Az olvasó írja
Bocsánat, Közönség!
Bocsánat, Jávor Pál!
Mélyen tisztelt Színházba járók!
Őszintén kérem bocsánatukat és szíves megértésüket.
Második alkalommal hagytuk cserben Önöket, azokat, akik jegyet váltottak a Jávor hajnalai c. vendégjátékunkra a marosvásárhelyi Kultúrpalotába. Első alkalommal szeptember 25-én, illetve október 28-án terveztük bemutatni előadásunkat. Régóta szerettünk volna – a sikeres ünnepi aradi előadás után – újra Erdélyben járni, játszani, énekelni, megosztani Önökkel is ezt az értékes romantikus és szívszorító előadást. A maradandó emlékű találkozás reményében próbáltunk, készültünk, egyeztettünk színházakkal, halasztottunk más munkákat.
Helyi szervezőnkkel – mint felelős vezető – magam tartottam a kapcsolatot. Írtam a leveleket, telefonáltam és vártam… Vártam a visszaigazolást, az értesítést az utazásról, a helyszínekről, a lényeges részletekről. Hiába…, és én nem vállaltam a bizonytalant tízfős társulatom megvédésének érdekében, a szervezőnk cserbenhagyott. Magamra maradtam. Ismeretlenül, beavatatlanul nem gondoskodhattam a korrekt, időbeli tájékoztatásról, az Önök értesítéséről sem.
Felháborodásuk jogos, érthető. A magam részéről bocsánatot kérek. Ezt másnak is meg kellett volna, meg kellene tennie.
Kérem, őrizzék meg színházszeretetüket, érdeklődésüket magyar kultúránk csodálatos és páratlan értékei iránt továbbra is.
Bízom a megengedő, a megbocsátó személyes viszontlátásban. A produkció közreműködőinek nevében, tisztelettel
Szolnoki Tibor
(Cím és elérhetőség a szerkesztőségben)
