Bemutatóra készül a Spectrum Színház
December 13-án kedden este 7 órától a Spectrum Színházban bemutatják Kovács Levente Beugrás című kétrészes bűnügyi komédiáját. Az előadást a szerző rendezte. Szereplők, a színre lépés sorrendjében: Pál Hunor, Tasnádi Ádám, Márton Emőke-Katinka, Kárp György, Szász Anna, Tatai Sándor, valamint Kerolájn meghívott vendég. Az előadásról a szerzővel, rendezővel beszélgettünk.
– Kovács Levente pályája során szívesen rendezett vígjátékot, kabarét. Az idősebbek bizonyára emlékeznek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban is előadott Emlékek kávéháza című darabra, és köztudott az is, hogy évek óta rendezi a Hahota színtársulat év végi kabaré-előadásait. Ugyanakkor nem az első darab, amelyet a Spectrum Színházban színre visz.
– A Spectrum Színház, már a nevéből is adódóan, amely a sokszínűségre utal követendő példaként, elsősorban kultúránk kincseinek ápolását, éltetését, a hagyományőrzést tűzte ki legfontosabb céljaként. Ezt igazolja a legutóbb bemutatott Tamási-darabok sorozata vagy Petőfi életét felelevenítő előadás is. A Beugrás című előadás, amely Lengyel Menyhért ötletének felhasználásával készült, az 1920–1940 közötti korszak magyar színházi életét idézi fel, amikor olyan neves szerzők alkottak, mint Molnár Ferenc, Szép Ernő, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos, Nóti Károly, Vaszary Gábor, Bús-Fekete László, Hunyady Sándor és sokan mások, akik évtizedekre kikerültek a kánonból, mi több, a kolozsvári Bolyai Egyetem filológia szakán akár szitokszónak tekintették bármelyikük nevét. A Spectrumban bemutatandó darab megidézi az akkori színház bizonyos eszközeit, a fordulatos, meglepő vagy bohózati elemeket, a meglepetés gyakori szándékát, a korabeli világ szokásainak vagy zenei hangulatainak, az illúziókeltésre törekvő színészi játéknak, akárcsak a poentírozás eszközeinek terén, melyek a közönség szórakoztatására törekednek. A színész- és nézőcentrikus színrevitel kapcsán egy belső szándékot követ.
– Miért születtek abban az időben olyan vígjátékok, amelyek közül sokat ma is műsorra tűznek?
– 1920–1940 között a magyar színházi életben az intézmények kemény küzdelmet folytattak a Trianon utáni intézménysorvasztó politika káros hatásaival. A színházak hiányos finanszírozásának egyik lehetősége a saját bevételek növelése volt, ezért kivirágzott az „üzletszínházi korszak”, amikor közönségcsalogató, ún. polgári vígjátékokat, kabarékat, operetteket tűztek műsorra. Így az említett szerzőktől és sokan másoktól sikerdarabok tucatjai kerültek színpadra, amelyek több száz előadást is megértek, és a színházak között is kialakult egyfajta kapitalista versenyszellem. Egy másik, kevésbé titkolt célja is volt a könnyebb műfajú előadások bemutatásának: a trianoni tragédia után előállt nemzeti letargia feloldása.
– Bár több, a két világháború között írt vígjáték témája elavult, és a világégést követő kommunista cenzúra is igyekezett kigyomlálni a rendszert kritizáló darabokat, a műfaj mégis fennmaradt, mi több, néhány replika a köznyelvbe is beivódott. Miért van igény ma is az ilyen jellegű színdarabokra?
– Olyan helyzetkomikumok ezek, amelyek az emberek esendőségét állítják előtérbe. Több jelentős író is megjelent ilyen művekkel az ún. jól megcsinált (franciául pièce bien fait) színpadi irányzat követőiként. Talán a magyar szerzők közül kiemelkedik Szigligeti Ede avagy Csiky Gergely. Az igényesebb irodalmi szintű szerzők mellett azonban több egydarabos drámaíró is volt, sokan a siker ellenére hamar feledésbe merültek. A darabok elsősorban az érdekes, fordulatos cselekményükért, a pikáns helyzetekért, a nyelvi humorért és a poéngyártás miatt lettek sikeresek. Valójában a kommunista rendszer a polgári színház hagyományainak kiirtását tűzte ki célul. De bizonyos eszközöket álarc mögé rejtve átmentettek a szocialista realizmus területére is, amelyek főleg a korabeli filmgyártásban bizonyultak sikereseknek, mint a Lila ákác, a Hippolyt, a lakáj, a Valamit visz a víz és sorolhatnánk akár a Latabár testvérek által fémjelzett filmeket is. Azt hiszem, e korszak bizonyos vonatkozásban kikerülhetetlen tartozéka a magyar színházi örökségnek. A Latabár testvérek mellett olyan kiemelkedő, legendás színészegyéniségek játszottak az említett időszakban írt darabokban vagy az ezekből ihletett játékfilmekben, mint Csortos Gyula, Somlay Artúr, Muráti Lili, Tolnay Klári, Karády Katalin, Kabos Gyula, Mály Gerő, Jávor Pál, Beregi Oszkár, Fedák Sári, Dayka Margit, Bajor Gizi és sokan mások, akikre a mai nemzedék is szívesen emlékszik. Mi több, a hollywoodi filmiparban is sok magyar szerző, rendező, gyáralapító, színész vált ismertté, mivel e műfajt rendkívül magas szinten, profi módon művelték.
– A bemutatóra visszatérve, a cím is arra utal, hogy érdekes, izgalmas fordulatokra számíthatunk…
– Egy kicsit szakítva a Spectrum hagyományával, de a színes kínálat részeként az előadás bizonyos fokig tisztelgés az említett színházi korszak emléke előtt. A korszakot idéző poénokban, humoros helyzetekben bővelkedik az előadás, amelyről most nem sokat árulok el, hiszen a krimikben is mindig a végén derül ki, hogy ki a gyilkos. Remélem, hogy a pandémia utáni lelkiállapot és az ukrajnai háború okozta gazdasági válság nyomasztó hatása ellenére sikerül derűt és jókedvet varázsolni a nézőtérre – némi elmélkedés mellett – az emberi természet gyarlóságait látva.
