Bocskai-díjat adományoztak Szili Katalinnak

Egyetemnapi ünnepség a Sapientián

A járványhelyzet miatt a megszokottnál jóval szűkebb körben ünnepelte idén az egyetem napját Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A szombati ünnepségen Bocskai-díjjal tüntették ki dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat, a magyar Országgyűlés volt elnökét, köszönetképpen azért a támogatásért, amit az egyetem építése, fejlesztése során nyújtott az erdélyi közösségnek. 

A kényelem helyett a munkás építkezést választották

Dr. Dávid László, az immár két évtizedes múltat maga mögött tudó Sapientia EMTE rektora az építkezés folyamatát elevenítette fel, kiemelve azokat a professzorokat, akik lemondtak a professzori lét kényelméről azért, hogy részt vállaljanak a nehézkes, akadályokkal teli egyetemépítésben. 

– Tették-e már fel azt a kérdést, hogy miért Sapientia? Vajon azért, mert annyi kiváló tanár választotta ezt az egyetemet, mert Tonk Sándor, néhai alapító rektorunk is azt mondta: élhetném a professzorok kényelmes életét, mégis teszem azt, amit a lelkiismeretem mond. Vajon mit jelentett neki a Sapientia? Vagy mit jelentett néhai Szilágyi Pál rektor úrnak, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem legnagyobb magyar tagozatfejlesztése után nem azt választotta, hogy learatja ennek a babérjait, hanem átjött a Sapientiára újra építkezni, újra dolgozni. Vagy mit jelentett a Sapientia két kiváló matematikusunknak, Kiss Elemérnek és Weszely Tibornak? Vagy Márton László professzor úrnak, aki otthagyta a kényelmes, megbecsült oxfordi állását, és hazajött építeni a Sapientiát. Vagy Bege Antal és Murvai Olga professzoroknak. Mit jelent a Sapientia azoknak a fiatal kollégáknak, akik alternatívaként ezt az utat válaszották, hogy együtt velünk építkezzenek?…

A huszadik tanévet kezdjük, ez idő alatt egy olyan egyetemet építettünk fel, amely benne van világviszonylatban az első tíz százalékban. A tavalyi tanévtől az idei tanévig 2200 helyet javítottunk a világranglistán – világított rá a rektor arra, amit az egyetemnek az elmúlt két évtizedben sikerült letennie az asztalra. Mint mondta, a Sapientia nem lett továbbképző intézet, amely kiszolgál más egyetemeket – ahogyan azt egyesek egykor gondolták –, hanem felnőtt, és járja az önálló útját. 

Húsz év hatalom

– A mai ünnep kicsit más, visszafogottabban, egymásra vigyázva ünneplünk, de a bennünk élő ünnep nem hord maszkot, korlátozások nélkül tud szabadon szárnyalni – jegyezte meg Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője. 

– Húsz esztendő hatalom, olyan hatalom, amely az erdélyi magyar felsőoktatás erejéből fakad, amely magas szintű, versenyképes tudást, és e tudás révén fejlődést biztosít. Hatalom, amely azonban nem önmagától, önmagában van, hanem alapvető összetevői nélkül nem is létezne. És egyik legfontosabb összetevője a közösség megerősödési igénye és képessége. A fiatalok ereje, akik ismereteik bővítésével tágítani szeretnék világunkat, és ezen ismereteket itthon kívánják megszerezni és hasznosítani. Másik fontos összetevője az összetartozás érzése. Ebben nekünk, erdélyi magyaroknak jelentős tapasztalatunk van, és bármennyire is azt akarják egyesek, hogy elfogyjunk, vagy megfosszanak jogainktól és javainktól, mi akkor is képesek vagyunk építkezni, újra és újra bebizonyítani, hogy együtt, itthon vagyunk erősek… Így jött létre húsz évvel ezelőtt a Sapientia egyetem, így épülnek országszerte oktatási és kulturális intézmények. Ha elvesznek egy iskolát, újat építünk helyette, ha anyanyelvünk használatába akadályokat gördítenek, válaszul a legmagasabb szinten magyarul tanulunk. Ez az egyetem nem csupán egy felsőoktatási intézmény, hanem a közösség erejének egyik legnemesebb forrása… Két évtized távlatából elmondhatjuk: szilárd alapokon áll az erdélyi magyar felsőoktatás – fejtette ki beszédében Brendus Réka. 

A szakmai felkészítés járványhelyzetben sem szorulhat hátérbe

Az ünnepségen Tonk Márton, az egyetem szenátusának elnöke rámutatott: a koronavírus-járvány miatt idén különleges körülmények között kellett elkezdeni a 2020–2021-es tanévet. Az intézmény, némi kockázatot is vállalva, a hibrid rendszer mellett döntött, hogy minél több személyes jelenlétet, személyes kommunikációt feltételező elemet tudjanak beiktatni az oktatás menetébe. Kényelmesebb lett volna hátradőlni oktatónak és egyetemi vezetőnek egyaránt, visszavonulni az online tér nyugalmába, ami a nagyobb egészségbiztonság mellett egy sor gazdasági előnyt, adott döntések felelősségének a terhétől való megszabadulást is jelentett volna. Több egyetem így gondolta jónak, a Sapientia vezetősége azonban úgy döntött, hogy a hallgatók szakmai felkészítése érdekében erőfeszítést kell tenniük, nem pedig a könnyebbik utat választaniuk.

Soós Zoltán, Marosvásárhely frissen megválasztott polgármestere kiemelte, több mint négyszáz éves múltja van az erdélyi magyar felsőoktatásnak, és ha a történelem viszontagságai közepette időről időre felszámolták az egyetemeinket, mindig sikerült újraépíteni őket. Mint mondta, annak idején sokan szkeptikusan álltak hozzá, viszont ma már senki számára nem kérdés, hogy kell Erdélybe a Sapientia tudományegyetem. 

– Az egyetlen kérdés az, hogy mikor tudjuk továbbfejleszteni, hiszen nagyon sok erdélyi magyar kutató itt találta meg a helyét, a jövőjét, és az a célunk, hogy minél több fiatal, tehetséges szakember, aki itt végez, itthon is maradjon – hangsúlyozta a polgármester, aki saját diákéveit is felelevenítette, amikor Tonk Sándor és Weszely Tibor tanítványa volt, akiktől nemcsak tudást sajátított el, hanem emberséget, tartást, világnézetet és egy egészséges magyarságtudatot is tanult. 

Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja házigazdaként szólt a jelenlévőkhöz, köszönetet mondott mindazoknak, akik az egyetem születésénél bábáskodtak, és az évek során hozzájárultak a diákok útjának az egyengetéséhez. 

Nem létezik közösség értelmiség nélkül

A szombati ünnepség fénypontjaként Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat, a magyar Országgyűlés volt elnökét Bocskai-díjjal tüntette ki a Sapientia EMTE vezetősége. Ezt az elismerést olyan személyiségeknek ítélik oda, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem alapításához és fejlesztéséhez. Szili Katalin elismerte, megható számára, hogy egy olyan esztendőben kapja meg a díjat, amikor az egyetem a huszadik évfordulóját ünnepli, és a trianoni békediktátum óta száz esztendő telt el. 

– Eltelt száz esztendő a szétszakítottságban, és ezért értékelendő az, hogy a nemzet újra összetartozik, ma már a Kárpát-medence magyar közössége a magyar kormány részéről olyan jogszabályi háttérrel és olyan gazdasági támogatással rendelkezik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy mindannyian tenni tudjunk azért, hogy közösségeinknek meglegyenek azok az intézményei, amelyek a magyarság tovább élését, megmaradását, boldogulását és gyarapodását biztosítják. En ilyennek tartom a Sapientiát is, hiszen nemcsak a bölcsességet jelenti, hanem Romániának az az önálló magyar egyeteme, amely a keresztényi és emberi értékek érvényesítésében tűzte ki a maga céljait, de aminél ma már sokkal többet tesz, hiszen egy közösségnek az értelmiségét hozza létre. Közösség nem létezik értelmiség nélkül, szükség van mindig arra az értelmiségre, amely a közösséget nemcsak életben tartja, hanem annak céljait megfogalmazza, amelyből erőt tud meríteni a megmaradásra – fogalmazott az Országgyűlés volt elnöke, aki úgy véli, egy nemzethez való tartozás nem szabad pártpolitikai kérdés legyen. Az egyetemnapi ünnepségen továbbá Professzor Emeritus címet adományoztak dr. Szép Sándornak és dr. Csapó Jánosnak, valamint tiszteletbeli professzori titulust dr. Fodor Lászlónak. 

Fotó: MTI/Kiss Gábor