Románia az utolsó helyen áll az Európai Unióban a közutak biztonságának tekintetében, és itt a legmagasabb a halálos közúti balesetek aránya – ez áll az Európai Bizottság statisztikájában.
Románia az utolsó helyen áll az Európai Unióban a közutak biztonságának tekintetében, és itt a legmagasabb a halálos közúti balesetek aránya – ez áll az Európai Bizottság statisztikájában. Nemcsak a friss adatok szerint ilyen sötét a helyzet, évek óta ezt halljuk a rendőrségi sajtótájékoztatókon: itt hal meg a legtöbb ember autóbalesetben, itt a legfegyelmezetlenebbek a gépkocsivezetők, itt szalad az utakon a legtöbb használt autó stb. Csak arról nem beszélnek eleget, hogy a halálos, de úgy általában a balesetek nagy számának egyik fő oka az, hogy a közutak nem biztonságosak. Senki sem tartja prioritásnak ezt a témát, inkább az emberi tényezőre fektetnek hangsúlyt. A közlekedési szabályokat, bírságokat szigorítják, az úthálózat korszerűsítése, a járműpark megújítása túl kényes témák. Nincs pénz útinfrastruktúra-fejlesztésre, visszaélésekre ad lehetőséget a jogosítvány megszerzésének módja, a szabálysértők kiskapuznak.
De maradjunk csak az úthálózatnál. A statisztika szerint az országban a 35 ezer kilométernyi korszerűsített úthálózat 41, illetve a 21 ezer kilométernyi könnyűburkolatú aszfaltozott úthálózat közel 50 százalékának lejárt a szavatossági ideje. Kezdhetik hát újra a javítását. Arról nem is beszélve, hogy az ország 86 ezer kilométernyi közúthálózatának több mint egyharmada nem aszfaltozott. Álom az autópálya, álom a gyorsforgalmi út. A tavaly átadott 16 kilométer új autópálya csúcsmegvalósítás, 2016-ban egyetlen kilométernyi gyorsforgalmi utat sem avattak fel.
Ezek után jogos a kérdés, hogy mivel foglalkozik az országos út- és autópálya-vállalat, annak vezetői milyen szakmai teljesítményt nyújtanak? Hogyan lehetséges, hogy licitek százait óvják meg a közbeszerzések során, útjavítási munkálatok húzódhatnak el évekre, sztrádakilométerek csak kampányszövegekben, tervekben és papíron szerepelnek? Hogyan lehetséges, hogy egy uniós ország egy év alatt még 20 kilométer autópályát se képes felavatni? Üzemanyagba épített útadó, útmatrica, járműadó és egyéb adónemek – mindebből nem futja egy kis terelőútra sem? Például a Marosvásárhelyt kikerülőre. Vagy a Marosszentgyörgyöt átszelő, szuperül „megkorszerűsített” úton az átadás óta ott „felejtett”, billegő kanálisfedőket jelző táblák eltávolítására? A helybeliek számára ismerős gödrök, az út közepén ékeskedő táblák a helyismerettel nem rendelkezők számára életveszélyt jelentenek. Érdekel ez valakit?