2021. augusztus 3., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az előzés a közúti közlekedés egyik legbonyolultabb, legveszélyesebb művelete, amely alaposan próbára teszi a gépkocsivezető tudását.


Az előzés a közúti közlekedés egyik legbonyolultabb, legveszélyesebb művelete, amely alaposan próbára teszi a gépkocsivezető tudását. A forgalmi előírások világosan szabályozzák az előzés szabályos, balesetmentes végrehajtását. De a gépkocsivezetők többsége nem azért okoz balesetet előzés közben, mert nem ismeri az előzésre vonatkozó szabályokat, nem is azért, mert nem tudja alkalmazni, hanem mert nem rendelkezik azzal a gyakorlati többletismerettel, amelyet biztonságos előzéseknél nem lehet nélkülözni. Elsőként ismernünk kell a saját gépkocsink teljesítőképességét, vagyis hogy az előzés megkezdése előtt mekkora a sebesség. Ne feledjük, hogy a különböző típusú gépkocsik gyorsulása jelentősen eltér egymástól, az egyes gépkocsiknak nem azonosak az erőtartalékai, sőt ugyanolyan típusú gépjárműveknél is nagy sebesség esetén kisebb a gyorsulási képesség. Előzés előtt nagyon pontosan fel kell mérni az előzendő és a szembe jövő gépkocsik sebességét. Az előzendő gépkocsi sebességét a sajátunkhoz viszonyítással könnyen megállapíthatjuk, leolvashatjuk a sebességmérő kilométeróráról, ám lényegesen nehezebb a szembe jövő sebességét felmérni. Ez már gyakorlat kérdése is. A sebességre egyrészt a kivilágított gépkocsi esetében pontosabban lehet következtetni, másrészt a gépjármű típusából, amely távolról is felismerhető. Ezek után nézzük meg részletesen, hogyan is hajtsunk végre egy szabályos, biztonságos előzést. Először is alaposan mérjük fel a helyzetünket, valamint azt, hogy nincs-e előzési tilalom. Ha nincsen, vegyük szemügyre az előzendő és a szembe jövő gépjárműveket, és hasonlítsuk össze sebességüket saját sebességünkkel és gyorsulóképességünkkel. Mert a sebesség növekedésével az előzési út jelentősen megnő, ugyancsak megnő az előzési út, ha a két gépkocsi között a sebességkülönbség kicsi. Az előzést ezen tényezők függvényében hajtjuk végre, ha van tiszta és biztonságos látóhatár, mérlegelve a terület forgalmát a gyalogosok szempontjából. Az induló, gyorsuló, kanyarodó járműveket nem érdemes előzni, mert feleslegesen veszélyhelyzetet kelthetünk. Előzés előtt a gépkocsivezetőnek az eddig tárgyaltakat pillanatok alatt végig kell gondolnia, miközben már felkészül az előzésre, ellenőrzi a forgalmi törvények által előírt feltételeket. Ellenőrzi a mögötte lévő forgalmat a visszapillantó tükrökből, meggyőződik, hogy az előzés feltételei megvannak-e, szükség esetén visszakapcsolással növeli a kocsi gyorsító tempóját, majd az előzésnek megfelelő tempót és helyzetet vesz fel. Akkor gazdálkodunk jól az előzési sebességgel, ha minimum 15-20 kilométerrel gyorsabban haladunk az előzött gépkocsinál. Igyekezzünk az előzést minél gyorsabban befejezni, ugyanis az egymás mellett haladás nem biztonságos. Csak akkor kezdjünk visszahúzódni az út jobb oldalára, ha a visszapillantó tükörben megjelenik a megelőzött gépjármű. A jobb oldalra visszatéréskor hagyjunk megfelelő követési távolságot. A sikeres előzési manőver nem csak az előző vezetőtől függ, sokszor a többi partner figyelmességének köszönhető a balesetek elkerülése. Az előzések miatt bekövetkezett katasztrofális frontális balesetek nagy része emberi mulasztásokra, hibás döntésekre vezethető vissza, például az adott körülmények között helytelenül megválasztott sebességre, helytelenül megválasztott előzési távolságokra stb. Sajnos minden gépkocsivezető tapasztalhatja, hogy azok a vezetők, autótulajdonosok, akik márkásabb autót vezetnek, „felsőbbrendűségi komplexusban” szenvednek, főleg a fiatalok. De a közlekedési szabályokat mindig és mindenkinek tiszteletben kell tartani.

Végezetül, kedves autós kollégák, ne feledjék, csak akkor van értelme az előzésnek, ha tartósan gyorsabban haladunk, mint az előzött gépjármű.