott, amihez hozzájutott az erdészeti szakirodalomból. Ő maga pedig írt egy erdészeti disszertációt, amely úgy vonult be az egyetemes magyar tudománytörténetbe, mint az első magyar nyelvű erdészeti szakmunka! A dolog érdekessége, hogy az erdészeti tanulmánya egyik ötlete nagyobb hatással volt a matematikára, mint az erdészetre. Ugyanis benne vázolt egy diszkrét matematikai feladatot: adott zárt tartományban mi a legsűrűbb körpakolás. Ennek erdészeti analógiája: egy adott zárt területet hogyan ültessünk be facsemetékkel úgy, hogy azok a legsűrűbben legyenek elhelyezve. (Ennek ma már óriási matematikai irodalma van, mert a feladatot általánosították többdimenziós esetekre, sőt a hiperbolikus geometriára is!) Szóval Bolyai Farkas itt is maradandót alkotott.
De lássuk, mi lett a pályázat sorsa. A száraz kronológiából a következő adatokat tudtuk rekonstruálni:
1820. február 13. Felső-Fehér vármegye bizonyítványa Bolyai Farkas számára (a főerdészi tisztség elnyerése érdekében). Aláírók: Mikó István és Könczei Elek. [MTA KK 22/28.]
1820. március 2-án Bolyai Farkas elküldte a folyamodványát az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői állására.
1820. március 12. Bolyai Farkas szolgálati bizonyítványa. Kiállította a Marosvásárhelyi Ev. Ref. Kollégium Elöljárósága (a főerdészi tisztség elnyerése érdekében), aláírók: gróf Teleki Mihály főgondnok, Zeyk Dániel algondnok, Dósa Gergely, a jogtudományok professzora és Antal János rektor, a történelemtudományok professzora. [MTA KK 22/29.]
1820. április 4-én Bolyai Farkas levélben kér elszámolást fiától kettőjük levelezésének a helyzetéről: János 1818 augusztusától 1820 áprilisáig 12 levelet küldött apjának, az apa pedig 21 levelet a fiának. Ez a levél még tartalmazza Bolyai Farkas német nyelvű fogalmazványát fia nevében János főherceghez az erdészeti állás elnyerése ügyében, és Bolyai Farkas kérvényét az Erdélyi Kincstárhoz az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői állásának elnyerése érdekében.
„Szent bátorság ébred a fiú keblében, hogy atyján segítsen, s egyszersmind egy szolgálatra kész lángot, amely a szűkősön folyó olaj miatt még a maga kis körében is csak pislogni tud, arra segítsen, hogy talán egy nagyobbat fényesebben bevilágítson.” (A német nyelvű folyamodványt dr. Szabó Péter fordította magyarra) [MTA KK 22/78]
A mai helységnevek helyesírási szabálya szerint Bólya falut hosszú ó-val írjuk. De a Bolyaiak és a korabeli okiratok 700 évig rövid o-val írták a falu nevét is! A forrásközlésekben meghagyjuk az eredeti írást.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
