Bodor Péter és a bankóhamisítás*

Az utókor körében elterjedt monda szerint Bodor nemcsak híres ezermester, hanem hírhedt pénzhamisító is volt.

1819. december [5]. Részlet Bodor Péter vallomásából

Az utókor körében elterjedt monda szerint Bodor nemcsak híres ezermester, hanem hírhedt pénzhamisító is volt. Azt állítják róla, hogy „Az általa készített bankók tökéletes másolatok voltak, az is rá volt írva, hogy az utánnyomást a törvény szigorúan bünteti”. A hagyomány szerint pedig a pénz úgy készült, hogy „a küszöbre elhelyezett elmés szerkezet, a kitűnő bankóprés minden belépő láb nyomására egy-egy ropogós 10 forintos bankópénzt hullatott a pincében elhelyezett kosárba” – olvasható többek között egy 2006-ban megjelent cikkben.¹

A marosvásárhelyi városi tanács által leleplezett tevékenységet illetően a köztudatban sok a bizonytalanság. De ez az ügy levéltári források alapján lépésről lépésre nyomon követhető, és az ezermester egész életére vonatkozóan ez a legdokumentáltabb. Mindehhez a legkézzelfoghatóbb segítséget éppen hosszú önvallomása, valamint egy sor főbírói jelentés nyújtja.

Bodor a hamis „bankócédula” (ném. Anticipations Schein) készítésébe éppen abban az időszakban keveredett, amikor Marosvásárhelyre telepedett. A hamis pénzt a városi tanács két tisztviselője – Sombori István városgazda és Áts József majorsági pénzbeszedő (kebli pénztáros) – 1819. december 2-án találta a piacon végzett ellenőrzés során. A két darab gyanús papírpénzzel aznap délelőtt 10 és 11 óra között jelentkeztek a főbírónál. Ott, tüzetesebb vizsgálat után, megállapították, hogy hamisak. Ezután a piacon általános pénzellenőrzést végeztek, és rövid idő alatt újabb négy darab kétes bankót találtak. A gyanú egyből Bodor Péterre terelődött, hiszen egyedül őt tartották képesnek egy ilyen kézügyességet igénylő munka elvégzésére. Hamarjában be is rendelték a tanácshoz, és vallatni kezdték, majd még azon éjjel házkutatást végeztek nála, ahol megtalálták nemcsak a szerszámokat, hanem több darab kész, illetve félkész hamis pénzt is. Bodor nem tagadott semmit, szinte megkönnyebbülve a lelkét nyomasztó gondoktól, elismerte bűnösségét, és vallomása alapján előállították cinkostársait, a marosvásárhelyi Pál Sámuel órást, Böszörmény Ádám puskaműves özvegyét, majd Tordáról Lakatos Sámuel órást. Bodor tettéről utóbb részletes írásbeli beismerő vallomást tett, amelynek fogalmazványa a Teleki család marosvásárhelyi levéltárába került.

A házkutatások alkalmával a cinkostársaknál semmi inkrimináló tárgyat nem találtak. Lakatos Tordán egy vásárhelyi vásárostól értesült Bodor letartóztatásáról, és előállítása előtt volt ideje megszabadulni a bizonyítékoktól. Pált letartóztatták, ingóságait felleltározták és vallatni kezdték, majd Bodorral is szembesítették. De ő mindent tagadott. Terhelő bizonyítékok hiányában és kitartó tagadásának köszönhetően hosszabb vizsgálati fogság után szabadon engedték, és vagyonát is visszaadták. Böszörményinét nem helyezték előzetes letartóztatásba, és háza sem lett zárolás tárgya, de egy darabig katonasággal őriztették.² A több hónapig tartó kihallgatás jegyzőkönyve több mint 200 oldalnyi terjedelmű.

Bodor a pénzhamisítást – vallomása alapján – 1816-ban kezdte, akkor, amikor a marosvásárhelyi puskaműves Böszörményi Ádám, régebbi ismerőse a báró Naláczi József tordai udvarában tartózkodó mesternek egy levél kíséretében „czédula nyomtató machinát” küldött. Ez a könnyű pénzszerzési lehetőséggel kecsegtető ajánlat meglepte, és elfogta a bizonytalanság miatta. De nem tudott ellenállni a csábításnak, megtartotta a küldött eszközöket. „A levelet ijedtembe mindgyárt széljel téptem – szól a vallomá-sa –, a formákat is el akartam rontani, de mivel különös házam nem volt báró Nalátzi József őnagyságánál, ahol azt véghez vihettem volna, kéntelen voltam elrejteni, hogy nehogy valaki megkapván, meg nyomorodgyon vélle.”³

Mivel Böszörményi tettét sehol megokolva nem találtuk, és Bodor a kísérőlevelet, amelyben arról szó eshetett, megsemmisítette, nem tudhattuk meg, hogy a küldő mi okból szabadult meg a hamisításhoz használt formáktól. Talán félt a leleplezéstől, de az is lehet, hogy érezte közelgő halálát (a hamisítások nyilvánossá válásakor ő már nem volt az élők sorában), másra bízta, mivel sajnálta megsemmisíteni azokat. Arra is gondolhatott, hogy pártfogoltja támogatni fogja leendő özvegyét.

A kapott formákat Bodor rejtegetni kezdte, Aranyospolyánra, majd Magyarfenesre is magával vitte. Magyarfenesen, mialatt báró Jósika Miklósék⁴ 1818 elején farsangolni Kolozsvárra mentek, a farészeket elégette. Ekkor meglepte őt Lakatos Sámuel órás⁵, tordai ismerőse, és kényszergette, hogy a formák hiányzó részeit pótolják, és készítsenek azokkal bankókat. Bodor engedett a csábításnak, és a hiányzó részek helyett tökéletesebb szerszámokat készített, mint amilyenek a Böszörményié voltak. Ezekkel nyomtatott 40 darab tízforintos papírpénzt, amelyeket Marosvásárhelyre mentében, a tordai városháza tornyában átadott Lakatosnak.

Vallomása szerint az első hamisítványok átadásakor ismét elfogta a félelem és a lelkiismeret-furdalás. Meg akarta semmisíteni azokat, de Lakatos ismét lebeszélte erről. De – lelkiismerete megnyugtatására – megígértette a társával, hogy nélküle a szerszámokat nem fogja használni, és egy későbbi alkalommal közösen megejtik a megsemmisítésüket.

Az elég hosszúra nyúlt vallomás folytatásának a lényege a következő: Bodor Vásárhelyen a ferenceseknél kapott szállást. Miután kicsomagolt és olvasni kezdett, bement hozzá Pál Sámuel, egy rámenős órás, akivel korábban peres ügye is volt. A váratlan vendég nézelődés közben meglátta a formákat, és addig győzködte őt, a fenyegetőzéstől sem riadva vissza, míg ráállt újabb bankók készítésére. A forma hiányzó farészeit maga Pál készítette, amelyekkel 35 darab tízforintost nyomtattak. Ezután ismét elfogta a nyugtalanság, és a formákat a Marosba akarta dobni. Kivitte azokat a Maros-partra, de az alacsony vízállás miatt meggondolta magát, és elásta. Nem sokkal később megérkezett tordai társa, és megfenyegette, hogy feljelenti, ha a formákat oda nem adja neki. Nem tehetett egyebet, engedelmeskedett. Visszament, kiásta, és átadta az egészet a nem várt vendégnek. Az év végén, miután meghallotta, hogy Tordán már beszéd tárgya Lakatos pénzpazarlása, gyorsan odament, és visszavette a szerszámokat. Még mielőtt valamit is tehetett volna velük, súlyos beteg lett, de a felépüléséről értesült Pál Sámuel ismét megjelent nála, és újabb pénznyomtatásra erőltette. Közben színre lépett Böszörményiné is, aki tudott néhai férje intézkedéseiről, és feljelentéssel fenyegette, ha nem segít rajta. Szorult helyzetében neki is adott a hamisítványokból. Rövidesen Lakatos jött a formákért, és újra elvitte azokat, majd Pál szállott rá újból, és ez a kényszerítgetés folytatódott a lebukásig.

A Lakatos által elvitt példányokon kívül a kész cédulák egy részét Pál Sámuel a debreceni sokadalomban értékesítette, a többit Bodor a kereskedőktől vásárolt holmik kifizetésére és egyéb tartozásai kiegyenlítésére használta.

A letartóztatott és Marosvásárhelyre szállított Lakatos kezdetben tagadott, de hamarosan vallani kezdett, és igyekezett Bodort főbűnösnek beállítani. Az 1820. május 5-i kihallgatásakor azt nyilatkozta, hogy amikor Magyarfenesen formametszésen találta, kapott tőle 20 rénes forintot, de azok nem voltak hamisak. Azután kapott tőle Fenesről 300 forintot (30 darabot), Tordán 400-at (40 darabot), 1818 májusában Marosvásárhelyen átvett 250 darabot, majd hármat, 1819-ben előbb 8 darabot, majd 80-at. Ezekkel az összegekkel kapcsolatosan megjegyzi, hogy a hibásakat és a felismerhetőket megsemmisítette, az értékesítettekért kapott valódi pénz felét, sőt még többet, készpénzül átadta Bodornak, és csak a kisebb rész maradt neki. Vallomását azzal is megtoldotta, hogy egyik alkalommal Bodor azért hívta Marosvásárhelyre, hogy átadjon neki még 6000 forintot (vagyis 600 darabot), de azok átvételét ő megtagadta. A szembesítéskor is fenntartotta állítását. De Bodor tagadott, csak a Tordán átadott 40 darab hamis tízforintost vállalta magára.⁶

(Folytatjuk)

^{*Részlet a szerzőnek a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő kötetéből}

^{1Szabó László: Bodor Péter, a székely ezermester. In: Átalvető, december, 47.}

^{2Mvhely város lt, Acta Politica, 298/1820. sz., 41–43, 58–59.}

^{3Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Teleki cs-lt, P 664, II. tétel, lymbus 9. csomó.}

^{4Jósika Miklós br. (Torda, 1794. április 28 – Drezda, 1865. február 27.) író, a magyar romantikus regény megteremtője.}

^{5A Bodorral foglalkozó cikkek Lakatost puskaművesnek írják. A levéltári adatok azonban órásként említik.}

^{6Mvhely város lt, Acta Politica, 298/1820. sz., 113–114.}